Új fajjal gazdagodott Visegrád természeti értékeinek hosszú sora. Június végén a fokozottan védett keleti rablópille (Libelloides macaronius) néhány példányát találták meg a Madas László Erdészeti Erdei Iskola munkatársai.
A megfigyelést a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársainak jelentették, akik regisztrálták az előfordulást. Kiderült, ez az első ismert visegrádi megfigyelés. A keleti rablópillét dombvidéki erdők között lévő réten találták, olyan élőhelyen, ahol a szintén fokozottan védett fűrészeslábú szöcske is előfordul. A Pilisi Parkerdő Zrt. a fűrészeslábú szöcske megjelenése miatt a rét kaszálását a megszokottnál később, augusztus végén végzi, így a munka növekedésében és szaporodásában nem zavarja a védett fajokat, viszont a becserjésedéstől védi az élőhelyet. A rétet közel 10 éve kezeli ilyen módon a Parkerdő, feltehetően ez is segítette a rablópille megjelenését.
A keleti rablópille fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 Ft. Se nem lepke, se nem szitakötő, de mindkét csoportra hasonlít. A Recésszárnyúak rendjében az Újszárnyúak közé tartozik. Ez az egyetlen faja él Magyarországon. Rendkívül gyors röptű, de, mint a www.parkerdo.hu oldalon látható kép is tanúsítja, egy fotó erejéig be lehet cserkészni.
Erdei mindennapok – a pilisi erdőfelújításokról
A pilisi erdőkben leggyakrabban olyan fiatal erdőkkel találkozhatunk, amelyek az idős fák magjából természetes úton keltek ki és növekedtek. Ezt hívja a szaknyelv természetes erdőfelújításnak. Tavasztól őszig a fiatal erdők ápolása az aktuális feladat az erdőn, amit egy-egy erdőrészletben évente akár többször is elvégzünk. A Pilisi Parkerdő Zrt. területén évente közel 5000 hektár fiatal erdőben sarlóznak, kapálnak, kaszálnak, dolgoznak az erdei munkások. Az ápolások során a fáknál gyorsabban növekedő lágyszárúakat, a liánként növő erdei iszalagot, a gyorsan terjedő szedret és a nemkívánatos tuskósarjakat eltávolítjuk, hogy ezzel segítsük elsősorban a fiatal tölgyek, bükkök, másodsorban az elegyfajok, mint a kőrisek, hársak, juharok növekedését. A természetközeli erdőkben az ápolás nagy élőmunka igényű, leginkább kézi eszközökkel végzett feladat. Védett területeken a vegyszeres kezeléseket is kézzel végzett munkával váltjuk ki, amely bár sokkal költségesebb, de lényegesen kisebb környezeti terhelést jelentő eljárás. A fiatal erdők ápolásából az elmúlt években a közfoglalkoztatottak is jelentősen kiveszik a részüket, ők végzik ennek a munkának mintegy ötödét.
Az idei enyhe tél hatására tavasszal sok lombrágó araszoló hernyó jelent meg a főváros környéki erdőkben. Bár néhol látványos lombrágást tapasztaltunk, szerencsére ez hosszú távon nem okozott gondot, a károsodott fák mostanra a legtöbb helyen újra kihajtottak. Szintén az enyhe tél miatt sok a rágcsáló – pl. erdei egér – az erdőben, így az őszi makktermésből várhatóan sokat fogyasztanak majd. A facsemeték fejlődése megfelelő, a csapadékos tavasz segített növekedésüknek. A magasabban fekvő területeken a tavalyi gazdag bükk makktermés szépen kelt, fejlődik. Az országszerte elszaporodott mezei pocok a Pilisben eddig nem okozott problémát.
