Kifogyhat-e a világ a homokból? Elsőre értelmetlennek tűnhet a kérdés, de sajna nem az. Jelenleg a víz után a homok az emberiség által legnagyobb mennyiségben használt alapanyag. Túl a betonon, az aszfalton és az üvegen elképesztően sokszínű a felhasználási módja – például: chipgyártás, papír, fogkrém, kozmetikumok, borászat.
Nem túlzás azt állítani, hogy a modern civilizációnknak az egyik alappillére a homok.
Jöjjön is akkor egy sokkoló szám: a világ jelenlegi éves szintű homokigénye 50 milliárd tonna, aminek a döntő többségét napjaink globális építési boomja veszi fel. A 21. századból eddig eltelt bő húsz esztendő során a homokfelhasználás mértéke megháromszorozódott. Ennek az elsődleges oka a városok térnyerése a vidéki élet kárára.
Álljon itt erről két sokkoló adat:
- Amikor 1950-ben még csak 2,5 milliárd ember élt a Földön, a globális városi lakosság lélekszáma 750 millió fő volt. Ez a 2023-ra 4,6 milliárd főre nőtt az immár 8+ milliárd lakossal bíró bolygón. Évente nagyjából nyolc New York városának megfelelő embertársunk költözik vidékről a városba.
- Gyakran használt döbbenetes adat a következő: csak Kínában 2011 és 2013 között három év alatt több betont használtak fel, mint az Egyesült Államokban az egész 20. században.
A kedves olvasóban persze rögtön felmerülhet a kérdés, hogy ugyan elképesztő léptékű az emberiség homokfelhasználása, de ott vannak a sivatagok és a tengerek, tengerpartok a világban telis-tele homokkal.
Sajnos a sivatagi homok túl finom szerkezetű, míg a tengeri és tengerparti homok túl sós ahhoz, hogy az építőipar alapanyagként használni tudja. Építési homoknak a kisebb-nagyobb kavicsokat tartalmazó, folyómedrekben és tavak alján megtalálható verzió a leginkább megfelelő.
Ebből viszont a természeti folyamatok során már nem képződik a jelenlegi felhasználási szintnek megfelelő mennyiség a világban.
Az írás elején feltett kérdésre a válasz így annak minden aktuális és jövőbeli kínzó következményével együtt az, hogy:
A VILÁG ÉPPEN KIFOGYÓBAN VAN AZ ÉPÍTÉSI HOMOKBÓL. Ennek pedig a katasztrofális következményeken túl bizonyos aspektusait tekintve szürreális aspektusai is vannak. Kezdjük is rögtön az egyik leginkább mellbevágó ténnyel.
A kategóriákra bontott globális éves feketekereskedelmi ranglistán a nagyjából
1000 milliárd dolláros értékűre becsült hamisítás és a
700 milliárd dollárosra taksált illegális kábítószerkereskedelem után
a harmadik legnagyobb feketepiaca az illegális homokbányászatnak és kereskedelemnek van.
Megelőzve a 150 milliárd dolláros nagyságrendű emberkereskedelmet.
Az illegális homokbányászatot segíti, hogy a vásárlók nem gyakran firtatják a homok forrását, sok helyen nem is tűnik fel senkinek, ha hatalmas teherautók egy engedéllyel nem rendelkező homokbányából viszik el az építkezések nélkülözhetetlen összetevőjét. Indiában konkrétan homokmaffiának hívják a folyók partját és medrét illegálisan bányászó bűnbandákat, akik az elmúlt években több száz halálos áldozatot (kormányhivatalnokok, rendőrök, a hatóságokat figyelmeztetni akaró átlagemberek) hagytak maguk után az országban.
Hasonlóan keményen lépnek fel az illegális homokbányász csoportok a virágzó üzletüket veszélyeztető emberekkel szemben sok országban Afrikában és Dél-Kelet-Ázsiában is. A globális fekete homokkereskedelem nagyságrendjének jó bizonyítéka Szingapúr példája. A kőgazdag városállam évtizedek óta sikeres szárazföldi terjeszkedést folytat a környező tengerek rovására. A szingapúriak szűk területükön már az 1960-as években kifogytak a homokból, emiatt a környező országokból importálják azt. Csakhogy a szűkösség a robbanásszerű gazdasági fejlődéssel és urbanizációval a többi dél-kelet-ázsiai országot is elérte a 2000-es évek közepére, ami miatt hivatalosan egyre kevésbé hajlandóak homokot szállítani a városállam számára.
A megoldást az illegális homokkereskedelem jelenti. A 2006 és 2020 között eltelt 15 évben a környező országok 19 321 148 tonna homok exportját jelentették Szingapúr felé. Mindeközben a szingapúri homokimport statisztika 425 647 263 tonnát mutat.
Az évente minden egyes földlakóra jutó 6 tonnányi homok kibányászása nagyon súlyos mértékben terheli meg a bolygónkat. A folyópartokon és kifejezetten a folyók tengeri torkolatainál a meder túlbányászása visszafordíthatatlannak tűnő ökológiai katasztrófákat okoz egyre több helyen a világban.
A Mekong folyó deltájában az intenzív homokkitermelés a fél Magyarország nagyságú torkolati terület süllyedését váltja ki napjainkban, ami az addig kiváló termőtalaj szikesedésén keresztül egyre jobban veszélyezteti az ott lakók élelmiszerbiztonságát.
Sri Lankában az egyik folyót olyan léptékű károsodás érte az illegális homokeltávolítás miatt, hogy megfordult annak a folyásiránya. Ennek következtében az óceán vize kezd felúszni a folyón a sósvízi krokodilokkal együtt, akik régebben a folyó és az óceán találkozásánál éltek, most pedig a lakott területeket kezdik veszélyeztetni.
Az 1950-ben még 38 millió, jelenleg viszont már 170 millió lakossal rendelkező, és mindössze bő másfél Magyarország nagyságú (148 ezer négyzetkilométer) területtel rendelkező Bangladesben a folyók permanens bányászata olyan károkat fog okozni, ami 2050-re 20-50 millió ember elköltöztetését teszi szükségessé.
Ha addig nem üt be valahol egy még nagyobb ménkű a világban, akkor ez lehet minden idők legnagyobb népvándorlása az emberiség történetében.
Zárásként pedig álljon itt az egyik legelképesztőbb történet az illegális „homokmozgatással” kapcsolatosan: Ez még egy 2008-as sztori, amikor egy komplett tengerpartot (annak 500 teherautónyi) homokjával együtt elloptak Jamaica szigetén.
Nagyon remélem, hogy a környezettudatos építkezés már a közeljövőben akkora biznisz lesz, hogy az elő fog hívni olyan megoldásokat, amivel már kevésbé viselkedik majd úgy az emberiség, mint a legendárium húsvét-szigeti lakója, aki kivágta a sziget utolsó fáját.
Jónap Richárd, részvénypiaci stratéga – Concorde Értékpapír Zrt.
Nyitókép: Depositphotos
