Orbán Viktor görcsösen ragaszkodik a még nagyobb Putyini orosz energiafüggőséghez, amin a NER barátok hatalmasat kaszálnak, és aminek a kamatterheit még az unokáink is nyögni fogják. Az atom veszélyes, fenntarthatatlan, és egyre drágább. A megújulók miatt felesleges is Paks bővítése – persze kell az áram az akkumulátorgyarmatnak.
Május 28-án, pünkösd vasárnap a hosszú hétvége miatt sok magyarországi gyárban szünetelt a termelés, miközben a közel 2 gigawattnyi háztáji napelemes rendszer fedezte a háztartások egy jelentős részének a szükségletét. Az időjárás is ideális volt, már nem kellett fűteni, még nem kellett hűteni, így kora délután a hálózati terhelés, vagyis a kereskedelmi célú erőművek által előállított villamos energia iránti igény 3 GW alá csökkent, ami ebben a napszakban valószínűleg évtizedes negatív rekordot jelent. Korábban ilyen alacsony keresletet csak az éjszakai völgyidőszakban láthattunk, újabban már azonban gyakran az is előfordul, hogy egy napon belül két völgyidőszak alakul ki: egy éjszakai és egy nappali.
A rekord alacsony kereslettel párhuzamosan az országban működő 3 gigawattnyi kereskedelmi célú naperőmű a dél körüli órákban 2,5 GW-os teljesítményt ért el. Paks három működő reaktora (az egyik blokk épp javítás alatt állt), 1,5 GW teljesítményre képes, és a rendszerben maradt még néhány száz megawattnyi egyéb, nem könnyen leállítható kapacitás, vagyis összességében 4 GW-ot meghaladó termelés állt szemben 3 gigawattnyi igénnyel.
Ezek után nem is csoda, hogy pünkösd vasárnap már délelőtt 10 órakor nulla euróba került egy MWh villamosenergia az áramtőzsdén, majd 11 és 17 óra között végig a negatív tartományban tartózkodtak az árak – vagyis a termelők fizettek azért, hogy valaki átvegye tőlük a megtermelt energiát. A nappali órákban a túlkínálat miatt a Paksi Atomerőmű termelését körülbelül 400 MW-tal csökkentették, ám még így is jelentős többlet alakult ki, és több órán keresztül 1300-1400 MW-ot exportáltunk, vagyis nagyjából annyit, mint a 3 működő reaktorblokk termelése. Az export a Mavir adatai szerint Ukrajnába, Romániába és „Jugoszláviába” irányult.
Elsőre jól hangzik, hogy ennyit tudtunk exportálni, valójában azonban az idő legnagyobb részében ezt is csak negatív árak mellett tudtuk megtenni, magyarán mi fizettünk azért, hogy a szomszédaink átvegyék tőlünk a túltermelést.
A fenti helyzet nem csak a régiónkat jellemezte, több európai országban is negatív árak alakultak ki. Hollandiában, ahol a háztartások körülbelül negyede rendelkezik napelemekkel, egészen -400 euróig zuhant az áram tőzsdei ára, és volt időszak, amikor 7 GW-ot exportáltak.
Franciaországban az atomerőműveket és naperőműveket egyaránt vissza kellett szabályozni, de így is negatív árak alakultak ki az áramtőzsdén, mert nem nagyon tudtak hova exportálni.
Ami május 28-án történt az országban és a kontinensen, még csak nem is egyedülálló. Kisebb léptékben, de hasonló események zajlottak le húsvétkor, a május 1-jei hosszú hétvégén, május 27-én, és pünkösd hétfőn is. A következő években, évtizedekben ennél már csak több megújulós kapacitás fog működni Európában, és amikor azt mondjuk, hogy több, akkor nem plusz 10-20 százalékról beszélünk, hanem a jelenlegi kapacitások sokszorosáról: Németország például 2030-ig meg akarja háromszorozni a napenergiás termelési potenciálját. Arra kell tehát felkészülnünk, hogy a túltermeléssel járó időszakok frekvenciája, időtartama, és a túltermelés nagysága is jelentősen meg fog nőni, ez pedig a rugalmas szabályozási kapacitások fejlesztését teszi szükségessé.
Rugalmatlan alaperőművekre viszont nem lesz szükség ennyi megújuló energia mellett.
Folytatás: Mi is az az alaperőmű?
Nyitókép: atomerőmű látogatóközpont MVM Paksi Atomerőmű Zrt.
