A szomszédos országokból átvándorolt aranysakál veszélyezteti Veszprém megye apróvad- és őzállományát. A nádi farkasnak, toportyánnak, toportyánféregnek vagy csikasznak is nevezett aranysakál Sümeg térségében bukkant fel először, de az első példány pár hónap múltán eltűnt.
A nádi farkas folyamatos jelenléte Tótvázsony környékén kezdődött 2007-től: akkor egy párt regisztráltak, majd rövidesen egy egész populáció alakult ki és vette birtokba a környéket. 2008-tól a megye többi területén is folyamatosan jelent meg az aranysakál, becsült létszámuk a múlt évben 15 vadászatra jogosult társaság jelzése alapján 50 volt. A hazánkban korábban kipusztult, eltűnt ragadozó vad a dél-szláv háború hatására fokozatosan ismét megjelent az országban.
Magyarországon az élőhelyi adottságok megfelelőek az aranysakálnak, mivel tápláléka a fácán, fogoly, nyúl, rágcsálók, élőhelye a nádasok, a bokros, elhanyagolt, műveletlen mezőgazdasági területek, mint például a felhagyott szőlők, legelők, szántók.
A nagyüzemi gazdálkodás megszűnésével az 1990-es éveket követően sok terület parlagon maradt, amik megfelelő élőhelyévé váltak a toportyánnak azért is, mert természetes ellensége nincsen, és a tapasztalatok szerint ahol az aranysakál megjelenik, ott a rókaállomány csökken. A ragadozó faj veszélyezteti az apróvad- és őzállományt, elfogja a gidákat és a sutákat, mivel falkában való vadászatot is folytat. Az eddigi adatok alapján kimutatható károkat még nem okozott az aranysakál, de ha hasonló ütemben szaporodik, várhatóan 5-7 éven belül érzékelhető lesz a károkozása. Az aranysakál ellen egyéni vadászattal, vagy kotorékozással lehet védekezni.
