12 év alatt szinte semmit sem haladt előre a magyar ökológiai gazdálkodás: a biotermesztésbe vont területek arányát, illetve a biogazdák számát tekintve most is a 2002-es szinten vagyunk, ami egyedülálló „teljesítmény” Európában. És akkor még Kishantost is likvidálják.
Az előrelépést a támogatási rendszer irracionális működése mellett leginkább a tudáshiány nehezíti – utóbbin a kishantosi központ kormányzati ellehetetlenítése után nehéz lesz változtatni.
– A hazai ökológiai gazdálkodás sikerágazatnak indult a nyolcvanas években, mára azonban Magyarország kiesett a térségi élmezőnyből. Ha a területi statisztikákra tekintünk, kiderül, tíz éve stagnál a hazai bioágazat, miközben Európában ugyanezen idő alatt több mint másfélszeres volt a bővülés – állítja Drexler Dóra, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet ügyvezetője. A szakember szerint az ezredforduló után megjelenő uniós támogatások alaposan átrajzolták a magyar biogazdálkodási szektor szerkezetét: túlsúlyba kerültek a gyepterületek (sajnos jellemzően ökológiai állattartás nélkül), így ma az 50 százalék fölötti részesedésükkel is csak minimális bioárut állítanak elő. Az ökoterületek további 40 százaléka szántóföld, a termény pedig leginkább (négyötöd körüli arányban) exportra megy, feldolgozatlanul. A biotermelők száma 2012-ben 1560 volt, nagyjából ugyanannyi, mint 2005-ben.
Gazdaságilag a legjelentősebb ágazat a hazai biotermesztésen belül a gabonatermesztés, de érdemes odafigyelni az ökológiai szőlészet-borászatra is, a közeljövőben ezen a területen jelentős fejlődés várható – állítja Drexler Dóra. – Egyre több közvetlen értékesítést folytató biokertészet is indul, lokális, személyes alapon szerveződő, rendszeres vásárlóközönséggel.
értelmetlen kishantosi pusztítás Kishantos beszántása csak a kegyelemdöfés volt
Roszik Péter, a Magyar Biokultúra Szövetség alelnöke elmondta, jelenleg mindössze 130-140 ezer hektárnyi az ellenőrzött biogazdálkodási terület nagysága, pedig az EU-tagság kezdetén 400 ezer hektár volt a kitűzött cél, és még a tavaly elfogadott ökológiai gazdálkodási cselekvési terv is 350 ezer hektárral számol 2020-ig.
– Sok olyan támogatási forma létezik, amelyet az EU elfogad, a magyar gyakorlat viszont nem ismer – mondta Roszik Péter. Ilyen például a bioterületek és -termékek ellenőrzésére vagy az áruk promóciójára adható támogatás. Nálunk ehelyett az történik, hogy az itthon megtermelt biotermékek 80 százaléka alapanyagként elhagyja az országot, az idehaza kapható bioáru 90 százaléka viszont feldolgozott importtermék. De a nagyüzemi agrárlobbi és a vegyszerforgalmazók érdekcsoportja is nagyon erős Magyarországon – sorolta tovább az okokat Roszik. A problémák között az alelnök is szóba hozta a tudáshiányt, megjegyezve, hogy ennek enyhítéséért Kishantos nagyon sokat tett. Létezik egy olyan terv, hogy biogazdának a jövőben csak azok jelentkezhessenek be, akik a termesztési feltételek teljesítésén túl a gyakorlati képzést és a szaktanácsadáson való részvételt is vállalják.
– A termelésben jók vagyunk, a piacmenedzselésben kevéssé – hangsúlyozza Kiss Attila, a Nyugat-dunántúli Biokultúra Egyesület alelnöke. Mint kifejtette, a szervezetük rendszeresen szervez biopiacokat, ám a termelőket nehéz rávenni a részvételre. Azaz nem csak a támogatási rendszeren, hanem a gazdák gondolkodásán is változtatni kellene, ami szintén a szemléletformáló és képző centrumok feladata lenne. A nol.hu arra a kérdésére, hogy a mostanában érvényesülő kormányzati földpolitika milyen hatással van (vagy lesz) a biotermesztésre, a szakértők nem tudtak egyértelmű választ adni.
– Tudok példát arra is, hogy állami földpályázaton területet vesztett állattartó ökológiai gazdaság, és arra is van precedens, hogy kisebb földekhez jutottak új ágazati szereplők. A folyamat mérlegét még nem látjuk, a változások és a következmények folyamatos monitorozására van szükség – szögezte le Drexler Dóra. Roszik Péter azt emelte ki, hogy az új földtörvényben a biotermesztők elővásárlási és előbérleti jogot kaptak a településükön, ám ez csak a szabad földpiacra vonatkozik. Az ágazat szereplői azt is fontosnak tartanák, hogy az ökológiai gyepterületek támogatásának (ebbe a kategóriába tartozik a nemzeti parki földek többsége) feltétele legyen az ökológiai állattartás, jelenleg ugyanis ez a szektor a biogazdálkodás legszerényebben teljesítő területe annak ellenére, hogy az adottságaink talán itt lennének a legjobbak.
A Bio Suisse a svájci ökológiai gazdálkodók magánkezdeményezése, gyökerei 1924-ig nyúlnak vissza, amikor Rudolf Steiner lefektette a biodinamikus gazdálkodás alapjait. Ezt fejlesztette tovább Hans Müller, aki 1940-ben fogalmazta meg a fenntartható ökológiai mezőgazdaság koncepcióját a növénytermesztésben. A svájci gazdák 1981-ben alapították meg a Bio Suisse-t, és ekkor határozták meg először a közös kritériumrendszert is. A Bio Suisse egy védjegyet is takar, ezzel biztosítják a svájci gazdák, hogy csak valóban ökologikus környezetből származó gazdaságból importáljanak Svájcba zöldséget-gyümölcsöt. Ezek előállításához nem használhatnak vegyszert, műtrágyát, nem lehet őket repülővel szállítani, és csak olyat lehet behozni, ami Svájcban nem terem meg, vagy nincs belőle elég.
Magyarországon körülbelül 50 gazdaság rendelkezik államilag elismert minőségbiztosító szervek – a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. és a Hungária Öko Garancia Kft. – által kiadott tanúsítvánnyal. Ezt nem konkrétan a gazdaság kapja meg, hanem az ott megtermelt termékek, amelyeket évente ellenőriznek a magyar és a svájci szakemberek is, egészen a termelőkig visszamenően. Az 50 Bio Suisse termények megtermelésére alkalmas gazdaság egyike Fekete Andrásé, aki családi gazdálkodó a Hajdúságban. Az agrármérnök végzettségű férfinak egy 63 hektáros földje van, amelynek alacsony a termőképessége, ezért nem mindegy, hogy milyen minőségű árult termel rajta. "Ha már termelünk, akkor termeljünk olyat, amit nagyobb felárral tudunk eladni" – mondta a gazda, akinek három lánya taníttatására kell a pénz. Az origo.hu által megkérdezett Fekete szerint egy ekkora területen legfeljebb 50 tonna búza és 100 tonna kukorica terem meg évente, amivel nem lehet piacozni, hanem kereskedőnek kell eladnia (olcsóbban, mint ha közvetlenül a piacon értékesítené, igaz, kisebb is a kockázat, hogy a nyakán marad), aki többnyire külföldre viszi, Németországba, Olaszországba, vagy éppen Svájcba. Fekete szerint külföldön a felár 30–50 százalékkal több, mint itthon.
Más körülmények között más szemlélet érvényesül a Völgy Major Kft.-nél, amely több száz hektáron gazdálkodik. Gergye Tamás ügyvezető szerint az övék egy komplex gazdaság növénytermesztéssel és állattartással. Előbbiben rendelkeznek Bio Suiss tanúsítvánnyal, utóbbiból a sztenderd EU-BIO van nekik. Tizenkét éve fogtak hozzá, és azért a biogazdálkodást választották, hogy megkíméljék a természetet. Gyenge azt mondta: "Alacsonyabb termelési szinten is el lehet látni a világ lakosságát. Úgy éreztük, hogy nem kell termelési rekordokat hajszolni – és ahhoz mindenféle anyagot használni –, hanem úgy is lehet termelni, hogy ne romboljuk a természetet." Egyelőre az ő terményeik zöme is külföldi piacra megy, mert a nyugati kultúrába már jobban beágyazott a biogondolkodás. Az utóbbi pár évben azonban némiképp változott a helyzet Magyarországon is, a biotojásaik nagy részét például itthon adják el, és gabona alapanyagból is egyre több fogy.
Az origo beszélt olyan ezer hektár fölötti biogazdálkodást végző vállalattal (szintén rendelkezik Bio Suisse-szal), ahol a 90-es évek elején üzleti megfontolásból álltak át biotermelésre, azonban át kell gondolniuk az üzletpolitikájukat, mert nem tudnak profitálni abból, hogy a hagyományosnál költségesebb biotermelést választották eddig. A cégtől nyilatkozó illetékes kérte, hogy ne írjuk bele a cég nevét a cikkbe, mert változás előtt állnak, és még nem tudja, pontosan merre fognak elmozdulni.
2000 helyen él tovább Kishantos
A képre kattintva galéria nyílik.
A magyar biogazdaságok általában vagy profitorientáltak, vagy szimplán természetbarátok.
Kishantos viszont más volt. A kishantosi gazdaság az egyik legrégebbi biogazdaság itthon, 1998-ban alapították egy magyar–német kormányközi megállapodás részeként, de a területen már a 90-es évektől tevékenykedtek a korábbi bérlők. A gazdaság különlegességét az adta, hogy itt nemcsak biokukoricát és egyéb növényeket termesztettek, hanem a Kishantoson dolgozó szakemberek aktív szerepet vállaltak a község életében. Helyiek bevonásával, több civil szervezeten keresztül munkát adtak, valamint bárkinek szívesen átadták a tudásukat, aki igényelte. Dán mintára népfőiskolát szerveztek, amelyet több mint százan elvégeztek. "Külön-külön vannak gazdaságok, népfőiskolák, de annyira komplex intézmény nincs Európában, mint Kishantoson" – mondta az Origónak Ács Sándorné, az egykori biogazdaság egyik vezetője. De ezeken kívül is voltak még terveik, az egyik szintén olyan lett volna, amit még senki sem csinált Magyarországon. Biotóp-hálózat kialakítására készültek, ami azt jelenti, hogy a természetes élővilágot akarták visszaállítani a területen.
"Ahol csak szántóföldek vannak több száz kilométeren keresztül, ott az eredeti élővilág kipusztult. A természet számára nagyon rossz környezet alakult ki: kultúrsivatag. Az, hogy csak kukorica és repce legyen több száz kilométereken keresztül, nem természetes állapot, és nagyon árt a növények, állatok, talajban élő organizmusok rendszerének" – mondta Ácsné.
Kishantoson rétet, fasort, bokrokat akartak telepíteni, de nem hasraütés-szerűen, hanem német mintára. Ácsné szerint a tudomány ma már egyértelműen bizonyította, hogy a biodiverzitás visszaállítása az emberiség alapvető érdeke. A kishantosi biotóp hálózat részleteit Ángyán József tanszékén dolgozták ki a Gödöllői Egyetemen.
Kapcsolódó anyagok:
