Fogalma sincs a kormánynak, miből finanszírozza majd az atomerőművek működtetése és leszerelése során keletkező sugárzó hulladék végleges tárolását – közvetve ez derült ki Aradszki András energiaügyi államtitkárnak egy parlamenti kérdésre adott válaszából. A teljes hulladékkezelési költség ezermilliárdos nagyságrendű, ebből jelenleg 250 milliárdra van fedezet.
Aradszki András energiaügyi államtitkárt az LMP-s Szél Bernadett kérdezte arról, mennyibe kerül majd a sugárzó hulladék végleges elhelyezése, és honnan lesz arra forrás. A zöldpárt frakcióvezető-helyettese a kérdésben felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy az állami Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft. (RHK) honlapján az összes hulladékos költség címszó alatt 1670 milliárd forint szerepel, Aszódi Attila bővítési kormánybiztos viszont a minap „mind össze” 600-700 milliárd forintra tette a hulladékkezelés költségigényét.
Az RHK költségtáblázatában szerepel egy 726 milliárdos tétel a nagy aktivitású hulladékok tárolásánál, ugyanakkor az is kiderül az összesítésből, hogy ezenfelül többek között az ideiglenes paksi tárolás, valamint az ideiglenes tároló felszámolásának költségeivel is számolni kell, így a végső számla ténylegesen nem száz-, hanem ezermilliárdos nagyságrendű. Ráadásul itt kizárólag a meglévő négy paksi reaktorblokk sugárzó hulladékáról van szó, és közel ugyanennyibe (szintén 1000 milliárdnál nagyobb összegbe) kerül majd a tervezett új blokkok kiégett fűtőelemeinek és leszerelési hulladékának kezelése.
Aradszki András a parlamenti válaszban úgy fogalmazott, hogy 745 milliárd lesz a hulladékkezelés költsége, vagyis a kiégett fűtőelemek és a bontási hulladékok végleges tárolása. Olyan adatsor azonban nem létezik, amely alátámasztaná ezt a relatíve alacsony összeget, és az államtitkár sem mondta meg, milyen forrás alapján állítja ezt. Kifejtette ugyanakkor, hogy a hulladékkezelést a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap fogja finanszírozni a nukleáris ipar (vagyis az atomerőmű) befizetéseiből, az adófizetőknek nem kell hozzájárulniuk.
Ez a vélelem szintén nincs összhangban a valósággal.
Az említett alapban az atomerőmű működésének első 30 éve alatt mind össze 250 milliárd forint gyűlt össze, ami a négy régi blokk tervezett hulladékkezelési költségeinek alig 15 százaléka. Ha a hátralévő húsz évben a maradék 85 százalékot össze kellene gyűjteni, az radikális áramáremelést indokolna – évente közel 70 milliárd forintot kellene félretenni, miközben az atomerőmű teljes éves bevétele alig 180 milliárd forint –, amire nincs reális esély. Ráadásul az adófizetőket jelenleg is bevonják a finanszírozásba: az idén például az atomerőmű 21, a költségvetés 5,7 milliárdot fizet be az alapba, vagyis a ráfordítások egyötödét az adózók állják.
Aradszki szerint Paks 2. már az első blokk üzembe lépésétől fizet majd a központi nukleáris alapba, és a befizetések mértékét „a jelenlegi blokkokra érvényes elvek határozzák meg”, hogy azok teljes mértékben fedezetet biztosítsanak a kiégett fűtőelemek kezelésére és leszerelésére. Ez az állítás azonban súlyos ellentmondást tartalmaz, hiszen a jelenlegi elvek csak a hulladékkezelési költségek töredékére nyújtanak fedezetet: a várható ráfordítások 60-70 százaléka hiányzik, és a mostani befizetések jelentős emelése nélkül nem teremthető elő – írta a nol.hu.
Paks 2: Csak kérdőjelek
Honlapunkon már szóltunk a május 7-i paksi atomerőmű tervezett bővítésének környezeti hatástanulmányáról szóló közmeghallgatásról. A késő éjszakába nyúló rendezvény nagy részét magam is végighallgattam. Úgy vélem a feltett kérdésekre adott válaszokat mindennek lehet nevezni, csak kielégítőnek nem, vagyis szaporodnak a kérdőjelek atomügyben.
Kapcsolódó anyagok:
