A Körös-Maros Nemzeti parkban autózó természetbarát olvasók közül többen is jelezték, hogy a külterületi műutak melletti fákon mostanában gyakran látnak sasokat üldögélni. Az esetek döntő többségében, a téli időszakban ölyvek ülnek előszeretettel út menti fákra. A tévedés abból adódhat, hogy az autóból ilyen közelről az egy métert is meghaladó szárnyfesztávolságú ölyvek hatalmasnak tűnnek.
A sasfajokra (így a térségben rendszeresen előforduló rétisasra és parlagi sasra is) általában jellemző, hogy jóval félénkebbek, nem mennek közel a forgalmas utakhoz. Inkább a távolabbi, nyugalmasabb területeken álló fákat, facsoportokat választják pihenőhelyül.
Az országutak melletti fákat a sasoknál lényegesen gyakoribb, kisebb testű és bizalmasabb ragadozómadarak, elsősorban az egerészölyvek, ritkábban pedig a gatyásölyvek használják.
Az ölyvek mintegy 55-60 cm hosszúak, a szárnyfesztávolságuk repülés közben 110-120 centiméter, a sasok 70-80 cm magasak és a szárnyfesztávolságuk eléri a 180-200 centimétert, így a méreteik alapján könnyen megkülönböztethetők. A sasokra jellemző, hogy repülés közben a szárnyvégeiken az evezőtollaik külön állnak, ,,ujjasak”, és szárnyalakjuk deszkaszerűen egyenes.
Az ölyvek különösen télen, amikor egybefüggő hótakaró borítja a tájat, azért szeretnek az út menti fákon üldögélni, mivel ott gyakran nagyobb esélyük van a táplálékszerzésre. Elfogyaszthatják a járművek által elütött állatokat, de főleg azokat a kis rágcsálókat (egereket, pockokat), melyek szintén az utak nyomvonala mentén, illetve azok szegélyében, ahol nincs hótakaró, gyakran keresnek táplálékot.
Nemcsak a fákon, hanem a föld felett alacsonyan, imbolyogva repülő ragadozómadarakat is gyakran megfigyelhetünk a műutak mentén. Ez a jellegzetes mozgású faj a kékes rétihéja, mely kisebb ölyv méretű, de karcsúbb, kecses madár, a szárnyfesztávolsága eléri az egy métert. Ennél a fajnál távolból szemlélve a hím világos kékesszürke, a szárnyvégei feketék, a tojó világosbarnán sávozott színű. Ritkábban vörös vércsét és karvalyt is lehet látni az utak mentén, ezek azonban lényegesen kisebb testű (a házi galambhoz hasonló méretű, de kissé karcsúbb) ragadozómadarak.
