A klímaváltozás és erőforrásaink megcsappanása miatt zöld értékeinkkel lényegesen tudatosabban kell bánnunk, mint valaha. Ez a paradigmaváltás, már csak a megújuló energiaforrásként felhasználható faanyag miatt is, napjaink legfontosabb kérdése az erdész szakmán belül. A vágásos, egykorú erdőkezelés felől fokozatosan át kell térni a vegyes korú, folyamatos erdőborítást biztosító erdőkezelésre.
Minden hivatásban meghatározó szerepe van a feltörekvő generáció oktatásának és továbbképzésének, az akadémiai kutatásoknak, és ez az erdészeti szakmával sincs másképp. A sárvári Erdészeti Tudományos Intézet szerteágazó tudományos munkássága a természetközeli erdőgazdálkodástól a klímaváltozás hatásain keresztül egészen a bioenergetikáig terjed, a Nyugat-magyarországi Egyetem soproni székhelyű Erdőmérnöki Kara pedig többek között környezetmérnöki, erdőmérnöki, természetvédelmi mérnöki és vadgazda mérnöki képzéseket nyújt. Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. termelési és természetvédelmi főmérnöke nemrég e Kartól kapott címzetes egyetemi docens kitüntetést. Az Erdőmérnöki Kar ezt a címet azért adományozta a Parkerdő kötelékében 1996 óta tevékenykedő szakembernek, mert tevékeny közreműködője az ott zajló oktatásnak: külső konzulensként diplomamunkák elkészítésében és értékelésében segédkezik, szakmai tanulmányutak aktív szervezője, erdőműveléstanból és erdővagyon-értékelésből pedig évente több egyetemi előadást tart.
Az erdész szakembereknek és kutatóknak abba a kis csoportjába tartozik, amely részt vesz a folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodással kapcsolatos vizsgálatokban és kutatásokban. Legfőbb szakmai tevékenysége ezen erdőművelési rendszer bevezetése körül forog, az erdőművelési vonatkozásoktól egészen a gazdaságossági és a gyakorlati megvalósíthatósággal kapcsolatos kérdésekig. Csépányi Péter meglátása szerint a folyamatos erdőgazdálkodási modell egyre inkább elterjedni látszik, de minderre csak lassan lehet átállni, hiszen rendkívül hosszú folyamat ez, melynek még csak az elején járunk: 50-60 évbe is beletelhet, mire az erdész munkájának gyümölcse igazán beérik. Egy szakembernek munkássága folyamán óriási, több évtizedes, olykor több évszázados időtávlatokat kell felelősségteljesen átfognia. (Elég csak egy 150 éves famatuzsálem és a mellette növekvő, néhány éves csemete viszonyára gondolni.)
A folyamatos erdőborítást nyújtó erdőgazdálkodás eredményeit a kirándulók legkönnyebben onnan vehetik észre, hogy kevesebb vágásterület található az erdőben, vagyis az adott térség sokkal nagyobb, zavartalan „erdőélményt” nyújt. A főmérnök tevékenységének azonban a turisztikai vonzerő-növelésen túl egyéb szakmai mozgatórugói is vannak: a gazdasági realitások tükrében hogyan lehet minél olcsóbban, minél jobban – az erdei ökoszisztéma és a természetvédelem szempontjait minél inkább szem előtt tartva – végezni az erdőgazdálkodást. Biztosítani, hogy az erdő a saját erejéből újulhasson meg; minél természetesebben hajtják végre az erdészeti beavatkozásokat, annál hatékonyabban zajlik a munka, és annál kisebb a költségvonzata. Ráadásul ekkor az ökológiai, természetvédelmi és a gazdaságossági, racionalitási szempontok is egybeesnek, miközben egyes járulékos aspektusokat is figyelembe kell venni: a Pilisi Parkerdő Zrt. által kezelt terület túlnyomó része nagyváros körül helyezkedik el, igen magas a természetvédelmi területek aránya, a parkerdő megnevezés pedig a közjóléti szolgáltatásokat és prioritásokat is egyesíti.
A Pilisi Parkerdő különleges adottságai és szakmai szempontból progresszív szellemisége lehetővé tette, hogy Csépányi Péter ebben a munkában kiteljesedhessen. A Parkerdőben folyó munkálatokat a kezdetek óta ez az újító szemlélet vezérli: már Dr. Madas László – aki a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság 1969-es születésétől 1983-ig volt igazgató – munkássága, erdőművelési tevékenysége is ez irányba mutatott. Ő is a természetes erdőfelújítás pártján állt, a visegrádi Erdőanyai-völgyben 1954-ben megkezdett szálalóvágásos kísérlete ennek a holisztikus erdőművelési filozófiának (folyamatos borítást biztosító erdőgazdálkodásnak) volt az előfutára. Bebizonyította, hogy mire képes az erdő, ha nem termelik le 100-120 éves korában, hanem a javát tovább gondozzák.
Így valósulhat meg a folyamatos erdőborítás, azaz a kivágandó fák körül még a kivágás előtt olyan újulat fejlődik, amely a kivágott fák lombkoronájának talajt védő, mikroklímát megőrző szerepét azonnal helyettesíti, miközben az egykorú erdő helyett, elegyes, vegyeskorú erdő jön létre, amelyben minden korosztály megfelelő mértékben jelen van.
A Pilisi Parkerdő Zrt. vezetése ma is e szemléletváltó gondolat pártján áll, emiatt a folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás elfogadottsága a Parkerdő mind a tíz erdészeténél rendkívül magas fokú. A Csépányi Péter és kollégái által végzett, vonatkozó kutatások pedig biztosítják, hogy ezek az újító gondolatok a közép- és felsőfokú erdészeti szakoktatásban ishelyet kapjanak.
Kapcsolódó anyagok:
