Hegyi réteken végzett élőhely-védelmi, élőhely-helyreállítási beavatkozások farkaspókokra gyakorolt hatását vizsgáltuk a Mátra–hegységben A hagyományos hegyvidéki legelőgazdálkodást helyettesítő kezelések lehetővé teszik a hegyi rét, mint élőhely fenntartását és helyreállítását. (Fotó: http://www.edderkopper.net.)
Kutatásunk célja a Mátra-hegység területén zajló természetvédelmi kezelések hatásának vizsgálata a pókfauna összetételére. A Mátra területén fellelhető füves területek antropogén hatásokra alakultak ki. 200-250 évvel ezelőtt a mátrai falvakban az üveghuták működéséhez szükséges faanyagot az erdő biztosította. Az erdőirtás eredményeként alakultak ki a fátlan társulások, melyeket később a kaszálás és a legeltetés tartott életben. A hagyományos hegyvidéki rét-és legelőgazdálkodás napjainkra teljesen eltűnt, ezzel együtt a rétek fajösszetételében is változások állnak be. Csökken a ritka, védett fajok száma, illetve néhány esetben fennáll a veszélye annak, hogy egyes fajok teljesen eltűnnek. A Mátra mesterséges hegyi rétjein olyan értékes fajok élnek, mint a szibériai nőszirom (Iris sibirica), szártalan bábakalács (Carlina acaulis), osztrák tárnics (Gentiana austriaca) vagy a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe). A hegyi réteken végzett élőhely-védelmi, élőhely-helyreállítási beavatkozásokkal a terület fajgazdagsága megőrizhető. A Mátra Tájvédelmi Körzet területén 2000 óta folynak gyepkezelési eljárások, melyek feladata a hegyi rét, mint élőhely rekonstruálása, illetve jelenlegi állapotának fenntartása. A kezelési eljárások során, olyan tevékenység folyik, mely a szukcessziós folyamatok (cserjésedés, beerdősülés) visszaszorítására korlátozódik. E folyamat bozótirtás, szárzúzás, kaszálás, hatására jelentősen csökkenhet. A terület kezelési terve meghatározza, hogy a faj gazdag értékes hegyi rétek kizárólag kaszálással kezelhetők. Legeltetést csak természetvédelmi szempontból kevésbé értékes, degradált sztyepréteken alkalmazhatnak.
Az egyedszám alakulása
2007 és 2012 között végeztünk gyűjtéseket Fallóskúton, Bátonyterenyén és a Sár-hegyen, összesen 12 réten. Élőhely-fenntartó kezeléseket jelenleg is alkalmaznak 9 réten, a további 3 rét referencia területként működött a vizsgálatunk során. Duplaedényes talajcsapdával végeztük a mintavételezést. A területen előforduló egyéb védett fajokra való tekintettel, csak élvefogó csapdákat helyeztünk ki, illetve a csapdákból csak a pókokat gyűjtöttük be. A pohárcsapdás gyűjtések mellett alkalmaztunk fűhálózást (100 hálócsapás/minta) is. Az pókok konzerválásához 75%-os etil-alkoholt használtunk. Az egyedek azonosítását sztereomikroszkóp segítségével, Loksa I. (1969, 1972), illetve Nentwig et al. (Version 8.12.2003) határozói alapján végeztük. A feldolgozott pókfajok tudományos neveinél Norman I. Platnick (2009) katalógusát vettük alapul. Az egyedek az Eszterházy Károly Főiskola Állattani Tanszék gyűjteményében lettek elhelyezve.
Összesen 19 Lyosidae faj 2174 egyedét sikerült begyűjteni. A kezelt mintavételi területeken minden gyűjtés alkalmával nagyobb volt az egyed- és fajszám, mint a referencia területeken. Legnagyobb, 570 egyedszámban az Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) került elő, mely a kezelt területeken nagyobb gyakorisággal fordult elő. Gyűjtéseink során a palearktikus elterjedésű, ritka Pardosa riparia (C.L. Koch, 1833) szintén nagy számban jelent meg. Összesen 202 egyedét sikerült begyűjteni. Legnagyobb egyedszámát a kezelt Lengyendi-Galya réten igazoltuk, mely az ország egyik leggazdagabb rétje volt egykor. A kezeletlen területeken 8 faj jelent meg, a kezelt réteken, pedig 16. Egy védett Lycosidae fajt tudtunk begyűjteni. Hazánk második legnagyobb termetű cselőpók faja a pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa C.L. Koch, 1838) az egyik kezelt réten került begyűjtésre 3 egyedszámban.
A fajszám alakulása
A természetvédelmi kezelések feladata az eredeti fajösszetétel fenntartása és helyreállítása. Azonban a beavatkozások és azokból eredő tényezők (gyepmagasság, mikroklíma, prédakínálat) meghatározzák a terület pók-együtteseinek összetételét. Eredményeink azt mutatják, hogy a kezelések kedvező hatással vannak a farkaspókok egyed-és fajszámára, ezért a fajok megóvásának egyik módja az élőhelyek fenntartása és helyreállítása. A Sár-hegy Természetvédelmi Terület számos ritka és védett fajjal gazdagítja hazánk állatvilágát. A természetvédelmi kezelések megfelelő ütemezésének érdekében elengedhetetlen a terült további kutatása, mely a fajok környezetei igényeit és életmódját tárja fel.
A cikk a 9. Magyar Ökológus Kongresszuson bemutatott előadás alapján készült.
