A Tatabányai Múzeumban látható a Metamorfózis – Ember és természet kapcsolata az Által-ér völgyében című kiállítás. A múzeumi tárlók egyikében lelhető az emberiség legősibb gabonafajtája, az alakor búza. Számtalan előny kötődik az ősi kenyérgabonához, amely ma még lehet, hogy nem a rekordszintű termésátlagaival szerez egyre több hívet, hanem az egészséges táplálkozást segítő tulajdonságai révén. Czumpf Attila agrármérnök, humánökológus, a Természetes Életmód Alapítvány elnöke kezdeményezte, hogy a kevésbé ismert gabona megismertetésével párhuzamosan a térségben élő ember táplálékai között az alakor is kapjon helyet.
Ahogy a szakember fogalmazott, az alakor az „ökológiai megtérés búzája”. Neki, a Gerecsei tájvédelmi körzet vezetőjének tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
– Elnök úr, az emberek az úgynevezett termékeny félhold övezetben, a mai Szíria, Jordánia, Törökország és Irak térségében fedezték fel ezt a tápláló növényt mintegy tízezer évvel ezelőtt. Miért fontos nekünk itt, Közép-Európában?
– Az alakor korunk újra felfedetett búzája. A diploid, pelyvás alakor (Trilicium monococcum subsp. monococcum) a világ és egyben a Kárpát-medence legrégebbi kultúrbúzája. A Közel-kelet „termékeny félhold” területén vették háziasításba a Kr. e. 8. évezredben, majd az aratónépesség kultúráival került hazánk területére a Kr. E 6. évezredben. Mintegy négyezer éven át a Kárpát-medence egyik meghatározó gabonája volt, amint azt az ásatásokon talált alakor szemek és cséplési maradványok bizonyítják. A római kortól kezdve a ma általánosan termesztett nagyobb hozamú, de jóval magasabb agrikultúrát és gondoskodást igénylő csupasz és emiatt könnyen csépelhető közönséges, más néven vetési búza fokozatosan kiszorítja. Valóságos genetikai erőforrás. Előnyös természeti tulajdonságai: igénytelensége, gyomelnyomó képessége, szilárdsága, kórokozókkal és a kártevőkkel szembeni nagyfokú ellenálló képessége lehetővé teszik vegyszermentes termesztését. Magyarországról a 19. század végén tűnt el, míg Erdélyben egészen a 20. század végéig fellelhető volt.
Beltartalmi vizsgálatok bizonyítják, hogy magas nyersfehérje és értékes aminosav tartalmánál, gazdag mikroelem-összetételnél, alacsony gliadin- és szénhidrát-tartalmánál fogva a reformkonyha eszményi gabonája lehet.
– Mintegy másfél évtizede Erdélyből hozott anyagból sikerült vetőmagot szaporítani. Ebből jutott a tatai medencébe is: először a Fényes rétek mögött kezdték el a termesztést. Az eredmények mekkora reményre jogosítanak?
– Az Erdélyből hozott mag megtalálása dr. Gyulai Ferenc archeobotanikus, egyetemi tanár tanszékvezető (Szent István Egyetem, Gödöllő) érdeme, aki ezt még kiegészítette a termékeny félhold területéről származó anyaggal, valamint a még fellelhető öt géncentrum anyagával. Ezt az alakor keveréket, amely genetikájában azonos, csak habitusában tér el egymástól, nevezzük el Bözödi alakornak. Összességében ezt a termékeny félhold népességének a Kárpát-medencéig tartó kétezer éves vándorlási útvonalán összegyűjtött ősi maggyűjteményt vetettünk el először Tatán, majd az ország különböző tájain. Ebben együttműködők a Bözödi Alakor Társaság néven alkotnak szellemi és termesztési közösséget, és évek óta sikerrel termesztik a negyedszázada elsüllyedt falu határából származó alakor fajtát. Azóta óriási tapasztalatot szereztünk a termesztésére, feldolgozására vonatkozóan. Tartamkísérleti vetésünk Tata, Héreg, Ócsa és Badacsony települések közelében találhatók. Termésátlagaink hektáronként 1,8-3.9 tonna között mozognak, középarányosan 2.5 tonnával lehet számolni.
– Fedezd föl saját kultúrád – hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Hogyan segítheti a magyar fiatalok jövőépítését, ha megismerkednek az alakor búzát körülvevő szellemi értékekkel?
– A gabonatermesztés napjainkra elvesztette élményszerűségét. A jövedelemorientált nagyüzemi intenzív gabonatermesztés önálló iparággá vált. A minőséget felülírja a mennyiség. A növényápolás élménye a kiskertekre redukálódott. Számos járulékos, ma még csak nehezen körülírható betegség okaként feldereng a nagy mennyiségű műtrágyázás, a növényvédőszer-maradékok állandó jelenléte, a túlzott mértékű növénynemesítés és génmanipuláció, továbbá a termékekben lévő adalékok mennyisége és összetétele. Olyan ökológiai megtérésre van szükség, amely szakít az eddigi gyakorlattal, hogy a „külső sivatagok” ne „belső sivatagokká” váljanak. Ennek eléréséhez vissza kell térnünk a gyökerekhez. Az alakor egy egészségesebb táplálkozás forrása: közösségteremtő s egyben élményt szerző termesztése, a hozzá kapcsolódó archeobotanikai – növénytermesztés történeti – és etnobotanikai ismeretek felkutatásával messze túlmutat minden eddig megszokott cselekvésen. Így válik az alakor az ökológiai megtérés gabonájává és a „természettel ápolt egészséges kapcsolat, mint a személy teljes értékű megtérésének dimenziójává”.
