2014. március 22-én az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ rendhagyó módon ünnepelte a víz világnapját: helyet adott a Lehoczky János-díj 10. díjkiosztó ünnepségének.
Lükőné Örsi Gabriella főigazgató asszony megnyitó szavai után az Erdei Iskola Egyesület elnöke, Vajtáné Boros Éva köszöntötte a megjelenteket.
Ebben az évben a Lehoczky János-díjat Kovátsné dr. habil Németh Mária professzor asszony kapta. A díjat a kuratórium elnöke, Báriné Krajnyák Szilvia adta át, aki elmondta, hogy ebben az évben is komoly munka előzte meg a díj odaítélését, hiszen 17 jelölés érkezett. Az ország legkülönbözőbb területeiről, a legkülönbözőbb munkásságok, életutak bemutatásával ismerkedett meg a kuratórium a döntéshozatal előtt. Úgy ítélték meg, hogy a professzor asszony az erdei iskolázás minden mozzanatának tudója, az „égig érő tanterem” igazi ismerője, építője, gondozója.
Kovátsné dr. habil Németh Mária a komáromi Selye János Egyetem professzor asszonya, a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Kar Neveléstudományi Intézetének volt igazgatója, tanszékvezető főiskolai tanára, az egyetem Környezetpedagógiai Doktori Iskola Programjának vezetője.
Kovátsné dr. habil Németh Mária szakmai útjának bemutatása:
„Kovátsné dr. habil Németh Mária 1996-ban dolgozta ki az Erdőpedagógia Projektet. A Projekt gyakorlati megvalósulási színtere a Ravazdi Erdei Iskolai Oktatóközpont. …. Az Erdei iskolai programokban az elmúlt években több ezer gyermek vett részt, mely programokat a tanárnő keze alatt „nevelkedett”, a tanszéken dolgozó szakemberek, pedagógusok vezetik. A gyermekeken túl a Kovátsné Németh Mária által kidolgozott akkreditált pedagógus-továbbképzésen készülnek fel a tanítók, tanárok az erdei iskolai projektek készítésére, vezetésére.
A NYME Apáczai Kar hallgatói tanulmányaik során ismerik meg az Erdőpedagógia, a környezeti nevelés elméletét és gyakorlatát, melyet a Ravazdi Erdei Iskolai Oktatóközpontban a gyermekprogramok vezetése során próbálhatnak ki, mélyíthetnek el. Az Erdőpedagógia Projektben számos kutatás (PhD értekezések is készültek ebben a témában) vizsgálja a projekt hatékonyságát, a környezeti nevelés és a fenntarthatóság pedagógiájának különböző kérdéseit, melyben jelentős szerepe van Professzor Asszonynak, hiszen témavezetőként támogatja, mentorálja a fiatal kollégák tevékenységét. …”
(Kövecsesné dr. Gősi Viktória – felterjesztő)
Mező Arnold, a Lehoczky János-díj kuratóriumának tagja így nyilatkozott:
„A jelölési űrlapok kavalkádján átrágva magamat próbáltam az objektivitás szemüvegén keresztül a szavak és papírok mögött meglátni az embert. Nem egy konkrét nevet, hanem az életrajzokból, munkásságból, elhivatottságból merített dicsérő szavakból csendesen kirajzolódó egyéniséget. Az embert, aki nem csupán értéket hagyva maga mögött létezik, de a jövő megteremtésén munkálkodik. A környezeti nevelőt, aki diófát ültet, pedig sejti, hogy a gyümölcsét már nem élvezheti. Mégis ültet, gyereknek, unokának, jövendőnek. Aki nem csak gyakorlatban tehetséges és elhivatott, de azoknak is útjelző kíván lenni, akik a célt már kitűzték, de az ösvényt még nem ismerik. Környezettudatosságra nevelni nemcsak lehetőség, hanem kötelesség is. Környezeti nevelőket felkészíteni pedig áldás. A természetnek, a környezetnek, a jövendőnek.
A jelölési űrlap hasábjain keresztül ezek a gondolatok kristályosodtak ki bennem, amikor dr. habil Kováts- Németh Mária szakmai bemutatását olvastam. Meglátásom szerint a környezeti nevelés számára nem munka, hanem életcél, melyet szem előtt tartva napról-napra megújulva képes reagálni a korszellem kihívásaira. Tapasztalatait a fösvénység lehetőségét is elítélve adja tovább a következő generációnak. Fát ültet. Nem magának, hanem a jövendőnek. Nekünk, nekik, akik utánunk jönnek.”
Az erdei iskoláztatás, az erdei iskoláztatni szándékozó hallgatók tanítása, a határon is átnyúló széleskörű tevékenysége, előadásai, publikációi és nem utolsó sorban a Környezetpedagógiai Doktori Iskola Programjának vezetése győzte meg a kuratóriumot arról, hogy a fiatalon elhunyt környezeti nevelő, Lehoczky János elkezdett munkájának valóban ő az egyik folytatója, örököse. Megtalálta, meglátta ő is a csiszolatlan követ, és minden erejével igyekezett – és a mai napig is teszi – az erdei iskolát olyanná alakítani, „amilyen értékes darabja csak lehet pedagógiai kincsestárunknak” (Lehoczky János).
