Tele vannak gubbasztó, beteg galambokkal a belvárosi terek. A több milliós budapesti galambpopuláció ürülékével nem az a legnagyobb baj, hogy visszataszító látvány, hanem az, hogy különféle, emberre is veszélyes betegségeket terjeszt.
Talán nem is igazi fővárosi, akit még nem pottyantott le galamb. Én is a szerencsések között vagyok, hajamon, hátamon landolt már galambszar, sőt, lichthof aljából is próbáltam már kihalászni döglött szárnyast. A galamb fegyver is lehet mifelénk: jól ismert és garantáltan hatékony recept a szomszédok közötti viták totális elmérgesítésére, ha a felső lakó saját ablakában etetni kezdi a madarakat. Ezért fogalmaz úgy a vonatkozó V. kerületi önkormányzati rendelet, hogy "(aki) gazdátlan állatot környezetet szennyező vagy másokat zavaró módon etet, illetve madarat az épületbe szoktat, százötvenezer forintig terjedő közigazgatási bírsággal sújtható."
Az önkormányzati viszonylatban igen magas bírság kilátásba helyezése önmagában természetesen semmit nem old meg, a nagyvárosi névtelenségében nincs visszatartó ereje. És a legkevésbé sem jelent választ a galambok között terjedő betegségekre. A nyár végére napról napra több beteg és elhullott madarat lehet látni a köztereken. A guanó pegig coli és szalmonella baktériumot, illetve a papagájkór kórokozóját terjesztheti.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi egyesület egyértelmű álláspontot képvisel a parlagi galambok ügyében. Szerintük ugyanis ez határozottan nem természetvédelmi kérdés, hanem humán-és állategészségügyi, esetleg köztisztasági és műemlékvédelmi probléma, aminek a megoldására csakis a települési önkormányzatoknak van lehetősége. Ők egyébként megoldásként az úgynevezett "puha" módszerek elterjesztését javasolják, azaz a köztisztaság fokozását, a szétdobált, táplálékul szolgáló szerves hulladék eltüntetését, illetve azt, hogy a belvárosi épületek esetében meg kell akadályozni, hogy a galambok kényelmes fészekrakó-és üldögélőhelyet találjanak rajtuk.
Az igényesen felújított belvárosi épületek esetében egyre több helyen látni, hogy dróthálót, fémtüskéket szerelnek fel a homlokzati díszekre. A galambok miatt lett "tüskés" például a felújított volt tőzsdeszékház, a Váci 1 valamennyi domborműve, de ugyacsak tüskékkel védi a teraszán üldögélő vendégeket a Gerbeaud is. A legtöbb épületen és szobron azonban nincs ilyen galambakadály, nem is kötelezi a tulajdonosokat erre semmi, a saját belátásukra van bízva, hogy elvégeztetik-e ezeket az átalakításokat. Nem járnak elől jó példával maguk a közigazgatás szereplői sem, nyugodtan potyogtathatnak a madarak például a Belügyminisztérium épületén, de a Deák téri Bajcsy-Zsilinszky-szobron is.
