Az új atomenergia drága. Magyarországnak nem biztos, hogy érdeke, hogy sietve felhúzzon egy újabb atomerőművet. Elképesztő áramdrágulást indokolna Paks bővítése – itt a bizonyíték.
Ha milliókért veszünk otthonra egy presszógépet, amihez utána olcsón szerezzük be a szemes kávét, akkor ettől olcsón isszuk naponta a feketét? Nem. Az atomerőmű is ilyen: ha már kifizettük a hiperdrága gépet, akkor hiába költünk utána keveset, olcsón már semmiképpen nem jövünk ki. Vargha Péter Simon, a Guruló Hordó blog szakértője a Forbes februári számában összefoglalta, mi a gond a paksi bővítéssel.
A Moszkvában kötött államközi megállapodás szerint Pakson két új nukleáris blokkot építhet az orosz Roszatom. Ehhez 3000 milliárd forint hitelt nyújt az orosz állam Magyarországnak, további nagyjából 750 milliárd lesz az „önrész”. 2027-re mindkét blokk üzemelne. Nyilvános gazdasági számításokat nem láthattunk, és nagy eséllyel a most aláírt szerződés még nem rögzít sok fontos részletet (ahol pedig az ördög szokott megbújni). Ezzel együtt a kormány által véglegesnek mondott döntés még úgy is meglepett mindenkit, hogy a mindenkori kormány régóta meg van győződve, hogy az atomenergia az egyetlen járható út az olcsó, biztonságos ellátáshoz. És ezt lépten-nyomon hangoztatja is. Pedig lenne miért kételkedni a bővítéssel kapcsolatban: nagyon sok a félreértés a közbeszédben az atomenergiáról. Maradjunk az áraknál. Bárki bármit mond, egy atomerőmű építése mindenképp üzleti kérdés, függetlenül attól, hogy állami vagy magánberuházásban épül. Most akkor olcsó vagy nem?
Csak akkor nincs bukó, ha minden jól alakul
A paksi beruházás után is tartósan villamosenergia-importra szorulhat Magyarország, illetve a megtérülési számítások alapján csak a jelenlegihez képest két-háromszoros áramár mellett érné meg a projekt – ez derül ki két fontos tanulmányból. A kutatók három megtérülési forgatókönyvet vázoltak fel, egy optimistát, egy pesszimistát és egy reálisat – utóbbinál a bemenő változók értéktartományának középértékével számoltak. (Az építési időt a pesszimista szcenárióban például 8, az optimistában 5 évben határozták meg, a beruházási költség minimumát négyezer, maximumárt pedig 6,5 ezer dollárban adták meg kilowattonként.) A pesszimista forgatókönyv alapján valószínűtlenül magas, 176 euró/MWh áramár kellene a megtérüléshez, míg az optimista szcenárióval számolva elég volna 66 eurós ár is, a projekt nettó jelenértéke pedig – a másik két forgatókönyvvel szemben – pozitív volna, meghaladná a 400 milliárd forintot. (A HUPX áramtőzsde adatai szerint jelenleg a zsinóráram ára mintegy 33 euró, a csúcsár 40 euró felett van, utóbbi a leghúzósabbnak számító szombat délelőtti időszakban 80-ra is felmehet.)
Forrás: REKK
A realista forgatókönyvet később kiegészítették a beruházás eddig ismert feltételeit számításba vevő modellezéssel is. A kiegészítés elkészültekor az orosz hitel kamata még nem volt ismert, a számítások a hivatalosan közöltnél valamivel magasabb, 5-6 százalékos értékkel készültek. A beruházás 20 százalékát finanszírozó hazai forrás hozamának meghatározása erősen függ a fejlesztéssel kapcsolatos kockázatok megosztásától, mivel a hozamelvárás növekszik a kockázatok emelkedésével. Ha például olyan szerződést kötnek, amely értelmében a magyar fél jelentős szerepet vállal az esetleges költségtúllépések finanszírozásában, akkor a 20 százaléknyi forrás kamata többszöröse lehet az orosz hitelének. A REKK véleménye szerint ezért indokolt lehet összességében 7-10 százalékos reálkamatláb alkalmazása a megtérülési számítás során. RÉSZLETEK A NAPI.HU-n >>>
Kapcsolódó anyagok:
