A batla (Plegadis falcinellus) fokozottan védett ibiszféle madarunk. A múlt század közepéig gyakori fészkelőnek számított a Kárpát-medencében, legjelentősebb telepei a Kis-Balatonon voltak, ahol ezres nagyságrendben fészkelt.
1908 és 1932 között 3591 batlát jelöltek hazai gyűrűkkel, elsősorban a Kis-Balatonon és a Vajdaságban (Obedi láp). Mindebből 92 példány kézrekerüléséről maradtak fenn információk. Ezek nagy része belföldön vagy a Kárpát-medencén belül történt, de érkeztek adatok Algériából (2 példány), Egyiptomból (2), Franciaországból, Görögországból, Hollandiából (2), Máltáról, Montenegróból, Norvégiából, Olaszországból (3), Oroszországból, Spanyolországból, Ukrajnából és Romániából (8) is.
A faj a múlt század közepén kipusztult, majd az 1980-as években visszatelepült hazánkba.
Az utóbbi években az országos állományát 5-20 közöttire becsülik. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén 2011-ben és idén biztosan fészkelt a Nagyberekben, egyes években a Kis-Balatonon is valószínűsíthető volt költése. A Nagyberekben 2016. június 17-én meggyűrűzött madarat szeptember végén Horvátországban, a Kopácsi-réten látták és fényképezték (Mikuska Tibor),
október 2-án még itt észlelték, majd október 7-én már innen 500 km-re, Olaszországban, az Adriai-tenger partján (Riserva Naturale Regionale Sentina) fényképezték le (Dimitri Marrone).
Ez az első színes jelölésű hazai gyűrűs példány, amit külföldön azonosítottak.
Magyarországon 2011-től összesen 10 batlafiókára került színes gyűrű, ezek közül korábban egyet már megfigyeltek a Kis-Balatonon.
A madár útja térképen >>>
