A rovat kizárólagos támogatója
A legtöbb embernek eszébe sem jut, hogy történelmünk, találmányaink és híres konyhánk mellett büszkék lehetünk országunk szépségeire is. Bármennyire is hordozunk még terhes örökségeket – a megalomániás gyárak roncsait, a galvániszapos zagytározókat vagy a kerozinnal átitatott földű orosz reptereket, a por és zajterhelésben és tájsebek okozásában élen járó cementgyárakat -szóval mindezek ellenére Magyarország természeti kincsekben nagyon gazdag ország.
Gondoljunk bele, amikor az amúgy gyönyörű Finnország hatszázhuszonötödik tavát látjuk egyre lohadó lelkesedéssel, hogy mi is az ökológiai sokféleség. Csak leltárszerűen: vannak szikes pusztáink, amelyek ugyan egyhangúnak tűnnek, de csodálatosan érdekes sótűrő növényvilágot és specializálódott állatvilágot tartanak el, akár egy igazi nagy sivatag Arizonában. Van futóhomokunk, amely igaz mára már csak egy kicsit futkos Fülöpháza környékén, de dűnéi igézőek a kék szamárkenyérrel és a visító vércsével, akárcsak Petőfi idejében.
Láprétjeink, mocsaraink, zsombékosaink Európa hírűek! Láttam német botanikusokat térdepelni öltönyben a tiszafüredi út mellett sulymot és rucaörömöt (amely egyébként egy vízipáfrány) simogatni, amelyek náluk már kihaltak.
Természeti értékeink
Vannak a Vértesben és a Keszthelyi-hegységben, de még a főváros mellett is európai védettségű, párját ritkítóan gazdag dolomit sziklagyepeink, benne a csak nálunk élő pilisi lennel éppúgy mint a szigorú, hűvösben álló bükköseink és szurdokvölgyeink a jégkorszakból itt maradt növényfajokkal, de ugyanazon szikla déli oldalán már a melegebb időszakokból itt maradt fajok élnek, mint a Szent-György hegy cselling nevű bőrlevelű páfránya, aki a meleget kiszáradva vészeli át, majd csapadékos időben újra erőre kap.
És ne feledjük Görbeháza gólyafészkeit-más országokban összesen nem kelepel annyi madár, mint nálunk ebben az egy faluban.
Madárleltárunk amúgy is igen imponáló. Van 1500 pár túzokunk, parlagi sasunk, 194 pár kerecsensólymunk -ami egyébként az ősmagyarok totemállata.
Kis ország lévén emlőseink közül hiányoznak a nagy területet bekóborló nagyragadozók, de például van földikutyánk, ami egy kihalófélben lévő, a földalatti élethez a vakondnál még specializáltabb növényevő kisemlős. Legnagyobb állománya éppen egy mára elhagyatott honvédségi lőtéren található, ahová lábát be nem tehette senki, hogy mondjunk egy jó szót is a múlt rendszer mániákus néphadseregbeli titkolózásáról is. De említhetnénk számos bennszülött lepke, bogár, csiga és rákfajt amelyek nem élnek országhatárainkon kívül.
Végezetül: higgyük el, az igazi hazafiságot nem csak tüntetéseken lehet bizonyítani, hanem vigyázva hazánk minden négyzetméterére. Minden eltűnő faj, minden bedózerolt láprét belőlünk is elvesz egy kicsit.
Visszavonhatatlanuk, jóvátehetetlenül.
