Száz évvel a nagaszaki atomtámadás után sem lehet majd lakóparkot építeni ott, ahol az Egyesült Államok hadserege előállította az első plutóniumbomba alapanyagát. A világ- és a hidegháború tízezer évre ihatatlanná tette a vizet a hanfordi bázis környékén, ahol most is szivárog a radioaktív iszap a sebtében épült, elavult tartályokból. Azt senki sem tudja, hogy mikor éri el a Columbia folyót.
1945. augusztus 9 Nagaszaki. Helyi idő szerint 11 óra 2 perckor, ötszáz méteres magasságból dobták le a városra a történelem első plutóniumbombáját. A robbanásban körülbelül 40 ezren meghaltak, 25 ezren megsebesültek, de évtizedekkel később is pusztít a már alacsony szintű radioaktív sugárzás. A Kövér embernek nevezett bombához egy amerikai kisváros, Hanford közelében gyártották a plutóniumot. A városban lakó mintegy ezerötszáz embert és a wanapum törzs tagjait 1942 decemberében kitelepítették. A világ első plutóniumtermelő reaktorát 1943 augusztusában kezdték felhúzni, 1944 szeptemberében készült el, és először 1944 november 6-án termelt alapanyagot az atombombához. A dolgozóknak kevesebb mint egy százaléka tudta, hogy pontosan mi is folyik a minden nagyobb lakott településtől távoli helyszínen Washington államban, Seattle-től 250 kilométerre délkeletre – több ezer munkásnak azonban csak akkor lett némi fogalma az üzem szerepéről és fontosságáról, amikor a sajtó beszámolt a hirosimai és a nagaszaki robbantásról. A nukleáris hulladék tárolására henger alakú föld alatti tározót létesítettek. A tartályok egyetlen fallal épültek.
A hidegháború enyhülésével sorra leszerelték a plutónium-előállító üzemeket, egymás után kapcsolták le az erőműveket. A 177 föld alatti tartály azonban maradt, és az egyikből február közepén szivárogni kezdett a radioaktív anyag. A kilyukadt tartályban nagyjából 1,7 millió liter sugárzó iszapot tárolnak, és 570-1140 liter folyhatott el belőle. A február 15-i hírek szerint a többi tartályban még nem észleltek szivárgást, és az ellenőrző kutakban sem mértek magasabb sugárzást. A telepet ellenőrző Energiaügyi Minisztérium szóvivője február 22-én már azt jelentette be, hogy hat tározó szivárog, de azt nem tudni, hogy miért.
Már korábban is voltak szivárgások: a telepen összesen 200,6 millió liter nagy radioaktivitású folyadékot tárolnak, egy 2008-as jelentés szerint az évek során ebből 3,78 millió liter szivárgott el a talajba. A mostani szivárgás egyelőre közvetlenül nem veszélyezteti a környezetet és a környéken lakók egészségét, mert valószínűleg évekbe telik, amíg eléri a talajvíz szintjét – mondta Washington állam kormányzója, Jay Inslee. A telep helyszínét úgy jelölték ki 1942 végén az amerikai műszaki hadtest hadmérnökei és az építkezés fővállalkozója, a DuPont szakemberei, hogy minél távolabb legyen a nagyvárosoktól és a fő közlekedési útvonalaktól, de legyen bőséges és tiszta vízutánpótlás a nukleáris üzemek hűtésére. Ezért a hanfordi létesítmények a Columbia folyó közelébe épültek. A folyón 60 kilométerrel lejjebb három összeépült város, Richland, Pasco és Kennewick fekszik. Az alvóvárosokat is beszámítva ma már 253 ezren élnek itt – ennyi embert kell tehát megóvni attól, hogy a sugárzó iszap a Columbiába folyjon.
RÉSZLETEK az origo.hu-n>>>
Kapcsolódó anyagok:
