A világ helyzete novemberben magyarul is megjelenik! A környezeti irodalom klasszikusaként jegyzett, globális világunkra kitekintő sorozat 23. kötetének alcíme, a Van még esély a fenntarthatóságra? jelzi, hogy a 24. órában vagyunk – cselekednünk kell, mert az emberi társadalmak jóléte a Föld ökológiai rendszereinek működőképességétől függ. A kötet 34 fejezete a természeti rendszerek stabilitását veszélyeztető tényeket sorolva elénk tárja választási lehetőségeinket: hogyan érhetjük el a valódi fenntarthatóságot. Eddig ez a sorozat legjobb, legátfogóbb kötete véleményünk szerint. És jóval hosszabb is, mint az előző éviek, a szokásos 280 helyett 460 oldal.
A világ helyzete sorozat 2013. évi kötetének hangvétele és szerkesztése jelentős koncepcióváltást mutat: a három jól elkülöníthető részből álló kötetet több mint 50 szerző rövidebb írásai alkotják. A szerzők között a Worldwatch Institute ismert szakértői (pl. Gary Gardner, Sandra Postel, Robert Engelman, Erik Assadourian) éppúgy megtalálhatók, mint világszerte ismert szakemberek (pl. William Rees, Herman Daly, David Orr), és teret kapnak az új nemzedékek képviselői is a világ szinte minden földrészéről.
A 2013-as kötet kísérletet tesz arra, hogy helyreállítsa a fenntarthatóság mint fogalom eredeti jelentését. A ma már általánosan használt kifejezés egyre kevésbé kötődik a természeti környezethez, eredeti jelentése elértéktelenedett, semmitmondóvá vált. Tulajdonképpen ez a fogalom napjainkban egyszerű marketingeszközként szolgál nyilvánvalóan fenntarthatatlan termékek és gyakorlatok elfogadottá tételére. Épp ezért a könyv első fejezete kísérletet tesz a fenntarthatóság eredeti jelentésének visszaállítására, amit annak idején a Brundtland-bizottság Közös jövőnk c. jelentésében fogalmazott meg egyértelműen: a jelenleg élők szükségleteinek kielégítése anélkül, hogy veszélyeztetnénk a jövő generációk szükségleteinek kielégítését, életlehetőségeit. A természeti környezet kényes egyensúlyát figyelmen kívül hagyó és emiatt összeomló társadalmak már az ókortól fellelhető példáit bemutatva tárgyalja a fejezet azt a kérdést, hogy a fenntarthatóság vajon kevesebb szabadságot és nagyobb társadalmi kontrollt jelent-e az emberek mindennapjaiban, valamint felméri a távolságot a szó valódi jelentése és aközött, ahol ma tartunk.
A fenntarthatóság mérése c. első rész írásai részletesen tárgyalják a fenntarthatóság mérőszámait, a természeti erőforrások túlhasználatát, a megújuló erőforrások használatának egyensúlyban tartását azok megújulásának arányával, ökológiai és vízlábnyomunk méréseit, valamint a bolygó határainak számszerűsítését. A kutatók 9 olyan természeti rendszer határait azonosították, amelyeket nem tanácsos átlépni, mert azok túlhaladása már visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el. Az elemzések a 9 folyamat közül eddig hetet számszerűsítettek, ezek a felmelegedést okozó üvegházgáz-koncentráció a légkörben; az óceánok savasodása, a sztratoszféra ózontartalma, a nitrogén és a foszfor koncentrációja a bioszférában és az óceánokban, a biológiai sokféleség, a mezőgazdasági földhasználat változása és az édesvízkészletek. A kutatók szerint a globális felmelegedés, a nitrogénciklus és a biodiverzitás esetében az emberiség átlépte azokat a határokat, ahonnan a mai tudás szerint a folyamat nem megfordítható.
A második rész rövid fejezetei a valódi fenntarthatóság elérésének lehetőségeit járják körül, rámutatva a társadalom változásának szükségességére, arra, hogy elkerülhetetlen a valódi fenntarthatóság megteremtése a 7-9 milliárdos emberi civilizáció fennmaradása és ellátása érdekében. Egy olyan társadalom megteremtésére, amely tiszteletben tartja a bolygó határait, beleértve a kultúrák, az épületek, a mezőgazdaság, az élelmezés, a gazdaság, a vállalatok, részvénytársaságok, a vegyipar fenntarthatóvá formálását, számba véve a fosszilis tüzelőanyagok korszakának közelgő végét, felmérve a megújuló energiák technológiáit, a biodiverzitás és a természeti források megvédését, a mindezt támogató stratégiákat, egy új fejlődési eposzt stb.
A harmadik rész a veszélyekre irányítja figyelmünket, arra, hogy a valódi fenntarthatóságot nem lesz könnyű elérni. Elkerülhetetlen az összeomlás? Mit tegyünk, ha felbomlanak az ökológiai rendszerek, ha emelkedik a tengerek szintje, ha elégtelen az élelem, ha elégetjük az elérhető összes kátrányhomokot, ha kinyerjük a gázpalát, az olajat a sarkvidék alól? Ha túl messzire megyünk, maradnak-e lehetőségeink? stb. – ezekre a kérdésekre keresve a választ gyűjti csokorba a kötet befejező része a lehetséges megoldásokat, javaslatokat, és buzdít cselekvésre.
TARTALOM >>>
