Paksról az igazság! címmel tartott konferenciát tegnap az Egyetemközi Diákbizottság nevű hallgatószervezet a paksi bővítésről. A meghívott szakértők a magyar történelem legnagyobb beruházásának energetikai, gazdasági és külpolitikai kérdésekre válaszoltak.
Ha 2026-ra nem háromszorozódik meg az európai áramár, Paks2 durván veszteséges lesz.
„Finoman fogalmazva nem túl jó konstrukciót vettünk” – zárta le előadását az energetikai panel első megszólalója, a BME docense, Ősz János (az ő paksi projekttel szemben kritikus decemberi tudományos cikkéről a 444 is beszámolt, itt). A szakember szerint a Paksra kerülő orosz reaktorokkal világszerte sok gond van, ráadásul azok inkább az alaperőművi működésre alkalmasak, arra, hogy inkább támogassák a megújuló energiaforrásokból származó, ingadozó erősségű szolgáltatást, már kevésbé.
Az orosz reaktorokban lévő fűtőelem ugyan összességében jobb minőségű, mint amit az európai beszállítók kínálhattak volna, de az orosz reaktorok mégsem fogják olyan nagy mértékben a magyar villamosenergia-ellátás javát szolgálni, mint esetleg az európai reaktorok. De a legnagyobb gond, hogy erről nem is volt érdemi vita a tendereztetés mellőzése miatt.
Az új blokkok orosz fejlesztése tehát az elkövetkező évtizedekben érdemben befolyásolja majd a magyar energiamixet, a reaktorok alaperőművi működése ugyanis azt jelenti, hogy a jövőben valószínűleg Paks képzi majd a magyar villamosenergia-termelés alapját. Minden más megtermelt villamosenergia csak ennek a tetejére jöhet. A megújuló energiával pedig az a legnagyobb baj, hogy – bármennyit is röhögött a magyar olvasó L. Simon Lászlón, mikor azt mondta, hogy a napelem nem termel áramot, ha nem süt a nap, és a szélerőmű is leáll, ha nem fúj a szél – nem egyenletesen termel, energiát raktározni pedig a tudomány mai állása szerint még mindig csak nagyon kis hatásfokkal tudunk. A lakosságnak viszont folyamatosan szüksége van energiára, a megújulókat ezért minden esetben ki kell szabályozni olyan erőművekkel, amik a fogyasztás és a megújulók termelésének függvényében nagyon gyorsan képesek felpörgetni és leállítani magukat, hogy a szolgáltatást egyenletes szintre pótolják. Németország ezt szénerőművekkel teszi meg, a skandináv országok vízerőművekkel.
A mi új paksi reaktoraink viszont nem lesznek alkalmasak erre.
Az orosz modell a jövőben a nukleáris hulladékok kezelése miatt is hátrányba kerülhet a nyugati rendszerekkel szemben. Nyugaton ugyanis egyre többet kísérleteznek a transzmutáció nevű eljárással, ami a kiégett fűtőelemek újbóli besugárázásával ártalmatlan hulladékot és újra felhasználható sugárzó anyagot állít elő. A technológia drága ugyan, de Ősz szerint nyugaton évtizedeken belül elterjed, a paksi orosz kazettákkal viszont nem fognak tudni mit kezdeni a nyugati laboratóriumok gépei. Oroszországban azonban egyelőre nem kísérleteznek transzmutációval.
Mennyibe kerül?
A konferencia második, gazdasági paneljében az erőműfejlesztés megtérüléséről adott nagyon is eltérő magyarázatokat Hárfás Zsolt, az atomenergiainfo.hu szakértője, és Felsmann Balázs, a Corvinus Stratégiai és Nemzetközi Menedzsment Kutatóközpontjának vezetője.
További részletek a folytatásban >>>
