Az Egyesült Államokba szállították Magányos George-ot, a halálakor alfaja utolsó példányának vélt, és ezért az eltűnő fajok jelképévé vált Galápagos-szigeteki óriásteknőst, amelyet tartósítása után az Ecuadorhoz tartozó csendes-óceáni szigetcsoporton állítanak ki mementóként az élőhelyén létesítendő múzeumban.
A Galápagos-szigeteki Nemzeti Park közleménye szerint a tavaly júniusban, több mint százévesen elpusztult állat tetemét New Yorkban, az Amerikai Természettudományi Múzeumban preparálják, és a bebalzsamozás várhatóan nyolc-kilenc hónapig is eltart. Ezután Magányos George visszakerül a Galápagos-szigetekre, hogy ott a kihalással fenyegetett fajok védelmének fontosságára hívja fel a figyelmet.
Amikor az 1971-ben felfedezett Magányos George 2012. június 24-én szívelégtelenségben elpusztult, a tudósok úgy vélték, hogy vele együtt alfaja, a Pinta-szigeti teknős (Chelonoidis abingdoni) is kihalt. Néhány hónappal később azonban amerikai kutatók a szigetcsoport legnagyobbikán, az Izabella-szigeten 17 kevert alfajú, de vele rokon teknősre bukkantak, ami arra engednek következtetni, hogy fajtiszta C. abingdoni teknősök is élhetnek még a sziget eldugott részein. A Yale Egyetem kutatói tavasszal térnek vissza az anyaországtól, Ecuadortól ezer kilométerre fekvő szigetcsoportra, hogy megkeressék e faj esetleges túlélő példányait, és hibrideket is gyűjtsenek.
A galápagosi óriásteknősök is azon fajok között voltak, amelyeknek tanulmányozása segítette Charles Darwint, hogy evolúciós elméletét megalkossa a 19. században. Szakértők szerint a szigetvilágban egykor akár háromszázezer óriásteknős is élhetett, a 18. és 19. században azonban számuk jelentősen lecsökkent, mert az arra járó tengerészek friss élelemnek szánva a hajófedélzetre hurcolták az állatokat. Ma becslések szerint tíz különböző teknősfaj mintegy 30-40 ezer példánya él a Galápagos-szigeteken.
Kapcsolódó anyagok:
