Kutatók szerint a katicabogarak a hangyákat “lehallgatva” kivárják az azokon élősködő púposlegyek támadását, és ekkor csempészik be saját petéiket a hangyák tetűtelepeire.
Az ellenségem ellensége a barátom – ezen alapul a katicabogarak stratégiája, amellyel "belopják" petéiket a hangyák tetűtelepeire: a katicák ugyanis a hangyákat "lehallgatva" kivárják az azokon élősködő púposlegyek támadását, és ekkorra időzítik saját akciójukat.
A katicabogarak előszeretettel rakják le petéiket zsákmányállatban bővelkedő helyekre. Ilyen zsákmányállat például a Coccus viridis nevű kávétetű. A fában élő Azteca instabilis hangyák fészkeikben nevelgetik e tetveket, hogy begyűjthessék a tőlük származó mézharmatot. Házi tetveik védelmében pedig a hangyák rutinszerűen támadják le a fészekhez közelítő katicabogarakat.
Amerikai és mexikói kutatók azt szerették volna kideríteni, hogyan birkóznak meg ezzel a kihívással a katicabogarak. Ehhez katicabogarakat, kávétetveket és a hangyákon élősködő púposlegyeket gyűjtöttek egy mexikói ökológiai gazdálkodásban művelt kávéültetvényről, majd egy olfaktométerbe – szagok mérésére alkalmas eszközbe – helyezték őket. A hangyák ugyanis egy bizonyos szaganyagot (feromont) bocsátanak ki a legyek támadása esetén, annak hatására az egész boly akár két órára is mozdulatlanná dermed, mivel az élősködők mozgásuk alapján találják meg őket.
A kutatók megfigyelték, hogy a nőstény katicabogarak, különösképp a peterakás előtt állók, figyelik e kémiai riasztásokat, és akkor keresik fel a kávétetvekben gazdag helyeket, amikor a hangyák felfüggesztik tevékenykedésüket.
Először sikerült kimutatni, hogy több rovarfaj közti kölcsönhatások sorozatát váltották ki hangyaferomonok – írták a kutatók. Ilyen összetett "cselszövéshálók" mindennaposak is lehetnek a természetben – mutatnak rá tanulmányukban, amely az Ecology and Evolution című szaklapban jelent meg – írta a Science című folyóirat internetes hírportálja.
