Alacsony fizetés, magas kockázat, szélsőségesen megterhelő fizikai munka, és a végén egy izgalmas lefolyású halálos betegség – ha őszinték lennének az uránmágnások, így hirdetnék az új mecseki uránbánya munkahelyeit. Nem beszélve a természetkárosításról és a vízszennyezésről.
1-ben újraindul a pazarló és életveszélyes mecseki uránbányászat
Újraindul az uránbányászat a Mecsekben, ha a hatóság jóváhagyja a Magyar Urán Resources Kft. tervét. A tisztázatlan hátterű cég szigorúan védett természetvédelmi területen nyitná meg a bányát, ami 27 évig működik majd. A terv szerint az egykori 8000 helyett csak 500 bányásznak adnának munkát.
Az uránkitermelés káros az egészségre
Az uránbányászat közvetlen egészségkárosító hatása riasztó: az uránbányászok több száz méter mélyen, 30 fokos hőségben, napi 8 órán át végeznek kemény fizikai munkát, miközben radioaktív port és különböző mérges gázokat lélegeznek be. Munkájuk velejárói a szilikózis és más tüdőbetegségek, valamint a számos daganatos megbetegedésre való százszoros hajlam. Az egykori mecseki uránbányászok többsége sosem érte meg, hogy nyugdíjba mehessen, korábban belehalt a munkája egészségügyi követekezményeibe, gyermekeik pedig sok esetben rendellenességekkel vagy súlyos betegségekkel születtek.
Veszélyben az ivóvíz Pécsett és környékén
A tervezett új uránbánya aknái több száz méter mélyre nyúlnak a föld alá. Ezekből a vizet folyamatosan szivattyúzni kell, hogy a bányászok egyáltalán dolgozni tudjanak. A szivattyúk működtetése jelentős talajvízszint-csökkenéssel jár az egész környéken, így Pécs és 9 környező település ivóvízellátása közvetlen veszélybe kerül. Ha pedig valamilyen előre nem látható dolog történik – márpedig üzemzavar mindig lehet -, a pécsiek urániummal és rádiummal szennyezett vizet kapnak, ami beláthatatlan következményekhez vezethet. Fontos tudni, hogy a korábbiakban is számos ivóvízkutat el kellett zárni, mert vizük a zagytározók szivárgása miatt elszennyeződött.
uránbánya külszini fejtés
100% természetrombolás
A munkálatok a Mecsek tájképét visszafordíthatatlanul megváltoztatják, hegyek és völgyek tűnnek el. Mivel a bánya megnyitása és működtetése során több tízmillió tonna talajt és kőzetet mozgatnak majd meg, a Natura 2000-es védelem alá eső terület mai jellege, domborzata, felszín alatti vízviszonyai jelentősen megváltoznak, az élővilág súlyos károkat szenved el. A bányászat (ami a törvény szerint is tilos a területen) számos, kizárólag itt honos madár-, hüllő- és kétéltűfaj kipusztulásához vezet, a növényzet eltűnik, a zagy és egyéb hulladék miatt terméketlen, kilúgzott pusztaság marad a tározók környékén. A pusztítás hihetetlen mértéket ölt majd, amit sohasem lehet teljesen helyrehozni. Ez olyan természetrombolásnak tekinthető, amire Magyarországon még nem volt példa.
Nincs társadalmi támogatottsága
Fontos körülmény, hogy a környékbeli emberek nem akarnak uránbányát a szomszédjukba: az emberek fele konkrétan fél a sugárzástól és a vízszennyezéstől. Az Energiaklub kutatásai szerint 10-ből 6-an határozottan elutasítják, hogy megnyissák az uránbányát Pécs határában, pedig a lakosok fele már korábban hallott a tervezetről. Az emberek ugyanekkora, 60 százalék mértékben tartanak attól, hogy a bányanyitás miatt elértéktelenedik a házuk, 64%-uk pedig arra számít, hogy a bánya megnyitása tönkreteszi a természetet a Mecsekben.
40 millió tonna megmozgatása: sok kőzet kevés uránért
A magyar uránbányászat 1957-ben indult meg a Pécshez közeli Kővágószőlős mellett létesített bányában. Ezt persze évekkel megelőzte a kutatás és feltárás, így már 1953 óta folyt a Mecsek területén az uránérc kitermelése. A tevékenységet a Pécsi Uránércbánya Vállalat végezte, amely 1964-től Mecseki Ércbányászati Vállalat néven működött. Összesen 5 bányaüzemet létesítettek, az utolsót 1975-ben nyitották meg.
Az évtizedekig tartó munka során több mint 40 000 000 tonna kőzetet mozgattak meg, amiből csak 20463 tonna fémuránt termeltek ki, azaz nagyon alacsony, csak 0,05 százalékos hatékonyságú volt a kitermelés. A függőleges aknák ezért is életveszélyes mélységbe, 1000 méternél is mélyebbre jutottak, ahol a munka már igen komolyan károsította a bányászok egészségét. A magyar uránbányászat a 70-es és 80-as években volt a csúcson: ekkor érte el a termelés a maximumát, és ekkor dolgozott itt a legtöbb bányász, csaknem 8000 ember. A 80-as évektől aztán a bányászat volumene csökkenésnek indult, majd még a rendszerváltás előtt, 1989 szeptemberében döntöttek a bánya bezárásról. Az ok egyszerű: nem volt gazdaságos fenntartani.
Túl kevés az urán a kőben, a terület bányászatra alkalmatlan
A magyar uránbányák bezárását nem csupán a kereslet csökkenése indokolta. Sokkal inkább az, hogy jóval költségesebb volt a termelés, mint azt az urán piaci ára lehetővé tette volna. Ennek pedig az az oka, hogy a mecseki kőzetben az értékes érc koncentrációja más uránlelőhelyekéhez képest sokkal alacsonyabb: nagyjából a fele vagy inkább a harmada. Ez mindössze 0,12%-os fémtartalmat jelent, vagyis 1 tonna kőzet kitermelésével hozzávetőleg 1,2 kg urán bányászható ki, ami nemzetközi viszonylatban bányászatra alkalmatlanná teszi a területet.
A mecseki uránbányászat 1997-ig folytatódott, de a történet ezzel nem ért véget. A bánya lezárása után a területet komolyan rekultiválni kellett, többek közt talajcsere is történt. Mindez legalább legalább 30 milliárd forintot emésztett fel, és a bányászat természetpusztító hatásainak nyomai a rengeteg pénz ellenére még húsz év elteltével is láthatók. Az egészségkárosító hatásait pedig azóta is szenvedik az ott dolgozók Gyakori a tüdőrák vagy más daganatos megbetegedés, a bányászok gyerekei körében pedig a születési rendellenességek és gyermekkori leukémia kockázata nőtt jelentősen – írta az atomcsapda.blog.
