A rovat kizárólagos támogatója

Zlinszky János ökológus elemzi a fakitermeléses rendeletet. János a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója (amúgy pedig óraadó az ELTE humánökológián), úgyhogy “libsi düh”-vel egy pillanatig sem vádolható, mégis azt vezeti le, hogy ennek a rendeletnek tragikus következményi lehetnek. Aki higgadt elemzést szeretne a témában, annak feltétlenül ajánljuk.

Hosszú bejegyzés következik egy fontos és aktuális témában, amely bár megosztó a mai közbeszédben, úgy gondoljuk, lehet és kell világosan fogalmazni vele kapcsolatban. A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület alapító tagja, Zlinszky János írta az alábbi, idézett sorokat tagságunknak és minden teremtett világ iránt felelősséget érző embernek.

“A ti beszédetek legyen igen – igen, nem – nem” (Mt 5, 37)
“Nagy port vert fel a közelmúltban a “fakitermeléses”rendelet, hullámai még korántsem csitultak el. Ahhoz hogy bárki “sine ira et studio” gondolkozzék erről, tisztában kell lennie a tényállással. Magyarul: mi változott valójában?
Mivel a jogszabályok már csak olyanok, hogy ennek megértéséhez nem elegendő magát a megváltozott szabály-szöveget elolvasni, hasznos lehet egy rövid összefoglaló. Erre teszek kísérletet. A szöveg az enyém, az én felelősségem. Nincs mögötte kutatás, csak a jelenlegi ismereteim.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy egyes civil szervezetek részéről (pl. WWF, Levegő munkacsoport) szakmailag korrekt megszólalások hangzottak el az ügyben eddig is. Alant tehát a kormányrendelet szövege, és magyarázó megjegyzéseim (zárójelben aláhúzva a szövegben):
A Kormány 287/2022. (VIII. 4.) Korm. rendelete a veszélyhelyzet ideje alatt a tűzifaigények biztosításához szükséges eltérő szabályok alkalmazásáról
A Kormány az Alaptörvény 53. cikk (2) bekezdésében meghatározott eredeti jogalkotói hatáskörében, figyelemmel a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény 51/A. § (3) és (4) bekezdésére, a 3. § tekintetében az Alaptörvény 53. cikk (3) bekezdésében meghatározott eredeti jogalkotói hatáskörében, a szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, illetve humanitárius katasztrófa magyarországi következményeinek elhárításáról szóló 2022. évi VI. törvény 2. § (1) bekezdése szerinti országgyűlési felhatalmazás alapján, az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva…

(Erre a hosszú bevezetésre azért van szükség, mert meg kell indokolni, hogy a Kormány olyan szabályokat (pl. törvényt) módosít, amelyeket eredetileg az Országgyűlés (nem pedig kormány!) hozott meg. A (jog)szabályokat ugyanis az a szerv módosíthatja amely kiadta őket.)

…a következőket rendeli el:
1. § (1) Fakitermelés tilalmi időszakára vonatkozóan jogszabályban vagy hatósági döntésben megállapított korlátozást nem kell alkalmazni.

(Ez a rendelkezés sommás, teljes félretevése a fakitermelés, fakivágás tilalmi időszakainak. Miről szólhatnak egyébként a tilalmi időszakok, illetve korlátozások, azaz mit szolgálhatnak? Például, hogy
– fészkelési időben ne vágják ki a fákat a madarak alól,
– ahol van védett aljnövényzet, ott ne olyankor termeljenek, amikor ez az aljnövényzet pusztulását is magával hozza,
– inkább ritkítsák az állományt, mint hogy teljesen eltüntessék, és így tovább.)

(2) Védett természeti területen
a) idegenhonos fafajokból álló állomány kitermelése után az erdő felújítása során – a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) 33. § (3) bekezdésében foglaltaktól eltérően – nem szükséges fafajcserés szerkezetváltást végezni, és az erdőfelújítás természetes úton is elvégezhető;
(Tehát ahol védett területen kivágják az özönfajokból, idegenhonos fajokból álló, kártékony állományt, ott azt hagyni lehet újra felújulni, nem kell hazaira cserélni. Az özönnövények ellen alaphelyzetben nem csak védett területen kellene küzdeni, hanem mindenütt, a felújulásukat sehol sem lenne szabad hagyni, védett területen végképp nem.)
b) őshonos fafajokból álló és sarjeredetű természetes felújulásra képes erdőállomány véghasználata az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 10. § (2) bekezdésében és a Tvt. 33. § (5) bekezdésében foglalt korlátozásoktól mentesen végezhető.

(“Véghasználat” az, amit a köznyelv tarvágásnak hív, tehát amikor nagyobb területről az egész állományt levágják, a termőhelyet lecsupaszítják. Az ilyen típuszú kitermelést az utóbbi időben igyekeztek visszaszorítani. Most tehát lehet mindenütt “tarra vágni” a területet. A kitermelés után pedig nem muszáj ültetni, nem muszáj magról újítani, nem muszáj szelektálni, elég ha a tuskókból sarjad vissza az állomány.)

(3) Az Evt. 1. mellékletében felsorolt állami erdészeti társaságok által az erdőgazdálkodáshoz szükséges és földmunkával járó közelítőnyom-hálózat hatósági engedély nélkül alakítható ki.

(Azaz az állami erdészetek által kezelt erdőkben a természetvédelmi (vagy bármely más) hatóság engedélye nélkül lehet dózerolni, utat építeni bárhol.)

(4) Az Evt. 71/A. § (2) és (3) bekezdésének rendelkezéseit az állam 100%-os tulajdonában álló erdőre is alkalmazni kell.

(Ez azt jelenti, hogy az állami erdőkben nem kell megvárni a vágással a vágásérettségi kor elérését. Mivel Magyarországon igen kevés a természetes erdőállomány, ezért a legtöbb erdőről tudni lehet, hogy a “lényeges”, uralkodó fajokból álló állomány mennyi idős, hiszen emberi beavatkozás eredménye a telepítés vagy felújítás, nevelt erdőről van szó. A fákat fajtól és rendeltetéstől függően más-más életkorban érdemes és szabad kivágni: ez a vágásérettségi kor. Ettől lehet most eltekinteni.)

(5) Az Evt. 51. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezést cser és nemestölgy főfafajú erdő esetében is alkalmazni kell.

(Eddig csak az éger, az akác, az őshonos nyár, valamint a fűz volt sarjról újítható, mert ezek természetesen is sarjadnak. Most a tölgyeknél sem kell magvetéssel vagy ültetéssel vesződni. Ez természetesen csökkenti a gazdálkodó költségeit, de nem garantálja, hogy ugyanolyan erdő nő a levágott helyén.)

(6) Az erdő felújítása során az Evt. 51. § (6) bekezdésében foglaltakat nem kell alkalmazni.

(Ez a rendelkezés a következő lenne: “Ha a termőhelynek megfelelő őshonos állományalkotó főfafajok mageredetű természetes felújításának feltételei adottak, ezt a felújítási módot kell alkalmazni.” Most már nem kell.)

(7) Az Evt. 1. mellékletében felsorolt állami erdészeti társaságok vonatkozásában – az Evt. 41. § (3) bekezdésében foglaltakon túlmenően – erdőtervben nem szereplő fakitermelésre az erdőgazdálkodásért felelős miniszter ez irányú döntése alapján is sor kerülhet.

(Lényegében azt mondja, hogy ha még így is maradt a rendszerben valami korlát, azt a miniszter egyedi döntéssel felülírhatja.)

(8 ) Az Evt. 41. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően az erdőgazdálkodó a tevékenység megkezdését legkésőbb 8 nappal megelőzően az erdészeti hatóság részére tett bejelentést követően végezheti. A bejelentés elbírálása során szakkérdés vizsgálatában közreműködő hatóság az állásfoglalását 3 napon belül adja meg.

(Ezek a határidők lehetetlenül szűkek, betarthatatlanok. Ha a hatóság a bejelentésre nem (tud) reagál(ni) határidőre, az jóváhagyásnak minősül. Márpedig a természetvédelmi hatóság szűkös állománya és költségvetése már eddig sem tette lehetővé a szükséges számú és gyakoriságú kiszállást, helyszíni szemlét.)

2. § (1) Ez a rendelet – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2) A 3. § az e rendelet kihirdetését követő 15. napon lép hatályba.
3. § (1) A Kormány e rendelet hatályát a szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, illetve humanitárius katasztrófa magyarországi következményeinek elhárításáról szóló 2022. évi VI. törvény hatályvesztéséig meghosszabbítja.
(2) Ez a rendelet a szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, illetve humanitárius katasztrófa magyarországi következményeinek elhárításáról szóló 2022. évi VI. törvény hatályvesztésekor hatályát veszti.
Orbán Viktor s. k.,
miniszterelnök

tüzifa közmunkások pakolják a rászorulóknak szánt tűzifát a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Hodászon kép: Balázs Attila MTI

A módosítások indoka a Kormány szerint a tűzifa-ellátás gyors megnövelése, már az idei télre.
A rendelet azonban ezt nem tudja elérni (csak az akác tekintetében, az akácot végesetben lehet rögtön használni), viszont számos más hatása várható.
Ha a most kivágott fát azonnal eltüzeljük, azzal nagyobb kárt okozunk mint hasznot: nedves, nem hatékony, füstöl. De ha úgyis csak két év múlva használhatjuk (ésszerűen és hatékonyan) a most kivágott tűzifát, akkor miért is nem lehet a normális vágásidőben kivágni, aztán eltenni szárítani?

De a jogszabály-változás sem arra nem terjed ki, hogy csak az eredetileg is tűzifának nevelt erdők vágását könnyítsék, sem annak az ellenőrzéséről nem rendelkezik, hogy a korábbi szabályoktól eltérően kivágott fa csakis tűzifaként kerüljön felhasználásra.
Emiatt tarolni fognak bútor- és épületfa-állományokat is. Sőt, várhatóan igazából erre fognak rárohanni a kitermelők, mert a nagy üzlet nem a tűzifában van, hanem az épületfában és a bútorfában.
Az ország helyzetét véleményem szerint nem könnyíti hanem súlyosbítja, ha minden zsilipet feltépünk mind a megújuló, mind a nem-megújuló erőforrások felhasználása előtt, egy olyan helyzetben, ahol már most is túlhasználat a jellemző.
Merthogy a most megszüntetett korlátok két célt szolgáltak:
– hogy lehetőleg csak az erdők “kamatát” használjuk fel, azt a mennyiséget ami évről évre megtermelődik, és
– hogy maguk az élőhelyek, az ökoszisztémák, a többi élőlény, a táj ne károsodjék, pusztuljon a fakitermelés által. Ez azért (volt) fontos, hogy az erdőállományok más jótékony hatásai – mikroklímára, vízmegtartásra, széndioxid-elnyelésre, tájképre, üdülésre, élőhelyekre, ökológiai folyosókra stb. – megmaradjanak. Ezek közül ma különösen is fontos lenne a klímavédelemben és a vízháztartásban játszott szerep.

Zlinszky János biológus, környezetpolitikai szakértő, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Közszolgálati Egyetem oktatója, a Naphimnusz Egyesület és a 72 Tanítvány mozgalom tagja

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A rendelet tartalmáról és várható következményeiről több más korrekt elemzés is napvilágot látott. Mi itt még egy tudományos forrásra hivatkoznánk, amelytől talán legtávolabb áll a “napipolitika” (noha emlékeztetünk XVI. Benedek tanítására [Caritas in veritate kezdetű enciklika 7. pont], amely szerint a közjót szolgáló és védő szabályok és intézmények létrehozásán, tökéletesítésén és működtetésén való munkálkodás “politikai szeretet”, amely nem alábbvaló a személytől személyig irányuló szeretetnél).

Többek között a WWF és más szervezetek petíciót intéztek a Kormányhoz a rendelet visszavonása, de legalábbis módosítása érdekében, melyet itt találtok:

Ehhez a petícióhoz a Naphimnusz Egyesület szervezetként és több tagtársunk magánszemélyként is csatlakozott. Hasonló, életünket és élő környezetünket hosszú távon is jelentősen befolyásoló kérdésekben igazán fontosnak tartjuk a társadalmi és szakmai párbeszédet. Ilyet kezdeményezni, ebben partnerként részt vállalni, úgy gondoljuk, mindannyiunk keresztényi felelőssége.

NE VÁGJ KI MINDEN FÁT!
Magyarország zöld civil szervezetei közös tüntetést szervezünk augusztus 17-ére 18.0-tól a Magyar Tudományos Akadémia épületéhez, hogy közösen kezdeményezzék: vonja vissza a kormány ezt az erdeinket pusztító rendeletet. Várnak minden természetszerető, saját és gyermekei jövőjét féltő résztvevőt, hogy közös erővel állítsuk meg természeti kincseink elpusztítását. Ne vágj ki minden fát!

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás

Kapcsolódó hírek