A rovat kizárólagos támogatója

Komoly siker: az energetikában komoly szaktekintélynek számító magyar szakember, Varró László lett a Nemzetközi Energia Ügynökség vezető közgazdásza, miután elődjét az intézmény első számú vezetőjévé választották.

Mennyi időre szól a megbízása és minek köszönheti?

3 évre szól, ebből hat hét telt el. Elődöm, dr. Fatih Birol több mint 10 évig volt az IEA vezető közgazdásza. Elég sok minden történt azóta, hogy Henry Kissinger javaslatára 1974-ben létrejött az IEA, akkor még az olajellátás biztonságával kapcsolatos geopolitikai kockázatok kezelésére. Azóta nagyon kitágult a kör, hangsúlyos lett gázpiac, a klímapolitika a megújuló energiával kapcsolatos kérdések, Dr. Birolnak jelentős szerepe volt ebben. Tavaly tavasszal döntöttek a tagállamok, hogy dr. Birolt kérik fel az IEA vezetőjének, így megüresedett a vezető közgazdász poszt. Egyik első döntése volt ennek a betöltése és rám esett a választása.

Miért pont Varró László?

4 évig dolgoztam a gáz, villamosenergia és szén terület vezetőjeként és sok fontos dolog történt ez alatt Fukusimától a német atomstopon, a palagáz globalizálódásán át a napenergia felfutásáig, hogy az orosz-ukrán konfliktus gázellátás-biztonságot befolyásoló hatását ne is említsem. Sok, szakmailag fontos, politikailag is érzékeny ügyben dolgoztunk együtt, az új főigazgatónak és az IEA tagállamok képviselőinek is volt alkalmunk megismerni engem. Az ügynökségen belülről válogattam össze a magam csapatát. Két hónapig szinte naponta leültünk átbeszélni dr. Birollal, hogy miket vár el, az ő stratégiájába hogy illik a vezető közgazdász szerepe, kihez mi tartozik. Együtt gondolkodás volt és van most is.

Varró Lászó kép. forbes.blog.hu

Paksról tud többet, mint a laikusok?

Annyit tudok, mint bárki más.

Ez alapján hogyan változott az építés értelme az elmúlt időszakban?

A 2015 Word Energy Outlookunk beépítette az előrejelzésekbe az új európai klímacsomag erőteljes energiahatékonysági aspektusát. 25 éves előretekintésünkben évi 300 terrawattórával vágtuk le a villamos energia keresleti előrejelzést 2040-re, ami 10 Magyarországnyi áramfogyasztás. Azért az ötletért, hogy mi orosz hitelből építünk atomerőművet, hogy energiát exportáljunk, másfél éve sem voltam lelkes, az üzleti modell azóta ez alapján még kérdésesebbé vált. A kereslet csökkenése egy leendő exportőr szempontjából kedvezőtlen változás.

És ha a régi reaktorok leállása után már csak önellátásra kell Paks?

Azt, hogy használjuk az atomot, jónak tartom, de jelenleg optimálisnak gondolom annak felhasználási arányát. Az atomra a releváns mértékegység az, hogy mennyit fogyasztunk hajnali 2-kor és ezt megszorozzuk 8760-nal, ennyi óra van egy évben. Egy 10 milliárd eurós létesítményt nem arra építünk, hogy fel-le terhelgessük, hanem hogy zsinórban termeljen. Az atomenergián kívüli részt kell más, rugalmas forrásból megoldani.

Legutóbb Mexikót említette olyan példának, mint ahol visszajöttek az elhibázott államosításból. Most hol tartanak?

Új posztomon első utam oda vezetett. Megcsinálták a reformokat, kinyitották a piacot a külföldiek számára intelligensen kialakított feltételekkel és még a mostani beruházási visszavágások mellett is komoly érdeklődés van az ország iránt. Persze segít, ha a határ túloldalán palaforradalom zajlik, s a lelőhelyek nyilván nem állnak meg az amerikai oldalon.

Kijelenthető, hogy az államosított rendszereken az ország általában veszít?

Általánosságban nem, gyakran utazom például a TGV-vel, 300-zal repeszt, de ez nem látszik a kézírásomon. Nyáron egyszer Boglárról indultam Japánba és rájöttem, hogy Budapestre pont ugyanannyi idő alatt érek fel vonattal, mint amennyi idő alatt megteszem az 560 kilométeres utat Tokió és Kiotó között. Tehát állami cégek is üzemeltetnek szuper vonatokat, de én inkább megfordítom a kérdést: ha figyelembe vesszük a magyar intézményi viszonyokat, akkor van-e bármi okunk azt feltételezni, hogy az államosított energiaszektor hatékonyabb lesz majd, mint a MÁV. A Statoilban a norvég kormány gyakorolja a menedzsment jogokat, a francia energetikai infrastruktúra is jelentős részben állami kézben van, látunk tehát máshol hatékonyan menedzselt, állami tulajdonlást is. De mégiscsak van egy benchmarkunk a MÁV-val, miért gondoljuk, hogy egy államosított energiaszektor esetében lényegesen kisebb lesz a benchmark-különbség, mint a MÁV és a japán vasút között. Erről engem még nem győztek meg.

Másfél éve a magyar kormány néhány vitatott intézkedése miatt a szokásosnál többet beszéltek rólunk külföldön. Kitartott ez máig?

Az Economist címlapjára nem épp abban a kontextusban sikerült felkerülni, ahogy szeretnénk, de változatlan, hogy nem akkora sztori sehol Magyarország, amint ahogy azt Budapesten sokan gondolják.

A teljes interjú a forbes.blog.hu-n >>>

Kapcsolódó anyagok:

Kritikus évtized jön

Atomenergia nélkül radikális létmódosulásra lenne szükség

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás