Újdonságokkal rukkolt elő a Kisközösségi Program: nyilvánosságra hozták készülő Kiútikönyvük természetvédelmi fejezetét, továbbá egy különleges nyári tábort is indítanak. Flórián Norbertet és Takács-Sánta Andrást, a program két munkatársát kérdeztük.
Bajomi Bálint, greenfo.hu (BB): Mit érdemes tudni a Kisközösségi Programról?
Takács-Sánta András (TSA): A Kisközösségi Program a környezetkímélő életmód helyi, közösségi lehetőségeit igyekszik népszerűsíteni. Ökologikus helyi kisközösségek létrejöttét szeretnénk elősegíteni országszerte – mindenféle méretű településen. 2008-ban indítottuk a programot, jelenleg három irányban munkálkodunk. Egyrészt terepmunkát végzünk: megnézzük, melyek azok a helyi ökologikus kezdeményezések Magyarországon, amelyek mintaként szolgálhatnak mások számára. Főleg a közösségi próbálkozások érdekelnek bennünket, de önkormányzatiakat is vizsgálunk. Bő három év alatt mintegy harminc helyszínen készítettünk mélyinterjúkat a kezdeményezések képviselőivel. Másrészt 2010 óta nyilvános előadásokon, vitákon, konferenciákon népszerűsítjük a Kisközösségi Program fő gondolatait, eredményeit. Harmadrészt Kiútikönyv címmel egy kézikönyvet készítünk, amely amellett, hogy tartalmaz majd rengeteg, elsősorban közösségi szintű környezetkímélő viselkedési alternatívát, útmutatót nyújt a közösségszervezéshez, továbbá a helyi politikai döntéshozatal befolyásolásához is. A kézikönyvhöz egy interaktív honlap is tartozik majd.
BB: Hogy áll ez a kézikönyv jelenleg?
TSA: Lassan, de annál biztosabban készül, lelkes csapat dolgozik rajta. Épp a napokban tettünk elérhetővé a honlapunkon egy teljes fejezetet a könyvből.
BB: Miről szól ez a fejezet?
TSA: Az élőlények sokféleségének védelméről és a települési zöldterületek megóvásáról. Egész pontosan arról, hogy helyi kisközösségek miket tehetnek mindezek érdekében. A fejezet fő üzenete talán az, hogy az állami természetvédelem bármennyire is fontos, nem elegendő. Ha meg akarjuk őrizni az élőlények csodálatos és létfontosságú sokféleségét, az állandó forráshiánnyal küszködő állami természetvédelmet ki kell egészíteni a civil, közösségi természetvédelemmel – a kettőnek egymást erősítve kell működnie. A fejezet amúgy nyilvánvalóan változhat még, mielőtt a könyvbe bekerül, hiszen a kötet megjelenése csak néhány év múlva esedékes. Éppen ezért örömmel veszünk építő észrevételeket a szöveggel kapcsolatban bárkitől, és az arra érdemeseket be is építjük majd az anyagba,
BB: Hosszú távon milyen szervezet valósítaná meg a Kisközösségi Programot?
TSA: Egy tudásközpontot szeretnénk létrehozni, amely valójában már működik is, bár egyelőre csak kezdetleges formában. Még nekünk is sokat kell tanulnunk, de pár éven belül egy olyan tudásközponttá szeretnénk válni, amely beszélgetéseket és vitákat szervez, értékes kiadványokat jelentet meg, ahol színvonalas kutatások folynak, és amely mindenekelőtt a gyakorlatban is segíti a helyi kisközösségeket szerte az országban. Mindehhez persze még forrásteremtésre is szükség volna: egy ilyen tudásközpont nem alapulhat kizárólag önkéntes munkán. Márpedig a Kisközösségi Program egyelőre döntően lelkes és elkötelezett önkéntesek tevékenységére támaszkodik, a kezdetektől fogva folyamatosan 15-20 emberére.
Flórián Norbert és Takács-Sánta András
BB: Idén nyáron indítjátok el a Látó-Mező közösségi ökotábort. Hogy kapcsolódik ez a tábor a Kisközösségi Programhoz?
TSA: A tábor a fiatalabb nemzedék számára nyújt bevezetést az ökologikus, közösségi életmód-alternatívába. Ez a Kisközösségi Program második társadalmi vállalkozása. (Az első a 2010 óta működő Humánökológia tanfolyam, amely a tervek szerint idén ősszel is elindul majd.) A tábor főszervezője Flórián Norbert munkatársam.
BB: Mikor kerül sor a táborra?
Flórián Norbert (FN): A július 23-tól 29-ig tartó turnus biztos, de még talonban van egy másik is, június 25-től július 1-ig. Megfelelő számú jelentkező esetén ez utóbbit is elindítjuk.
BB: Kiknek szól ez a tábor – gyerekeknek, fiataloknak?
FN: Főleg 10-17 éves fiataloknak. Szeretnénk, hogy minden turnus során vegyes korosztályokban jöjjenek a gyerekek. Ezt egyrészt azért gondoltuk, mert bár mi se vagyunk öregek, ránk alighanem úgy fognak nézni, mint egy tanárra. Ám a gyerekek sokkal inkább fölnéznek az idősebb társaikra, ezt már sok helyen tapasztaltam. Ha mondjuk egy tőlük öt évvel idősebb gyerek valamit megcsinál, és azt szívesen teszi, akkor olyan példát mutat a kisebbeknek, amit ők követendőnek gondolnak. Emellett a nagyobbak is megtanulnak felelősséget vállalni: ha tudják, hogy nekik kell példát mutatni, jobban odafigyelnek arra, hogy mit tesznek.
BB: Milyen programokkal várjátok a gyerekeket, fiatalokat a táborban?
FN: Elég széles a palettánk, a kézművességtől a természetvédelmi programokig sok mindent próbáltunk bevenni. Amikor elkezdtük a programtervet kidolgozni, akkor a Kiútikönyv leendő fejezetein mentünk végig, és igyekeztünk, hogy majdnem mindegyik fejezet mondanivalójából szerepeljen benne valami. Ezen felül a programok nagyrészt Nagybörzsönyhöz kapcsolódnak, a faluba szervesen beépülnek, helyi emberek segítenek a programok megvalósulásában: ilyen például a méhészkedés, a kertgondozás vagy a lepénykészítés. Gyümölcsöt szedünk, abból lekvárt főzünk, elmegyünk egy gazdaságot meglátogatni, ott lehetőséget kapnak a gyerekek, hogy kipróbálják a kecskefejést. Az alapoktól eljutunk a késztermékig – a mezőről behajtják a tehenet, megfejik, és abból lesz az asztalon a sajt, a fűzfavesszőből pedig a kosár. A cél tehát az, hogy tudják meg a gyerekek: ők is képesek tenni azért, hogy normális élelmük legyen, ők is létre tudnak hozni értékes, használható tárgyakat. Összegezve, a lényege a gyerektábornak, hogy a kézikönyvünket lefordítsa gyereknyelvre, és az ne iskolaszagú könyvként jelenjen meg, hanem személyes példákon keresztül mutassuk be annak lényegi részeit.
BB: Egy városi gyerek, amikor hazamegy ebből a táborból, akkor a saját környékén hogyan tudja az ott tanultakat hasznosítani?
FN: Az utolsó napon összegezzük velük az egész hét élményeit, hogy miket tapasztaltak meg, és próbálunk olyan útravalót adni nekik, amit a városban is tudnak hasznosítani. Inkább a mentalitást szeretnénk átadni nekik, az ökológiai gondolkodásmódot, valamint azt, hogy ne állandóan a számítógép előtt üljenek, hanem társaikkal együtt is játsszanak, próbáljanak meg közösséget kialakítani akár egy lakótelepen belül is. Szeretnénk továbbá olyan kezdeményezéseket – például zöldszervezeteket – is bemutatni, amelyekhez később csatlakozni tudnak.
BB: Hogyan jelentkezhetnek az érdeklődők?
FN: A táborra a Kisközösségi Program honlapján keresztül lehet jelentkezni.
