A paksi erőmű tervezett bővítésével Pécs szerepköre is jelentősen megváltozik. A városhoz közel, Bodán nagy aktivitású nukleáris hulladék-tározó építését tervezik, az uránbányászat újraindítása is borítékolható, hiszen állami szerepvállalásról lehet hallani ezen a téren is. Kóbor József fizikus, az LMP városi képviselője következetes ellenzéke mind a paksi bővítésnek, mind a város jó hírét, turisztikai és felsőoktatási vonzerejét csorbító beruházásoknak.
Civilként több évtizedes zöld szervezetbeli tapasztalatokkal rendelkezik, fontosnak gondolta a katonai lokátor telepítésének meghiúsítását a Tubesen, és nem tartja életképes gondolatnak a paksi valamint a bodai beruházást, és a város alatti uránbányászatot sem.
– Tényleg kell a paksi beruházás, amikor Európában több ország leépíti az ilyen jellegű üzemeit?
– Nem újkeletű a szándék, hiszen még 2009-ben elfogadott a magyar parlament egy szándéknyilatkozatot, amely hasonló célokat tűzött ki. Az akkor éppen létrejött LMP a zöld mozgalommal együtt ellenezte ezt, a jelenleg is működő erőművi blokkok üzemidejének meghosszabbítását is később csak azzal a feltétellel támogatta, hogy „kivezetjük” ezzel az atomenergiát, csakúgy, ahogy azt jelenleg Európa legerősebb gazdasága, a német teszi. Gyakorlatilag Orbán év eleji, a parlamenti ellenzékkel (de még saját pártjával sem) még részleteiben sem egyeztetett megállapodása az oroszokkal, „mint derült égből a villámcsapás” érkezett. Jelenleg is javarészt ismeretlen részletekkel és tartalommal. Perekkel tudjuk kikényszeríteni azt, hogy legalább néhány részlete derüljön ki a kétoldalú megállapodásnak. Másik nagy mítosz, hogy valóban növekszik-e gazdaságunk és a térség energiaigénye? A válság óta jól látható, hogy a világban és Európában egyre inkább energiahatékony megoldásokat alkalmaznak, ennek köszönhetően csökken a gazdaságok energiaigénye. A kérdés ezek után kézenfekvő, a négy régi és a két új blokk által termelt energiát kinek fogjuk eladni? A német gazdaságra nem lehet építeni, hiszen úgy tűnik, nekik nem kell a „puffer” magyar energiatöbblet. Kezd megdőlni az „olcsó és biztonságos” atomenergia nimbusza, miközben az ország az orosz kölcsönből épülő blokkok részleteit törleszti nem lesz pénz az energiahatékony technológiák bevezetésére, a megújuló energiaforrások használatának támogatására. A kör bezárul.
– Munkahelyeket teremt a beruházás?
– Ahogy Kecskeméten a gyárépítésnél a Mercedes sem tartotta be a magyar alvállalkozók előírt foglalkoztatási arányát, várható, hogy az orosz kivitelező sem fogja ezt Pakson fontosnak érezni. Egy atomerőmű meg aztán végképp nem az a műfaj, amelybe kis és középvállalkozásokat bevonnának. A működtetéshez pedig nem kell jelentős létszámban gondolkodni, szóval ez is egy nagy luftballon, leginkább kormányzati propaganda szöveg.
– Mi a helyzet az ország energiafüggetlenségével?
– A nukleáris energia bármely elemét nézzük, megállapíthatjuk, hogy nem magyar technológiáról van szó. Teljes egészében külföldi függőséget jelent ennek hazai használata. Itt most arról van szó, hogy Orbán és Putyin feleleveníti az egykori szocialista testvérkapcsolatot, amely Paks indulásakor arról szólt, hogy a kiégett fűtőelemeket tőlünk átvették, cserébe mi mecseki uránnal fizettünk. Ez a folyamat először 1993-ban bukott meg, amikor az oroszok visszaküldtek egy teljes szerelvény kiégett fűtőelemet, melyet ideiglenesen Pakson tároltak. Petz Ernő, akkori erőmű igazgató ekkor szólította fel az Antall kormányt, hogy azonnal bocsásson rendelkezésre 2-3 milliárd forintot egy közbülső tározó létrehozására, mivel ennek hiányában Paksnak le kell állnia. Ettől kezdve lett Magyarországon világos, hogy mégsem annyira olcsó az atomenergia. A jelenleg aláírt szerződésnek most is része, hogy a kiégett fűtőelemeket visszaviszik Oroszországba, de mindössze 20-30 évre! Ezt követően Magyarország köteles a tárolásukról gondoskodni.
– Itt lép a képbe Boda, illetve az oda tervezett lerakó?
– Apróságnak tűnhet, de a világon még senki sem deklarálta, hogy végleges lerakója van, beleértve az atomnagyhatalmakat, lám mi ebben is úttörők vagyunk, vagy legalábbis erre készülünk. A hetvenes-nyolcvanas évek óta vizsgálják a mintegy 900 méter mélyen elhelyezkedő bodai aleurolitot, amelyben korábban egy kísérleti vágatot létre is hoztak. Ezt később sorsára hagyták, de a projektet most újrakezdik, miután Bátaapáti kis és közepes radioaktivitású hulladékok tározója elkészült. Hozzáteszem természetesen ezt is a mi régiónkban hozták létre.
– Ennyi baranyai országgyűlési képviselővel ez hogyan eshetett meg?
– Bizonyos pártok az atomtechnológából nemzeti ügyet próbálnak csinálni, mint szinte minden kérdésből. Az egyéni lelkiismeret és az ország valódi érdeke nem képes pártérdekek fölé emelkedni, mert ezekben a pártokban egy szűk csoport hozza a döntéseket, amelyeket a többieknek képviselniük kell, ha tetszik, ha nem. Így fordulhatott elő, hogy a pécsi képviselők a parlamenti vitákhoz még csak hozzá sem szóltak, egyedül a születése okán „pécsi” Széll Bernadett LMP-s képviselő szólalt fel rendszeresen ellene. Még azt a fáradságot sem vették, hogy legalább annyit mondjanak, hogy – „Uraim, gondolkodjanak, mégis az ország egyik legnagyobb városa mellé tervezik a paksi atomerőműhöz tartozó nagy aktivitású radioaktív hulladéktározót, miközben a város nyugati része alatt uránbánya nyílhat” Mindegyik pécsi megszavazta a beruházás indítását, egyedül Kővári János sunnyogta el a szavazást, legalább erre futotta az erejéből. Szégyenletesnek tartom mindezt, és ahogy korában említettem a régió sorsát igen hátrányosan érintő eseményekről van szó.
– Pontosan mire gondol?
– Létezik a városnak egy integrált városfejlesztési koncepciója, melyet évekig alakítottunk, számtalan vitában csiszoltuk. Jelentős irányt képviselt ebben az egészségipar, a felsőoktatás, (mint a város meghatározó foglalkoztatója szerk.), vagy az idegenforgalom. Ki fog ide jönni gyógyulni, ki küldi ide a gyerekeit tanulni (sokan külföldről), kinek lesz kedve bejárni Pécs nevezetességeit, ha meghallja, hogy itt radioaktív hulladék- tároló épül, netán már működik is, a város alatt pedig uránbánya üzemel? Felfoghatatlan károkat okoz majd a városnak mindez, ráadásul munkahelyeket is csak nagyon minimális mértékben teremt. Pár száz ember juthat ennek kapcsán munkához, ennél pedig sokkal több veszítheti el a vállalkozását, bevételeit. Ezek a beruházások köszönő viszonyban sincsenek a városfejlesztési tervekkel. Azok a városi és parlamenti képviselők, akik a kormányzati körökre hatással lehetnének, pedig hallgatnak. Megszavazták a döntéseket és most csendben várakoznak. Ennek a mostani beszélgetésnek is az lenne a lényege, hogy a térségben élők és a pécsiek tudjanak ezekről a folyamatokról, melyet az ő megkérdezésük nélkül készülnek megvalósítani. Kapjanak lehetőséget arra, hogy betekintsenek képviselőiken keresztül, vagy személyesen ezekbe a tervekbe, alkothassanak véleményt. Az LMP ebben kíván a segítségükre lenni, szakértelmével és a nyilvánosság megszervezésével.
