A tavaszi jégolvadás után kezdődhet a székelyföldi Szent Anna-tóban elszaporodott, és a tó ökológiai egyensúlyát felborító ezüstkárász-állomány lehalászása – nyilatkozta Dósa Elek Levente, a Pro Szent Anna Egyesület elnöke a tó helyzetéről szervezett online konferencia után.
A konferencia keretében mutatták be azokat a szaktanulmányokat, amelyek a tó állapotáról, az eredeti ökológiai egyensúly visszaállításának a lehetőségeiről készültek.
Máthé István biológus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) docense elmondta: a tó vize 2017-től kezdett a korábbi kékes-szürkés színről zöldre váltani. A jelenség hátterében az algák elszaporodása, és a Cosmocladium nevű zöld alga egyeduralkodóvá válása áll. Míg 2012 tavaszán a fenekéig átlátható volt a tó hat méter mély vize, idén tavasszal két méter alá süllyedt a víz átláthatósága. A változásokat egyfelől a tóban fürdőző turisták idézték elő, de ennél is erőteljesebb volt a hatása annak, hogy 2010 tájt a tóban megjelent, és azóta elszaporodott az ezüstkárász nevű invazív halfaj, melynek táplálékát azok a zooplanktonok (kis rákok) képezik, amelyek viszont az algákkal táplálkoznak. Máthé István elmondta: a víz minőségét a halak számának a drasztikus csökkentésével lehetne javítani.
Imecs István halbiológus elmondta: az ezüstkárász horgászati szempontból “szeméthalnak tekinthető”, amelyik rendkívül agresszíven terjeszkedik, és kiszorítja az értékesebb halfajokat. A Szent Anna-tóban kizárólag ez a halfaj található meg. A biológus szerint a beavatkozás elején és végén is radaros felmérést kell végezni a halállományról, de kerítőhálós módszerrel is kell kivonni halakat, hogy az egyedek pikkelyének vizsgálatával meg tudják állapítani: hány korosztály él a tóban.
Imecs István a lehalászás több módszerét is ismertette. Ezek közül azt kell használni, amelyik a legeredményesebb. Hozzátette azonban, hogy az ezüstkárászt teljesen nem lehet kiirtani a tóból, a legeredményesebb módszert ezután örökre fenn kell tartani. Annak a lehetőségét is megvitatták, hogy ragadozó halak betelepítésével szabályozzák a kárászpopulációt, de egyelőre elvetették az ötletet. “Sem a csuka sem a harcsa nem jobb megoldás, mint a lehalászás. Ha bevinnénk ezeket a ragadozó halakat, ezek populációját is kellene ellenőrizni” – fogalmazott.
Máthé István biológus hozzátette: évekre lesz szükség az algaevő kis rákok újbóli elszaporodásához, a vízminőség javulásához. Úgy vélte, öt-tíz év is eltelhet, míg ismét kék lesz a Szent Anna-tó vize.
“Ki kell kopjon a köztudatból az, hogy a Szent Anna-tó a székely tengerpart. Ennek a levét isszuk ugyanis most” – jelentette ki Dósa Elek Levente, a Pro Szent Anna Egyesület elnöke. Szerinte a tavat körülvevő erdőkben is be kell avatkozniuk, hogy minél kevesebb hordalékot mosson be az esővíz a tóba.
Dósa Elek Levente elmondta: már megvásárolták azokat a halcsapdákat (varsákat), és egy villanymotoros csónakot, amelyekkel elkezdhetik a lehalászást. A művelethez azonban a környezetvédelmi szakhatóság jóváhagyását is meg kell szerezniük.
A Szent Anna-tó egy vulkán kráterében alakult ki. A tó tulajdonképpen a vulkánkráterbe lehulló esővizet tárolja, sem forrása, sem lefolyása nincsen, ezért vize csekély mértékben képes az öntisztulásra. A tóban 2018 tavaszán tiltották be a fürdőzést.
