A koboldok fémje az autós forradalom (lítiumionos akkumulátorok) kulcsa, és szinte az összes Kínáé lehet. Kobaltból kevés van, bányászata Kongótól, finomítása Kínától függ.
A középkori bányászok évszázadokon át féltek az ezüstszürkés, mérgezőnek tartott kobalttól, amely csak gondot okozott, mivel főként más fémekkel együtt fordult elő, de értéktelennek számított. A kobalt – amely ezért a mélyben lappangó koboldról, a német mitológiában szereplő dévaj és gonosz manóról kapta a nevét – most újra problémát jelent, de egészen más okból. A lítiumionos akkumulátorokban nélkülözhetetlen fém kurrens árucikké vált, a kereslet iránta töretlenül nő, és a hosszabb távon elégtelennek tűnő kínálat a legnagyobb akadálya lehet az elektromos autózás forradalmának.
A kobalt tonnánkénti ára a Londoni Fémtőzsdén (LME) 70 ezer dollár körül mozog, ami csaknem háromszoros drágulást jelent 2016 óta. Áprilisban a 90 ezer dollárt is elérte a jegyzés, az azóta bekövetkezett áresés pedig minden bizonnyal csak átmeneti lesz. A kobalt iránti kereslet ugyanis a következő tíz évben több mint a duplájára emelkedhet. Egyrészt nő az igény a fém hagyományos felvevőszektoraiban, például a repülőgép-hajtóművek gyártásában, másrészt az elektromosjármű-ipar kereslete a következő évtizedben megtízszereződhet, ha nem következik be valamiféle áttörés az akkutechnológiában.
Egy elektromos autó akkumulátorához átlagosan 10 kilogramm kobalt kell.
Tavaly egymillió ilyen autót adtak el globálisan, 2030-ra pedig 340 milliósra nőhet a termelés. Az akkumulátor pozitív elektródáján felhasznált kobalt drágább, mint a katódon szintén szükséges lítium, nikkel, magnézium vagy alumínium, a fémek ára pedig összesen az akku költségeinek a negyedét teszi ki.
A kobalt kínálatának bizonytalanságát több tényező is okozza.
Az egyik, hogy egymagában ritkán fordul elő, tavaly például 69 százalékban a réz-, 29 százalékban pedig a nikkelbányászat melléktermékeként került a felszínre. Így a kobalt kínálata nem kis részben a másik két fém piacától függ, ha ugyanis csökken például a réz iránti kereslet, a kitermelés még tovább növeli a kobalt árát. A másik gond, hogy tavaly a 114 ezer tonnás globális kobaltfelhozatal kétharmadát a világ egyik legszegényebb országa, a Kongói Demokratikus Köztársaság adta. És az afrikai ország részesedése csak tovább nő a következő években: az idén már 70, az évtized végére pedig 75 százalék lesz.
kobalt bányászat Kongói Demokratikus Köztársaság
Kongó ingatag, fegyveres konfliktusok által sújtott ország, amelynek egyik fontos bevételi forrása az ásványkincsek exportja. Kinshasa márciusban stratégiai fémnek nevezte a kobaltot, januárban jelentősen megemelte a szektor adóját, és 2-ről 10 százalékra növelte a bányatársaságok által a kormánynak fizetett járadékot. A kitermelés néhány nagy nemzetközi nagyvállalattól – így a svájci Glencore-tól – és kínai befektetőktől függ, de a fémet kisebb helyi cégek is bányásszák, amelyek munkásai gyakran puszta kézzel dolgoznak.
A kongói bányászatban jelentős a gyermekmunka, és óriási a korrupció, ami miatt az amerikai kormány többféle nyomozást is folytat például a Glencore ellen. A vállalat elismerte, hogy kapcsolatban áll egy helyi üzletemberrel, Dan Gertler izraeli születésű milliárdossal, akinek a cég – szerződés alapján – bányászati jogdíjat kénytelen fizetni. Gertler – aki ellen tavaly decemberben a washingtoni kormány szankciókat léptetett életbe korrupció és megvesztegetés vádjával – Joseph Kabila kongói elnök jóbarátja, és az évek során jelentős befektetéseket halmozott fel a közép-afrikai ország bányászati ágazatában. A Glencore súlyos dilemma elé került: Gertler ejtésével elveszítheti kongói érdekeltségeit, az izraeli milliárdossal folytatott üzleteléssel viszont az USA türelmét teszi próbára.
