A bhutáni Vangcsuk Centenáriumi Parkban most először sikerült képi bizonyítékot készíteni a hópárducok jelenlétéről. A szenzációs felfedezés a bhutáni kormány és a WWF közös fajmentő programjának kiemelkedő eredménye.
Ez az első olyan eset, amikor a kutatóknak sikerült fényképen is megörökíteni azt, hogy a hópárducok megtalálták életfeltételeiket a Vangcsuk Centenáriumi Parkban, amely ökológiai folyosót képez az ország nyugati részén lévő Dzsigme Dordzsi Nemzeti Park, és a keleten elterülő Bumdeling Vadvédelmi Terület között. A bhutáni kormány biológusai és a WWF szakemberei összesen több mint 1000 felvételt készítettek a parkban a hópárducokról. Itt tekinthető meg egy válogatás a hópárducokról készült felvételekből.
A bhutáni kormány a WWF-fel közösen kezeli Bhután tizedikként kijelölt nemzeti parkját. A terület élővilága rendkívül gazdag, 244 edényes növényfaj, 23 emlős- és 134 madárfaj él itt.
A mostani kutatás során az is kiderült, hogy a táplálékban gazdag terület ideális a hópárducok számára, mivel rengeteg zsákmányállat közül választhatnak. A nagyragadozó által gyakran fogyasztott fajok közé tartozik a tibeti farkas, a zergékkel rokon, veszélyeztetett himalájai széró, a pézsmaszarvas, a kék juh, de az is előfordul, hogy a rangsorban alattuk álló, gyengébb fajtársaikat is megeszik.
„Ezek a képek óriási jelentőséggel bírnak, hiszen ezek az első bizonyítékai annak, hogy a parkban valóban élnek hópárducok” – mondta a projektet vezető Dr. Rindzsan Sreszta, a WWF szakértője. „A képek azt mutatják, hogy a különböző élőhelyeket összekötő folyosók rendszere jól működik, és a segítségükkel képesek leszünk elérni, hogy az egymástól távol élő példányok is találkozzanak. Így biztosíthatjuk azt, hogy a területen egyre több hópárduc éljen.”
A hópárduc veszélyeztetett faj, a vadonban mindössze 4500 – 7500 példánya él. Bhután az egyetlen hely a Földön, ahol a tigrisek és a hópárducok élőhelye átfedi egymást. Nagyon fontos, hogy egy viszonylag pontos becslést tudjunk adni az állatok egyedszámáról, annál is inkább, mivel az őket fenyegető veszélyek egyre komolyabbak. A pásztorok megtorló jellegű hajtóvadászatai, az élőhelyük csökkenése, az orvvadászat mind a faj kipusztulásához vezethet. És akkor még nem beszéltünk az éghajlatváltozásról. A globális éghajlatváltozás miatt a Himaláján lévő természetes erdőtakaró fokozatosan felfelé húzódik, ezzel pedig drasztikusan csökken a hópárducok élettere.
A Himalája déli előterében az ökológiai egyensúly szempontjából létfontosságú a hópárducok jelenléte, ahogy ez szinte minden nagyragadozóra igaz világszerte. A hópárducok bhutáni feltűnéséhez hasonló szenzáció volt, mikor hosszú szünet után a hiúzok első nyomait találták meg Magyarországon, az Északi-középhegységben. A nagyragadozók sorsa az emberi tevékenység miatt egyik földrészen sem könnyű. Hazánk szerencsésnek mondhatja magát, hogy a hiúzok visszatértek, de az már nem szerencse kérdése, hogy sikerül-e őket megtartani az északi országrész erdőségeiben. A szakmai munka koordinálása érdekében indította el a WWF Magyarország hiúz fajmegőrzési programját, ami több elemében hasonlít a Bhutánban végzett kutatáshoz. A szervezet rádiós nyomkövetővel igyekszik pontosan behatárolni azokat a területeket, ahol hiúzok élnek. A bhutáni kutatás célja nagyon hasonló: felmérik, hány hópárduc él a Vangcsuk Centenáriumi Parkban és mely területeket kedvelik leginkább.
A WWF Magyarország fajmegőrzési programját már bárki támogathatja, ha örökbefogad egy hiúzt. Az örökbefogadás részeként pedig egy bojtosfülű hiúz plüsst is kap cserébe. Az adományok hozzájárulnak ahhoz, hogy többet megtudjunk az Északi-középhegység rejtőzködő ragadozójáról, és elérjük azt, hogy hazánkban is gyakori vendég legyen az eurázsiai hiúz. Itt olvasható erről bővebb információ.
