Öngyilkos akciónak tartja Paks2-t, ami megépítéséhez elképesztően ostobának vagy rosszindulatúnak kell lenni. Úgy látja, rendszerszintű a korrupció Magyarországon, ezen pedig csak egy független korrupcióellenes ügyészség felállítása segíthet, az EU nem.

Bár betörtek az irodájába és valószínűleg lehallgatják a telefonját, különösebb jelentőséget nem tulajdonít ilyesmiknek. Jávor Benedekkel, a Párbeszéd Magyarországért európai parlamenti képviselőjével beszélgettünk.

Nemcsak, hogy Ön a legaktívabb brüsszeli magyar EP-képviselő, de az itthoni politikusok munkáját is figyelemmel kíséri. Lázár Jánossal például állandó levelezésben áll, most éppen mire vár tőle választ?

Lázár nemrég bejelentette, hogy vissza nem térítendő energiahatékonysági források nem állnak a lakosság rendelkezésére EU-s jogszabályok miatt, csak a kormányzati épületek felújítására fordíthatók. Ez egy szimpla hazugság, a kormány maga hirdetett meg egy ilyen programot 2013-ban, tehát már akkor nyilvánvaló volt, hogy lehetséges. A közelmúltban leveleztem erről az Európai Bizottsággal és egyértelmű választ kaptam: a vissza nem térítendő lakossági támogatást az EU nemcsak, hogy nem tiltja, de el is várja.

Miért?

A magyar kormány a Környezet és Energia Operatív Program benyújtásakor egy olyan konstrukcióban állapodott meg, amely konkrétan tartalmazta ezt a típusú pályázatot is. A Bizottság ezzel együtt hagyta jóvá, ezt a kormány egyoldalúan nem módosíthatja és nem is adtak be rá kérelmet Brüsszelbe. Tehát a kormányhatározat, hogy nem lehet a lakosságnak vissza nem térítendő támogatást nyújtani, sérti a kormány és a bizottság közötti megállapodást. Ez ügyben írtam legutóbb Lázár Jánosnak, hogy megtudjam: ha nem lesznek vissza nem térítendő támogatások, akkor mit csinálunk annak érdekében, hogy az EU ne függessze fel ezt az operatív programot. Azt is megkérdeztem, miért kommunikálnak olyat, amiről tényszerűen tudják, hogy nem igaz.

Nem tűnik logikusnak, hogy az álljon a kormány érdekében, hogy öncélúan megfossza a lakosságot egy ilyen támogatástól.

Nehéz kitalálni, milyen szempontok játszhatnak szerepet, hiszen ez egy népszerű program lehetne. Az átlag magyar háztartások zsebéből veszik ki a pénzt, akik a felújítással jelentősen csökkenthetnék az energia költségeiket. Az egyik ok lehet politikai: a hitet megerősíteni, hogy a rezsicsökkentés a kormány nagy ajándéka. És ezzel együtt elfedni a lehetőséget, hogy az állam aktuális jó szándékától függetlenül tartósan is lehetne a számlákat csökkenteni. A másik ok lehet szimplán a korrupció.

Korrupció? Hogyan?

Amíg a kormányzati központi költségvetéshez tartozó épületek felújítására kerül sor, addig a kormány dönti el, ki nyeri a pályázatokat. Ráadásul nagy projektekről beszélünk: egy minisztérium vagy egy intézményrendszer felújítása rengeteg pénz, amiről ők dönthetik el, kihez megy. Az épület-felújtási programoknak nemcsak az az előnye, hogy csökkentik a széndioxid-kibocsátást és a lakossági energiaszámlákat. Ez klasszikusan olyan ágazat, ahol a kis- és középvállalkozások játszanak szerepet, számukra ez egy komoly piac lehetne. Ehelyett az erre szánt összegeket a kijelölt építőipari cégekhez juttatnák, amit egy lakossági pályázatnál nem tudnak megcsinálni. Inkább kockáztatják, hogy az EU teljesen felfüggeszti a programot vagy büntetést szab ki, csak biztosak legyenek benne, hogy a rendszeren átmenő pénz a saját oligarchikus köreiknél köt ki.

Az olcsó energiánál és Lázár Jánosnál maradva: a miniszter gyakran elmondja, hogy aki Paks2-t támadja, az valójában az olcsó áramot támadja, a zöldenergia a gazdag országok luxusa. Példaként azt szokta felhozni, Németországban ma az állampolgárok 90 forintnyit fizetnek kilowattóránként a megújulókért, illetve ezen felül évi 80 ezer forintos támogatást. Ezzel szemben Paks1 mindössze 10-12 forintért termel áramot, amit a magyar lakosság 36-38 forintos áron vesz. Ehhez mit tud hozzáfűzni?

Lázár Jánosnak vagy fogalma sincs az európai energiapiacról és a várható magyar trendekről vagy tisztában van vele, de az arcunkba hazudik gátlástalanul. A Paks1 által eladott villamosenergia árához semmi köze nincsen Paks 2-höz, az két egymástól független beruházás. Paks1 azért tud olcsón áramot termelni, mert nincsen benne a beruházási költség. Azt a nyolcvanas években a szocialista költségvetés keretében lebartereztük a Szovjetunióval, illetve a költségek a 80-as években felhalmozódott államadósságot gyarapították. Ezért a beruházási költsége soha nem épült bele Paks1 áramának az árába, ráadásul ez az erőmű már az előre tervezett élettartalmán túl van. Paks2-vel kapcsolatban évek óta követelem, hogy a kormány hozza nyilvánosságra a számításait, amik megalapozzák, hogy olcsó áramot fog termelni. Ilyen tanulmányt éveken át nem voltak képesek sem a nyilvánosság, sem pedig az Európai Bizottság rendelkezésére bocsátani. Vannak viszont független számítások. Nemcsak mi készítettünk ilyet, hanem például Felsmann Balázs a Corvinus Egyetemen, a Regionális Energiakutató Központ vagy a Nemzetközi Energiaügynökség is. Ezek abba az irányba mutatnak, hogy ha Paks2 költségeit beépítjük az áramárba, akkor az nem fog tudni 30-32 forint/kilowattóra ár alatt villamosenergiát termelni. Ez triplája Paks1 mostani 10-12 forintos termelési árának és duplája az átlag piaci árnak, ami 15-16 forint. Végül karácsony előtt a kormány publikálta azt a tanulmányt, amit 2015. szeptemberében (tehát másfél évvel az oroszokkal kötött megállapodás után) készített a kormány számára a Rotschild. És ez pontosan azt támasztja alá, amit évek óta állítok: a paksi bővítés megtérüléséhez a jelenlegit két-háromszorosan meghaladó áramárra van szükség.

Akkor mit vár a kormány, hogy maradhat olcsó a rezsi?

Úgy, ha nem építik be a Paks2 által termelt áram árába a beruházás valamennyi költségét. A kormány terve az orosz hitel kamatköltségét – ami a teljes beruházásra fordított pénz 40%-át is elérheti – az állami költségvetéssel lenyeletni. Tehát úgy csinálni, mintha a paksi áram versenyképes áron termelődne és így lehetne a piacra vinni. Csak hogy ez pusztán egy könyvelési trükk a fogyasztók szempontjából. A költség ugyanakkora marad és az adófizetők egy súlyosan veszteséges beruházást fognak finanszírozni a központi költségvetésből. Ugyanilyen rendszereket működtetünk a szocializmus 40 éve alatt, nincs rá semmi ok, hogy visszatérjünk hozzájuk.

Attól még a zöldenergia drága.

A megújulók esetében a német villamosenergiapiac egy folyamatos átalakuláson megy keresztül. Valóban, Németország – tudatosan – sokáig megfizette annak a költségeit, hogy a megújuló technológiák fejlődhessenek és piacra léphessenek. Örüljünk neki, hogy helyettünk is megtették ezt. Ma viszont már éppen azt kísérhetjük figyelemmel, hogy leépítik az immár versenyképessé vált technológiák támogatási rendszerét és a piacra kényszerítik őket. Az energiapiaci előrejelzések alapján a 2020-as évekre – amikor Paks2 belép a rendszerbe – a megújuló energiaforrások messze alacsonyabb áron fognak villamosenergiát termelni, mint a nukleáris energia. Ha a nukleáris és fosszilis szektornak nyújtott rejtett támogatásokat is beleszámoljuk, akkor igazából már ma is így van. A tőkemegtérülés 5-6 évén túl működő szélerőművek termelési költsége például 10-12 forint/kilowattóráig csökken, tehát harmada annak, mint amennyiért Paks2 várhatóan termelni fog. A napenergia piacon az előrejelzések szerint a 2020-as évtized második felében már 14-17 forint/kilowattóránkénti bekerülési ár lesz és ott még a 2030-40-es években további költségcsökkentéssel lehet számolni. Az európai piac forradalmi átalakulását kellene most minden energiapolitikának felismerni, hogy nyertesként tudjunk kijönni a változásokból. Ennél fogva egy olyan beruházás, ami évtizedekre előre a várható piaci árnál magasabb áron tud villamosenergiát termelni, az egy öngyilkos, kamikaze akció. Persze meg lehet építeni Paks2-t, de ahhoz elképesztően ostobának vagy rosszindulatúnak kell lenni.

Nemrég nyilvánosságra hozott 200 oldalnyi dokumentumot a paksi bővítésről. Aszódi Attila szerint ezek nem titkosak és a magyar kormány hozzájárulásával történtek, de Németh Szilárd azt ígérte, vizsgálatot kezdeményez emiatt, mert ha tényleg minősített adatokról van szó, akkor „ehhez képest KGBéla ügye kismiska”. Mi az igazság?

Ezt legjobb lenne, ha Aszódi Attila és Németh Szilárd egymás közt beszélné meg. Maradjunk a tényeknél: semmiféle államtitkot nem szivárogtattam ki. Amiket én nyilvánosságra hoztam, azok az Európai Bizottság által hivatalosan a rendelkezésemre bocsátott dokumentumok. Ezeken a hatályos jogszabályok szerint titkosítandó részeket kitakarták. Bár megkérdőjelezem, hogy minden kitakarás valóban jogszerű-e, de nem hoztam nyilvánosságra olyat, amihez ne lett volna jogom. Az viszont nem igaz, hogy semmi újdonság nem lett volna az iratokban. Aszódi Attila verziója ott bukik, hogy ha szerinte ezek érdektelenek, akkor fogalmam sincs, hogy a kormány miért nem hozta őket nyilvánosságra az elmúlt években. Tele van ez a 200 oldal olyan információkkal, amelyekről évek óta hiába kérdeztem a kormányt, nem kaptunk értelmes választ.

Mondjon egy újdonságot belőlük!

Például a dokumentumok azt támasztják alá, hogy az új blokkokat menetrendkövető üzemmódban kívánják használni. Vagyis nem folyamatosan, teljes kapacitáson pörögne az erőmű, hanem az aktuális energiaigénynek megfelelően. Ez alacsony, maximum 80%-os kihasználtságot jelentene, ami közel sem egyezik az Aszódi Attila által ígért 95%-kal. Ami azért baj, mert míg az atomerőmű költségei viszonylag fixek, a bevétel az energiatermelésétől függ. A Paks2-nek dupla piaci árat jósló számítások is abból indultak ki, hogy 95%-os kihasználtsága lesz az erőműnek. Ennél alacsonyabb érték esetén még rosszabb lesz a megtérülés, még magasabb lesz az áram ára.

Minden korábbinál komolyabb veszélybe került a paksi atomerőmű tervezett bővítése, miután az Európai Bizottság szerint erős a gyanú, hogy a tervezett konstrukció összeegyeztethetetlen belső piac elveivel. A Bizottság tegnap hozta nyilvánosságra Margrethe Vestager versenyjogi biztos november 23-i keltezésű levelét, amelyben arról tájékoztatta Szijjártó Péter külügyminisztert, hogy tiltott állami támogatás miatt eljárást indít az atomerőmű-beruházás ügyében. Egy ilyen eljárásnak már önmagában felfüggesztő hatálya van, vagyis addig nem lehet megkezdeni beruházást, amíg nem tisztázzák a helyzetet.  Egy lépéssel közelebb a paksi bővítés elkaszálása

A Paks2 kapcsán is emlegetett korrupció ellenszereként a PM a román példához hasonlóan független, korrupcióellenes ügyészséget állítana. A kormány álláspontja viszont, hogy „a magyar alkotmány nem ismer ilyen jogintézményt”, nem tervezik létre hozni.

Persze, hogy nem tervezik. Látják, hogy Romániában sorra viszik el a magas rangú politikusokat pártállástól függetlenül. Arra hivatkozni pedig, hogy a magyar közjogi rendszer mit ismer és mit nem, kicsit mókásan hangzik a kormány szájából, amelyik pikk-pakk új alkotmányt gyártott egyoldalúan. Az én javaslatom éppen az, hogy nyúljunk bele a mostani közjogi berendezkedésbe, ha már a magyar korrupció ellenes intézmények nem működnek hatékonyan.

Miért nem hatékonyak? Maga Polt Péter legfőbb ügyész mondta a Transparency International korrupció témakörében rendezett konferenciáján, hogy míg 2010-ben 482, tavaly már 3268 volt a látókörükbe került korrupciós cselekmény száma. Nem azért, mert több volt a bűncselekmény, hanem mert eredményesebb volt a felderítés.

Örömteli, ha kisléptékű helyi ügyeket hatékonyan felderítik és szankcionálják, de egy hajszállal érdekesebb, hogy mi a helyzet azzal a rendszerszintű, intézményesült korrupcióval, ami a kormányhoz közeli oligarchák köreiben zajlik. Csupa olyan nagyszabású ügy van a magyar közéletben, ahol ordít, hogy korrupció van. A miniszterelnök veje által elnyert közvilágításos projektekben idestova 1 éve van feljelentés. Azóta sem hallottunk arról semmit, hogy az ügyészség hol tart ebben a nyomozásban, lesz-e vádemelés.

Ha tényleg ekkora a korrupció nálunk, az EU miért nem lép fel keményebben?

Mert egy nagy bürokratikus intézmény, ami nehezen mozdul politikailag és az eszközei is csak korlátozottak. Itt van például az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal, amely az uniós pénzek elköltésének utólagos ellenőrzésére hivatott. Ha a hivatal eljárást kezdeményez csalás miatt, akkor a helyi hatóságokhoz kell fordulnia. Ugyanis nem jogosult arra, hogy az adott tagállamban maga vizsgálódjon. Tehát Giovanni Kessler OLAF-főigazgató Polt Péterhez fordul, hogy folytassa le az eljárást Tiborcz István ellen.

Ennek akkor nincs sok értelme.

Az EU-ban nagyon érzékenyek arra, hogy ne vádolják őket azzal, hogy politikai alapon kezdeményeznek eljárásokat. A Transparency konferenciáján részt vett Giovanni Kessler és Walter Deffaa, a Regionális politikai Főigazgatóság vezetője is, de nem voltak képesek kimondani a nyilvánvalót, hogy Magyarországon rendszerszintű a korrupció. Úgy sem, hogy az OLAF-nál már különítmény van a magyar ügyekre. Mindez azért van, mert az uniós szokásjog szerint nem mondunk ki ilyeneket. Így viszont hülyét csinálnak belőlük a teljesen gátlástalan kormányzati szereplők. Ezért lenne kiemelten fontos, hogy olyan magyar intézmények működjenek, amelyek a hazai jog alapján lépnek fel a korrupciós jelenségekkel szemben. Gyorsan és pártatlanul.

Az ellenzéki pártok támogatnák a felállítását?

Előzetesen úgy tűnik, igen. A PM beterjesztette a független korrupcióellenes ügyészség javaslatát a parlamentben, ott a szakbizottságig jutott el, ahol az ellenzéki pártok támogatták.

Mindegyikük?

Igen, csak a kormányoldal utasította el, így végül nem is került be a plenáris ülésre. Februárban újra benyújtjuk a törvényjavaslatot, mert egy ilyen intézmény kormányzati ciklusokon átívelő megoldás lenne. Nemcsak arról szól, hogy megfogjuk-e a Fidesz oligarcháit, hanem hogy létrehozunk-e egy olyan szervezetet, amelyik rendszer szinten képes visszaszorítani a korrupciót. Ilyen értelemben az ellenzéki pártok számára kockázatos lehet az ügyészség támogatása, hiszen egyszer ellenük is felléphet, ha szükséges. Persze amíg bízhatnak abban, hogy a kormány miatt úgy sem jön létre, addig ez nem igényel különösebb politikai bátorságot. Azért az mindenképpen biztató, hogy valamennyien támogatták a bizottsági szakaszban.

Az viszont kevésbé biztató, hogy pár hónapja arról számolt be,betörtek az irodájába. Meglett a tettes? Milyen értékek tűntek el?

Vegyesen tűntek el iratok a mikrohullámú sütő jótállási jegyétől szakmai dokumentumokig. Egyelőre az ügynek nincsen kifutása, nem tudjuk, hogy milyen okból törtek be, de értékes dolgokat nem vittek el. Az ilyen jellegű dolgok soha nem fognak kiderülni. Mikor az autómat feltörték és elvitték a laptopomat, akkor sem lett meg a tettes.

Arra is gyanakszik, hogy lehallgatják a telefonját.

Különösebb jelentőséget nem tulajdonítok neki. Kimondva vagy kimondatlanul, de mindannyian azzal számolunk, hogy valamilyen módon igyekeznek követni a tevékenységünket. Ez ellen csak úgy lehet védekezni, ha az ember semmiféle ténylegesen bizalmas információt nem tárol a laptopján és nem beszél meg a telefonján.

Túl a betörésen és az esetleges lehallgatásokon, volt, hogy bárki is megfenyegette?

Nem, soha semmilyen közvetlen nyomásgyakorlást nem tapasztaltam. Ez tulajdonképpen egy pozitív jel.