Tényszavazást!

Még három “tényvédelmi” népszavazási kérdés vár hitelesítésre a Nemzeti Választási Bizottságnál, miután a héten egyet elutasított Paks2 témájában. A 30–30 civil aláíró által támogatott kérdések egyike sem irányul a 2014. januári orosz–magyar egyezmény megszüntetésére, és nem gördít jogi akadályt az egyezmény által előirányzott két új atomerőművi blokk megépítése vagy üzembe helyezése útjába.

A kérdések mindegyike – miként az elutasított is – egy–egy olyan követelményt fogalmaz meg, amit ha a referendum nyomán az Országgyűlés törvényre emel majd legkésőbb 2018 elején, a paktum tárgyát képező beruházás elveszíti az értelmét, ezért a kormány lemondhat a megvalósításáról. Erre egyébként már az Európai Bizottság március 6-i döntése nyomán is bőven meglenne az oka Orbánnak. Hiszen Brüsszel arról állított ki papírt, hogy a kormány a sokat hangoztatott "évszázad üzlete" helyett az évszázad ráfizetéséről kötött megállapodást Putyinnal, és hogy a magyar adófizetők pénzén az orosz partnert készül támogatni.

Ennek ellenére a kormányfő a március 10-i sajtótájékoztatóján ezt mondta: "Győztünk Brüsszelben", és a testület versenypolitikai főigazgatósága által kiadott határozatra hivatkozott, amiben – szerinte – az Európai Bizottság azt állítja, hogy a Paks2 beruházás Magyarország számára magas szinten megtérülő. A Bizottság honlapján ennek ellenkezője olvasható, egyelőre továbbra is csak sajtóközlemény formájában. Brüsszel ugyanis egyeztetésre kényszerül Budapesttel, amely a határozatnak az Orbán-kormány által bizalmasnak minősített konkrét gazdasági adatoktól való megtisztítását, és azok egy-egy szellősen tág értékhatárral való helyettesítését igyekszik elérni, a megtérülési ráta tekintetében is.

A titkolózás célja az, hogy Magyarország polgárai ne tudhassák meg pontosan, az ország mennyi elvárható nyereségtől esik el – vagy inkább mekkora veszteséget szenved el –, miközben kifizeti az Orbán által Putyinnak szánt nemzeti ajándék precízen kikalkulálható összegét. A Bizottság azonban nem foglalkozott azzal, ami nem része a beruházásnak, viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy az üzembe helyezendő két új blokk valóban működtethető legyen. Az összes ilyen, főként Paks2 időnek előtti megépítése és rosszul megválasztott méretezése folytán szükséges invesztíciók teljes bekerülési költsége a kormánytól független szakértők becslése szerint valahol Paks2 árának 75 százaléka és 100 százaléka között van.

Azaz ha Paks2 megépül és működik, az nem csupán azzal jár, amit Brüsszel kiszámolt – tehát hogy 60 évre mindannyiunk teljes, az adófizetéssel együtt értendő rezsije növekedni fog –, hanem sokkal-sokkal nagyobb pénzkiadással.

Az első tényvédelmi népszavazási kérdés átengedése és kezdeményezés sikere esetén az Országgyűlés törvényben tiltaná meg, hogy – a paksi atomerőmű két új reaktorblokkjának megépítéséről kötött magyar–orosz egyezmény 2014. januári aláírásakor bejelentett 12,5 milliárd eurón túl – további összegek kerüljenek kiadásra. E kérdés hitelesítését az NVB kedden megtagadta, beleértelmezve abba, hogy "valójában" a két új reaktorblokk megépítésére korlátozódó beruházás hitelezésére kötött Megállapodásnak "a megerősítésére irányul". A Kúria remélhetőleg tartózkodik majd az ilyen kreatív szövegértelmezéstől. De ha nem így történik is, az egyelőre még nem vizsgált három népszavazási kérdés bármelyikének átengedése esetén az ország megmenekülhet a felesleges energetikai pénzkiadásoktól.

A második népszavazási kezdeményezés azt igyekszik kizárni, hogy Paks2 üzemszerű működtetéséhez szükséges műszaki feltételek egy bizonyos körét bújtatott módon, más indokolással biztosítsák (tehát az előbbi költségkorlát kijátszásával): Óhajtja-e Ön, hogy az Országgyűlés törvényben rögzítse: Magyarország területén nem épülhet olyan síkvidéki vízerőmű vagy hegyvidéki szivattyús-tározós erőmű, amelyet – akár csak közvetve – a nukleáris alapú áramtermelés időszakos feleslegének kiegyensúlyozására használnának?

A harmadik népszavazási kezdeményezés a ma hatályos atomtörvény által az atomerőművi energiatermelésnek nyújtott közvetett állami támogatás gyakorlatának kíván véget vetni: Óhajtja-e Ön, hogy az Országgyűlés törvényi úton biztosítsa, hogy 2017. december 31-ét követően Magyarországon atomreaktor, egyéb nukleáris létesítmény, radioaktívhulladék-tároló csak abban az esetben üzemelhessen, ha az engedélyes az esetleges nukleáris baleset következtében fellépő károk teljes mértékben való megtérítéséhez elégséges biztosítással vagy más pénzügyi fedezettel rendelkezik? (Jelenleg a törvény az engedélyest is, az államot is felmenti attól, hogy helyt kelljen állnia az okozott kárért.)

A negyedik kezdeményezés egy nem annyira elhallgatott, mint inkább elferdített ténnyel kapcsolatos, nevezetesen azzal, hogy Paks2, ha megépülne, 60 évre meghatározza az ország energiastratégiáját. A kérdés tehát: Óhajtja-e Ön, hogy az Országgyűlés hozzon határozatot arról, hogy legkésőbb 2019. január 1-től kezdődően Magyarország végrehajtja a Németországban zajló "Energiafordulat" program – mindenekelőtt a nap- és szélenergia alapú áramtermelés állami segítséggel való felfuttatása – lépéseit úgy, hogy a program magyar változatának kidolgozásához a kormány a német kormánytól kér szakmai segítséget? (Az évtizedeken át előkészített német program alapgondolata az, hogy hosszabb távon a társadalomnak olcsóbb, ha áttér az ilyen energiastratégiára.)

Mint látható, a kérdések úgy lettek megfogalmazva, hogy akár az atomenergia szerelmesei is egyetérthetnek velük – talán a negyedik esetében csak részlegesen –, persze, ha nem elkötelezettjei magának a Paks2 beruházásnak valamiért. Vagy valakiért.

A tényvédelmi akció elindításának az is a közvetett célja, hogy ne lehessen a Paks2-vel, illetve általában az ország energiastratégiájával kapcsolatos szakmai kérdéseket átpolitizálni. Amivel a kormány rendszeresen él avégett, hogy megvitathatatlanná tegye egy–egy olyan döntését, melynek alátámasztására nem rendelkezik észérvekkel. Ezt Paks2 esetében különösen sikeresen csinálja, hiszen a civil szervezetek szakmai érveit felkaroló ellenzéki pártokat mostanára beszorította abba a helyzetbe, hogy a témában már nem a szavuk ereje számít, hanem azoké a szavazatoké, amiket a 2014-es választásokon leadtak rájuk. 60 évre előretekintve ez nem lehet alapja a Paks2-vel kapcsolatos döntések meghozatalának. Ezért elengedhetetlen, hogy ne a parlamenti pártok mondják ki a végső szót, hanem a nép, és hogy ehhez minél több politikamentes tájékoztatást kaphasson a felmerült tétekről.

Jánossy András, a Védegylet szakértője
Az írás szerkesztett változata itt >>>