Áder János államfő aláírta a Paks II.- hitelmegállapodásról szóló törvényt, ám ezt elhallgatta a Magyar Távirati Iroda. Ennyire nem volna fontos? Pedig a beruházás – kamatokkal, önrésszel – 7000 milliárd forint is lehet. Fejenként hétszázezret fizetünk ki érte. Petschnig Mária Zita közgazdász azt mondja: 2047-ig törlesztjük ezt.
NEJ GYÖRGY interjúja a 168ora.hu-n.
– Olyan az egész, mint amikor a szocializmusban néhányan eldöntötték az ország ügyeit, a parlament rányomta a pecsétet, mi meg tudomásul vettük.
– A döntési mechanizmus pontosan ugyanaz, mint az „átkosban” volt. Varga Mihály már márciusban jelezte, a hitelmegállapodás feltételein a parlament nem változtathat. A képviselők nem ismerhették a Költségvetési Tanács véleményét sem, a szakmai információkról nem is beszélve. Fogalmuk sem volt, mit szavaznak meg. Az orosz sajtóból értesülhettünk a megállapodásról is, amelyet márciusban Orbán Gábor államtitkár írt alá.
– De ezekből még mindig nem tudható, mi és mennyiért épül Pakson. Két elvi deklaráció, nem több.
– Egy szakértői csoport előkészítése alapján kötik meg a szerződéseket. Aszódi Attila kormánybiztos titkárságán negyven ember dolgozik majd. Különben a projekt előkészítéséről a magyar kormány tagjai sem tudtak. Kizárólag Lázár János, Orbán Gábor, Varga Mihály és Szijjártó Péter alkotta a titkos tárgyaló csapatot. Az Atomenergia Hivatalt, a szakmát kihagyták, az MVM és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium csak technikai konzulensek voltak. Két külföldi tanácsadó iroda vett még részt az ügyben: a bajor Rothschild-bankház és egy másik német cég.
– Legutóbb az Alkotmánybíróság utasította el az Együtt–PM népszavazási kezdeményezését, mert – szólt az érvelés – nemzetközi szerződésről nem lehet népszavazást kiírni. Nem magánjogi szerződésről van itt szó? Egy miniszter és egy vállalkozás vezetője írta alá a megállapodást.
– Erről értelmezési vita folyik, mindenesetre tavaly nyáron Martonyi János még arról beszélt, hogy az atomerőmű megújításához nemzetközi tendert írnak ki. Az előkészítő anyagokat hónapok óta kéri Szél Bernadett. Először azt mondták neki, azok tíz évre titkosak. Egy perben aztán kiderült, hogy nem is készültek megalapozó tanulmányok. Seszták Miklós azt nyilatkozta: vannak döntés-előkészítő munkák, de szakértők szerint amit nyilvánosságra hoztak, azok a korábbi elképzelésekhez készültek.
– A parlamentnek benyújtott megállapodás végén a magyar kormány és az Oroszországi Föderáció kormánya szerepel. Aláírások nélkül! Nem azért, hogy esetleg ki lehessen hátrálni az egészből?
– Annak óriási ára lenne, mert ha már megkezdődik a munka, a szerződés felmondása esedékessé tenné a törlesztést. Ráadásul a nyakunkon maradna, amit addig végeztek.
– Tízmilliárd euróért kapunk két új blokkot hitelbe, és mi csak húsz százalék önrészt fizetünk. Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke kezelhetőnek, könnyen teljesíthetőnek nevezte a törlesztéseket. Reménye szerint nő a gazdaság, s a törlesztés megkezdéséig, 2026-ig az államadósság olyan szintre lesz csökkenthető, ami a törlesztést is elfogadhatóvá teszi. Ön korábban azt nyilatkozta: ezt az adósságot a magyar gazdaság soha nem tudja majd kitermelni. Nem téved?
A lakosság figyelmét a kormány ügyesen terelte el: a pesti értelmiséget leköti a Szabadság téri emlékmű. Egy közvélemény-kutatás még azt is kimutatta: az emberek a 240 milliós Simon-botrányt nagyobb problémának látták, mint a kommunikált 3000 milliárdos Paksot.
Greenpeace antiatom demonstrásió a paksi bővítés ellen
Nem hiszem. A magyar gazdaságnak minimálisan 5-6 százalékkal kellene növekednie a következő években, ami pillanatnyilag kizárható. Ha emelkedne is ennyivel, akkor is csak Paksra lehetne költeni, másra nemigen jutna. Másrészt a húszszázalékos önrész is a költségvetést terheli, az adósság tehát évről évre halmozódik. És mennyibe kerülnek a kapcsolódó beruházások? A Duna szabályozása, egy új vízlépcső, a tározók, az áramhálózat bővítése, más erőművek le-, majd visszaállítása, a fűtőelemek elhelyezése, szállítása. A becslések 1500 és 3000 milliárd forint között szóródnak. Most összesen körülbelül 9000 milliárd forintról lenne szó, ami a mai bruttó hazai termék harmada! A költségek, a törlesztések, a kamatok, a rendelkezésre tartási járulékok évtizedekre terhelik meg az államháztartást. 2047-ig törlesztünk. És atomerőmű építésénél még soha nem tudták tartani a tervezett kiadásokat – ez a kockázat is minket terhel. Ez nemzeti tragédia.
– Arra utal: ha az Alkotmánybíróság figyelembe veszi az Alaptörvény passzusát az államadósság növelésének tilalmáról, akkor a megállapodások semmisek, és megússzuk a bővítést.
– Pontosan.
– Szakértők állítják: a majdan megtermelt áram drága lesz, a többlet pedig eladhatatlan. Ráadásul a meglévő blokkok még 2032-ig működhetnek. Felmérések szerint a lakosság többsége ellenzi a bővítést. Sokkal nagyobb és emészthetetlenebb falat, mint amekkora Bős–Nagymaros volt. Mégis lenyeljük. Miért?
– Nem mindenki. Néhány politikus és civil szervezet hatalmas energiát öl a projekt leleplezésébe – itthon és Brüsszelben is. A lakosság figyelmét a kormány ügyesen terelte el: a pesti értelmiséget leköti a Szabadság téri emlékmű. Egy közvélemény-kutatás még azt is kimutatta: az emberek a 240 milliós Simon-botrányt nagyobb problémának látták, mint a kommunikált 3000 milliárdos Paksot.
– Ha egyéb nem, a titkosság, a dokumentumok rejtegetése, az ellentmondó nyilatkozatok, a beígért parlamenti vita elmaradása jól mutatja, itt valami nagyon bűzlik. Ki vett meg kit? Olyasmi dereng, mint a Gripen-ügy.
– Ön mondta. Volt ez már nemzetstratégiai, geopolitikai ügy, „nem kötök rossz üzleteket”-ügy, a rezsicsökkentés feltétele. Magyarázták a gazdasági növekedés generálásával, a németeknek eladható energiatöbblettel is. De senki nem látott még számításokat, hatástanulmányokat. Az egészet az oroszok sürgették, belpolitikai okokból: Putyinnak volt sejtése az ukrán válság eszkalálódásáról, kellett neki egy uniós „szövetséges”, egy „európai húgocska”, ahogyan ők szóltak rólunk a sajtóban. Európában csökkent az energiaigény, az orosz gazdaság lejtőre került, amit Putyin birodalomépítéssel próbál ellensúlyozni. A Roszatomnak meg piac, üzlet kellett: Fukusima után nem volt új szerződése.
– Putyin tízmilliárd euróért kozmetikázta a renoméját? És Orbán? Mondják, hogy majd osztogat az övéinek. De hát ez nem szabad felhasználású hitel, olyan kötött, mint a beton.
– Azért lehet itt osztogatni. A magyar érdekeltséget ebben az ügyben senki nem fedte még fel. Én sem találom.
– Hogy a hatalom új ciklusa ne hiánnyal, hanem új tőkeinjekcióval induljon, az magyar, pontosabban kormányérdekeltség, nem? Egyszer már elillant 3000 milliárd a nyugdíjpénztárak konfiskálása után!
– Paks II.-nek volt egy megelőző pénzügyi szála. 2011 végén megint égett a talaj, vissza kellett hívnunk a Valutaalapot. De kiderült, szabad felhasználású hitelt nem kaphatunk. Másfél évig ment még a huzavona, de közben Töröcskei urat keletre küldték pénzt szerezni az oroszoktól, araboktól, Kínától, Indiától. Erre emlékezett Putyin, akitől ötmilliárd eurót kértünk, ám ő 2013 nyarán tízet „kínált” – Pakssal együtt. De csak az első megállapodás aláírása után kezdték el keresni hozzá a forrást az orosz pénzügyminisztériumban. Orbán egy ideig úgy gondolta, a pénzt szabadon felhasználhatja, s az önrésszel is csupán a végén kell majd beszállnunk. Ám a megállapodás nem erről szól. Én úgy rakom össze az információkat, hogy Orbánt megvezették.
– Lehetetlen. Őt?
– Meg az országot! Január 13-án a kormányszóvivő azt mondja, az elmúlt négy év gazdasági eredményeit egyezteti Moszkvában Orbán Viktor. Másnap a Roszatom elnöke és Németh Lászlóné aláírják az első megállapodást, amelyhez épphogy megérkezik Brüsszel jóváhagyása a nukleáris energia békés célú felhasználásáról. Ennyire sürgős volt. Putyinnak jelentősen javult is a belpolitikai tekintélye.
– Milyen árfolyamon kapjuk az eurót?
– Nem olvastam róla, gondolom, piacin, amelyben – mivel Orbánék 2020-ig nem tervezik az euróövezeti csatlakozást – kettős kockázat van: a rubelé és a forinté is.
– Legutóbb azt mondta, ez az út kifelé vezet az Európai Unióból.
– Ha nem teljesítjük a maastrichti kritériumokat, az államadósság és az államháztartás számait – márpedig Paks II. miatt képtelenek leszünk rá –, a következményeket csak úgy úszhatjuk meg, ha kilépünk az európai közösségből.
