Forrong a Balaton-felvidék, mert az itteni karsztvízzel akarja a Dunántúli Regionális Vízmű a tóparti településeket megitatni. Környezetvédők, polgármesterek és borosgazdák tiltakoznak a fejlesztéssel járó vízszintcsökkenés miatt, Eötvös Károly pedig közben forog a sírjában.
Felsőörsnél olyan az erdő, mintha Krúdy Gyula írta volna hozzá a növényhatározót. Van itt bársonyos tüdőfű, ernyős sárma, bíboros kosbor és vérehulló fecskefű.
– Hoppá! – mondja hirtelen Varga Szabolcs, a helyi Fenntartható Élet és Környezet Egyesület titkára. – Most éppen egy pusztai meténgre léptek rá.
– És az baj?
– Még szép, hogy az, mert védett fajta. Szerencsére van belőle bőven, de azért máskor vigyázzanak.
Vargával azért járjuk a tavaszi erdőt, hogy megnézzük, mi minden pusztul el, hal ki, változik meg, ha a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. még két kutat létesít errefelé. Ott, a patakparton a gyertyánsor például nem húzza majd sokáig, aztán, ha csökken a vízszint, elporladhatnak a mésztufagátak, eltűnhetnek a békák, feljebb pedig kiszáradhat a Királykúti forrás, amely egyszer, a ’90-es években már kiszáradt, és évekbe telt, amíg ismét megjelent benne a víz.
Az index a Balaton-felvidéken járt víz után kutatva nem varázsvesszővel >>>
