Rendkívül súlyosan érinti a ritka északi simabálnákat az amerikai partoknál tapasztalt növekvő tengeralatti zajszennyezés, amely jelentősen megnehezíti a tengeri emlősök egymás közötti kommunikációját – figyelmeztettek a kutatók.
A veszélyeztetett északi simabálnák (Eubalaena glacialis) elsősorban a hallásukra, nem pedig a látásukra támaszkodnak, különböző hangok kibocsátásával kommunikálnak egymással. A szövetségi kutatók és a Cornell Egyetem szakembereinek becslései szerint a növekvő zajszennyezés nyomán az elmúlt ötven évben kétharmadával csökkent azon terület mérete a Massachusetts körüli vizekben, ahol a bálnák hatékonyan tudnak kommunikálni egymással. Az elsősorban kereskedelmi hajózásból eredő akusztikus szmog jelentősen rontja a tengeri emlősök esélyeit arra, hogy összegyűljenek és létfontosságú – a táplálékszerzéssel, a ragadozók elkerülésével, a szaporodással és a borjak megvédésével kapcsolatos – információkat osszanak meg egymással.
A Nemzeti Oceanográfiai és Légköri Hivatal (NOAA) szakértőjeként dolgozó Leila Hatch szerint a bálnák az énekük frekvenciájának, vagy hangerejének megváltoztatásával reagálhatnak a megváltozott környezeti feltételekre, ez azonban csökkentheti a kommunikációjuk hatékonyságát, és fiziológiai stresszt eredményezhet náluk. Ezek a lassan mozgó tengeri emlősök, amelyek akár a 17 métert és a 70 tonnát is elérhetik, a túlhalászás miatt a kihalás szélére kerültek a 19. században. Mára mindössze 350-550 példányuk úszkál az Észak-atlanti-óceánban.
A szakemberek számítógépes modellek, hajózási útvonalak és a Massachussettsi-öbölben elhelyezett víz alatti mikrofonok adatai alapján elemezték a vizsgálatba bevont tízezer négyzetkilométernyi óceánrészt, köztük a Stellwagen Bank tengeri természetvédelmi területet. Az óceáni zajszennyezés visszaszorítása bonyolult feladat, mivel a bálnák énekét csorbító háttérzaj gyakran az amerikai vizeken kívülről származik, és a kikötőkbe érkező hajók többsége külföldi, ezért eltérő szabályozások vonatkoznak rájuk.
A hajózási vállalatok korábban élénk érdeklődést mutattak a vízi járművek lehalkítása iránt. Hatch szerint a hatékonyabb hajócsavarok kifejlesztése magának az iparnak is kedvezne. A hajók lelassítása, vagy a halkabb propellerrel való felszerelésé azonban túlságosan költséges lenne, és valószínűleg a vállalatok sem egyeznének bele.
