A harkályfélék családjába tartozó madarak teste nyúlánk, a csőre erős, leginkább egyenes, kúpalakú, vagy vésőre emlékeztető, orma szögletes, vége pedig éles. Színezetük alapján más csoportoknál jobban osztályozhatók, ezért van fekete-, zöld-, tarkaharkály is. A harkályfélék belső szervezete sok tekintetben éppen olyan sajátságos, mint a külső.
A lábak, a csőr és nyelvük szerkezete életmódjuk és táplálkozásuk szerint alakult. A harkályok általában kúszó életmódot folytatnak, ezért nevezik őket kúszó madaraknak. Hazánkban a leggyakoribb harkályféle a nagy fakopáncs. Télen csonthéjas gyümölcsöket, makkot is fogyaszt, de az etetők környékén is rendszeresen feltűnik. Állandó madár, mindössze télen kóborolhat el kisebb távolságra megszokott élőhelyétől. Szinte mindenhol megtelepszik, ahol költésre alkalmas fát talál. Évente egy alkalommal költ, de annak meghiúsulása esetén pótköltésbe kezdhet. Kora tavasszal, a nászidőszakban a hímek gyors kopácsolással – úgynevezett dobolással – jelzik a területüket, de a tojóknál is megfigyelték ezt a viselkedést.
Az OzoneTv mai Egyenlítő c. műsorának vendége Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője elmondta a szintén ismert harkályféle a balkáni fakopáncs hazai állománya kisebb, mint az nagy fakopáncsé. Tápláléka változatos, rovarok, pókok, növényi részek, gyümölcsök, csonthéjasok teszik ki ennek nagy részét. Állandó madár, de a téli időszakban kóborolhat. Mind közül talán a legérdekesebb harkályfélék közé tartozó madár a nyaktekercs, amely elképesztő kéregmintás tollazattal rendelkezik, sokszor még pár méterről is nehéz észrevenni. Ha veszélyben érzi magát, fejtollait felborzolja, és nyakát kígyószerűen tekergeti. A nevét is innen kapta. Főként hangyákkal táplálkozik, melyeket a talajon vagy a fatörzsön szedeget össze. A nyelve hegyén lévő kis horgok is a hatékonyabb táplálékszerzést szolgálják.
