Hogyan lett a nukleáris energia ádáz ellenségéből az atomenergia apostola? -kérdezte a hvg.hu Patrick Moore kanadai ökológust, egykori Greenpeace-aktivistát.
HVG: Fiatal környezetvédelmi aktivistaként több ízben kijelentette, hogy „az atomerőművek az ember által valaha teremtett legveszélyesebb eszközök”. Újabban hasonló elszántsággal száll síkra a manapság reneszánszát élő erőforrás mellett. Mitől a hirtelen pálfordulás?
P. M.: A környezetvédelmi mozgalmak első éveiben a nukleáris szó említésére mindenkinek az atomfegyver és egy lehetséges, a világ vezető hatalmai közt kirobbanó háború ugrott be. Mindent ördöginek ítéltünk, ami a maghasadáson alapul. Később rájöttem, hogy ez ostobaság volt. Az orvoslásban használt radioaktív izotópok emberek millióit mentik meg. Ha ez elfogadható, semmivel nem alávalóbb villamos áram termelésére használni az atomenergiát. Ráadásul teljes meggyőződéssel állíthatom, hogy manapság nemigen létezik ennél biztonságosabb ipari technológia.
HVG: Ezzel feltehetően sokan vitatkoznának. Különösen akikben manapság is félelmet kelt az 1986-os csernobili atomreaktor-baleset emléke. Őket mivel nyugtatná meg?
P. M.: Nemrégiben megkérdezték tőlem egy tévéműsorban, hogy hajlandó lennék-e egy atomreaktor közelében élni. Némi hatásvadász éllel azt válaszoltam, attól sem esnék kétségbe, ha a szállásom egy atomerőmű épületében lenne. A csernobili katasztrófa elsősorban műszaki hibák, valamint a biztonsági előírások sorozatos megszegése következtében történt. Az Egészségügyi Világszervezet három évvel ezelőtti jelentése szerint kevesebb mint ötven ember vesztette életét a helyszínen, és az orvosi adatok szerint a sugárfertőzöttek között elsősorban az egyébként szerencsére gyógyítható pajzsmirigy-daganatos betegek száma ugrott meg. Utólag megállapították: jóformán nagyobb kárt okozott, hogy a csernobiliakat Kijev környékére telepítették, mert megromlott szociális helyzetük miatt sokan alkoholba fojtották a bánatukat, illetve öngyilkosok lettek.
HVG: A szóban forgó WHO-jelentésben azért azt is említik, hogy a mintegy 200 ezer sugárfertőzött közül várhatóan több ezren halnak meg idő előtt, és az atomreaktor 30 kilométeres körzetében még mindig életveszélyes a sugárzás mértéke.
P. M.: A csernobilihoz hasonló baleset ma már nem történhetne meg. Az atomerőműveket folyamatosan fejlesztik, új generációik a maiaknál is biztonságosabbak lesznek. A tervezők igyekeznek kiiktatni az emberi figyelmetlenség lehetőségét: a biztonsági rendszerek ma már szinte teljesen számítógép-vezéreltek. Egy nemrégiben publikált amerikai tanulmány szerint ugyanannyi idő alatt kevesebben sérülnek meg atomerőmű-balesetben, mint a mezőgazdaságban vagy a nehéziparban.
HVG: A nukleáris energia hangsúlyozása nem tereli el a figyelmet az olyan megújuló energiaforrásokról, mint a nap, illetve a szél?
P. M.: A saját rangsoromban is inkább a víz-, a biomasszából származó, valamint a geotermikus energia áll az élen. A konfliktuskereső zöldek, például a Greenpeace azonban épp a két legkevésbé költséghatékony megújuló energiaforrásra, a napra és a szélre építene. Ezekkel nem csupán az a gond, hogy sokba kerülnek, hanem az is, hogy megbízhatatlanok. Hogyan lehetne iskolákat vagy kórházakat megfelelően működtetni, ha zsinórban három-négy napig szélcsend van, illetve elbújik a nap?
HVG: Ha már közel egy évtizedig a kanadai Greenpeace elnöki, illetve hat évig a nemzetközi központ igazgatói székében ült, nem tudta volna hatékonyabban képviselni ezeket a nézeteket?
P. M.: Vezetőtársaim egyikének sem volt tudományos végzettsége, miközben nekem erdészmérnöki doktori fokozatom van, tengerbiológiából és ökológiából pedig egyetemi diplomát szereztem. Amíg a bálnák megmentése, illetve egy atomháború megakadályozása lebegett a szemünk előtt, még könnyű volt azonosulni a célokkal, de később már jó néhány Greenpeace képviselte állásponttal nem értettem egyet. Az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor felvetették, be kellene tiltatni a víz klórozását. Tény, hogy a szóban forgó kémiai elem nagy mennyiségben mérgező is lehet, de szigorúan ellenőrzött adagolás mellett éppen ezért alkalmas a víz fertőtlenítésére. Az antibiotikumok is sejtmérgek, ezért hatásosak a baktériumok ellen. Egyenesen emberiségellenes elképzelés lenne, hogy toxikusságuk miatt valamiféle feketelistára kerüljenek.
HVG: Manapság már a Greenpeace is egy tudományos csoporttal a háta mögött kampányol. Ez sem segíti elő, hogy kisebb hangsúlyt kapjon akcióikban a politika?
P. M.: Amennyire én meg tudom ítélni, bármi, amivel ez a bizonyos tudóscsoport előáll, csak arra jó, hogy támogassa a vezetőség elképzelését. Inkább nevezném őket politikus-tudósoknak, mint független szakértőknek.
HVG: Kritikusai önnek is felróják, hogy részrehajló lehet, hiszen vállalata, a Greenspirit Strategies a nukleáris energia, illetve a faipari szektor nagykutyáinak – például a British Columbia Forest Alliance-nek és a Nuclear Energy Institute-nak – a pénzét és a támogatását élvezi.
P. M.: Soha nem titkoltam el, hogy ipari szereplőknek és a kanadai kormánynak dolgozom. Tanácsadó céget vezetek, azokat az ipari és gazdasági döntéshozókat segítem, akik sokat tehetnek egy zöld(ebb) bolygóért. A Greenpeace ezzel szemben azt akarja szuggerálni az embereknek, hogy – talán a napelemgyártáson kívül – egyáltalán nincs szükség semmiféle ipari tevékenységre.
