Tündérregény született a Hortobágyon egy tüneményes, 12 éves gyermek, Szilágyi Borbála tollából. Ez a vidám, csillogó szemű, már most sokat látott, érett gyermek nyitott szemmel és lélekkel jár a világban, érdeklődése szinte mindenre kiterjed, s tapasztalatait ragyogó logikával összerakva, összefüggéseket is látva keresi helyét a világban.
Gondolatai, meglátásai, érzései mesék, versek vagy hosszabb történetek formájában bújnak elő belőle. Első, igazán élvezetes, finom humorral fűszerezett, sodró lendületű műve felkeltette egy budapesti kiadó, az ABA figyelmét, s az együttműködés nyomán novemberben boltokba került a „Kékszem Jázmin irkája” címet viselő meseregény. A benne szereplő tündérek sok kalandot élnek át, éppen úgy, ahogy mi a saját életünkben, csak azt kevésbé vesszük észre, és a tanulságokat sem vonjuk le mindig…..
A tündérek, név szerint Jázmin, Pitypi, Tünde, Gigi a történet során sokat utaznak, feladatokat oldanak meg, próbákat állnak ki, s közben barátságuk egyre erősebbé válik. A természet szeretete és ismerete sem maradhatott ki az irkából, így megtudhatjuk, mi a csoda az a boldogasszony papucsa, mi fán terem a túzok, továbbá szó esik a menyecskerózsáról, a húsevő növényekről, a peléről, a vulkánok működéséről, és még sok minden másról. A történet folyását versek és legendák is színesítik – mesék a mesében. A könyv illusztrációit Borka édesanyja, Sárosi Eleonóra készítette, akinek egyrészt különös örömet szerzett gyermeke írása, másrészt a szöveget megelevenítő alkotás izgalma. Könyvillusztráció tekintetében ő is első könyvesnek számít.
