Magyarország áramtermelésének majdnem felét adja a Paksi Atomerőmű, így minden olyan kérdés fontos, ami a négy, egyenként 500 megawatt teljesítményre képes blokk jövőjét illeti. 2012 végén az Országos Atomenergia Hatóság kiadta azt az engedélyt, ami alapján az 1982-ben elindított Paks-1 nevű reaktorblokk további húsz évig, tehát 2032 decemberéig üzemelhet.
Az atomerőművek kiemelkednek a nem megújuló alapokra építő áramtermelő megoldások közül, ha a stabilitás, a költséghatékonyság és a termelés tisztasága a szempont. A hivatalos adatok 390-437 működő reaktort tartanak számon. Van egy 47 darabos finom hullámzás, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ugyanis idén januárban billegett azt illetően, hogy a Japánban leállított 47 reaktor most átmenetileg került üzemen kívül, vagy hosszú távon szünetel bennük a láncreakció. A NAÜ besorolása szerint az utóbbi, long term shutdown kategóriába tartozik minden olyan reaktor, amiben a termelés anélkül áll hosszabb ideje (nagyjából egy éve), hogy a folytatáson aktívan dolgoznának, vagy lenne egy meghatározott határidő, amire az üzemeltető elvégzi a visszaindításhoz szükséges munkálatokat.
Egyes vélemények szerint hiba, hogy Magyarországon a jövő áramtermelésének nincs igazi alternatívája, és aggodalomra ad okot, hogy a most kiadott engedély szellemében húsz év múlva is az akkor már ötvenéves szovjet technológiában kell bíznunk. Perger András, a paksi üzemidő-hosszabbítást és kapacitásbővítést már a kezdetektől megfigyelő és kritizáló Energiaklub szakembere szerint megkérdőjelezhető, hogy a hatvanas évek végéről származó tervezési filozófia alapján, a hetvenes-nyolcvanas években felépült atomerőművek (tehát nem csak a paksi) valóban képesek lesznek 30-40 év üzem után további 20 évig üzemelni.
Részletek az indexen >>>
