Natura 2000-es vizsgálatok a Normafán

2013. november 23. 20:25

Natura 2000-es vizsgálatok a Normafán

Jövő év májusáig tartanak az Európai Unió rendkívül szigorú környezetvédelmi szabályozásával összhangban azok a Natura 2000-es hatásvizsgálatok, amelyek eredményei irányt szabnak majd a Normafa-rehabilitáció részletes terveinek kidolgozásához.

Az eddigi tapasztalatokról Musicz Lászlót, a természetvédelmi vizsgálatokat végző szakértői csoport vezetőjét kérdezte a hegyvidekujsag.

Pontosan mire terjednek ki a Natura 2000-es vizsgálatok, mi ezeknek a célja?

– Egy évig tartó munkánk során a tervezett beavatkozások élővilágra gyakorolt hatását vizsgáljuk. Elsősorban azokat az úgynevezett jelölő élőhelyeket és fajokat térképezzük fel, amelyek egykor a Natura 2000-es terület kijelölésének alapjául szolgáltak, ezenfelül minden olyan védett növény- és állatfajt is vizsgálunk, amely a Normafa különös természeti értékét adja. Ezek közé tartozik jó néhány bogár-, madár- és denevérfaj mellett a csíkos boglárka nevű, fokozottan védett lepkefaj is, amelynek utolsó magyarországi populációja épp itt, a Normafánál él. A hatásbecslés során minősítenünk kell a lehetséges hatásokat aszerint, hogy azok jelentősek-e, vagy pedig nem befolyásolják számottevően az érintett populációkat. Azt a kérdést is elemeznünk kell, hogy az újabb hatások hozzáadódnak-e a ma is meglévő negatív hatásokhoz, esetleg semlegesek, vagy éppen pozitívan hatnak a környezet állapotára.

Mit lehet tudni az eddigi hatásokról, hogyan változott a természet az elmúlt évtizedekben?

– Az archív légi felvételek segítségével egzakt módon nyomon követhettük, hogyan változott a táj az elmúlt hatvan évben. Egyrészt szembetűnő a lakott területek szorítása: a korábbi, városperemi részek, amelyek a természet számára védőterületként funkcionáltak, mára jelentősen beépültek. Másrészt látható, hogy az egykor rendszeresen kaszált, sípályaként használt rétek a gondozás hiányában elcserjésedtek, beerdősödtek. Az erdők tehát a fajgazdag gyepek rovására terjeszkedtek, a biodiverzitás csökkent, és a korábbitól eltérő, kevésbé sokszínű fajszerkezet alakult ki. A Normafa tervezett fejlesztése kapcsán ezért is használható a rehabilitáció kifejezés, hiszen az hozzájárulhatna a korábbi változatos, mozaikos élőhelyszerkezet visszaállításához.

Milyen jellegű használat segítené elő leginkább a fajokban gazdag gyepek megőrzését?

– Külön kell választani a nyári és a téli használatot. A tavasztól őszig terjedő időszakban a kevésbé terhelt, fajokban gazdag gyepeken – például a Harangvölgy alsó, meredekebb részein, valamint az Egyetemi lejtőkön – az eddig is folytatott gyakorlat volna a követendő, azaz a továbbiakban is csak évi egyszeri, ősszel végzett kaszálásra lenne szükség, és kerülni kellene a jelenleginél nagyobb terhelést. A felső, ma is intenzíven használt területeken – a Normafa közvetlen környezetében, valamint az Anna-réten –, ahol az állandó taposás miatt kevés a védett érték, a későbbiekben is megengedhető a gyakori kaszálás, tehát nyáron elsősorban ezekre a helyekre kellene irányítani a látogatókat. Télen a fő kérdés az, hol lehet jelentősebb ökológiai kockázatok nélkül biztosítani a sí- és szánkópályák ratrakolását és hóágyúzását. Az előbbiekben már említett felső részeken a hóágyúzás és a pályagépek használata számottevően nem veszélyeztetné az élővilágot, a középső és alsó részeken ugyanakkor a nagyobb fajgazdaság miatt nagyobb a kockázat, tehát jóval korlátozottabban szabad csak alkalmazni ezeket az eszközöket. A kontrollált keretek között történő hóágyúzás elősegítené a gyep megőrzését, hiszen az egyre szárazabb éghajlat, illetve a csapadék-utánpótlás hektikusabbá válása miatt az egyre szárazabbá váló gyepnek bizonyos mértékben jót tenne a mesterséges vízutánpótlás. Természetesen ügyelni kellene arra, hogy ne essünk át a ló túloldalára, mert a túlzott mértékű hóágyúzás miatt jelentősen megváltozhat a talaj vízháztartása, speciális tápanyagtartalma, eróziós folyamatok indulhatnak el, ez pedig veszélyeztetheti a terület fajgazdagságát.

A terület fejlesztési koncepciójának egyik legtöbbet emlegetett eleme az a tervezett ülőlift, amely a Zugligetet kötné össze a Normafával. Milyen hatással lenne a felvonó a környezetére?

– Az ülőlift elősegítené, hogy az autóval érkezők már a völgyben letegyék járműveiket, s ne a hegy tetején, a Normafánál parkoljanak. Természetvédelmi szempontból az egyik legfontosabb elvárás az, hogy a lift nyomvonala elsősorban az elmúlt évtizedekben beerdősült tisztásokat, ne pedig a középkorú vagy régi erdőket érintse. Szintén javasolt, hogy a nyomvonal ne a fajokban különösen gazdag Harangvölgyben, hanem attól biztonságos távolságban vezessen. Emiatt szerencsés lenne, ha a lift alsó indítóállomását nem a Harangvölgy aljában, hanem a zugligeti Fácános területén alakítanák ki. Noha a Fácános ingatlanának északnyugati részén is található értékes növényállomány, az nem kerülne veszélybe, a jelenleg is álló épületek környezetében ugyanis az elképzelt fejlesztések – a felvonó fogadóépülete mellett a tervezett parkolók és a látogatóközpont – a természeti értékek károsítása nélkül megvalósíthatók lennének.

Az elképzelések között bobpálya, valamint kerékpáros downhillpálya is szerepel. Ezekről mi a véleménye?

– A bobpályát – amennyiben egyáltalán lehetséges a megvalósítása – minél kevesebb beavatkozással lenne szabad megépíteni. A medres bobpályákhoz képest mindenképpen előnyösebbek a sínes konstrukciók, amelyeknél a pálya egy önhordó acélszerkezetre épül. Egy sínes bobpályát jelentősebb fakivágás nélkül is ki lehet alakítani az erdőben, ezért főként azt kell átgondolni, hogy a későbbi üzemeltetés – karbantartás, veszélyes fák eltávolítása, esetleges mentések – milyen mértékű terhelést jelentene a környezetre. Mivel a downhill-kerékpárosok jelenleg a saját maguk által kitaposott ösvényeken járnak, mindenképpen előnyös lenne, ha volna egy olyan hivatalosan kijelölt pálya, ahol a természet károsítása nélkül hódolhatnának szenvedélyüknek. Az eddigi elképzelések között a Libegő alatti nyiladék szerepelt a downhillpálya lehetséges helyszíneként, ennek a lejtőnek az alsó részén azonban már ma is jelentős eróziós károsodással és védett növények sokaságával találkoztunk, így a pálya tervezett nyomvonalának kisebb korrekcióját javasoljuk.

A Normafa sorsáért aggódók attól félnek, hogy a beavatkozások miatt a hely veszíthet természeti értékeiből. A természetvédelmi szempontokat ön szerint össze lehet egyeztetni a kirándulók, sportolók színvonalasabb kiszolgálásának igényével?

– Úgy gondolom, hogy létezik kompromisszum – ezt keressük. Ne felejtsük el, hogy a Normafa napjainkra jellemző intenzív használata hosszú távon nem fenntartható, a természet megőrzése érdekében egyre sürgetőbb beavatkozások szükségesek. Ha a történelmi sportpark rehabilitációját és az ehhez szükséges infrastruktúra-fejlesztést össze tudjuk hangolni ezekkel az egyébként is fontos természetvédelmi lépésekkel, akkor a Normafa különleges világa továbbra is megőrizhető. Ehhez több hazai – ugyancsak védett vagy Natura 2000 területen működő – sí- és turisztikai központ esetében szerzett tapasztalatokat is szeretnénk alapul venni. A legfontosabb, hogy képesek legyünk okosan irányítani a látogatók mozgását. A jelenleg is intenzíven használt részeken kell elhelyezni a legnagyobb forgalmú kiszolgáló létesítményeket, például a felvonó állomását. A kevésbé forgalmas helyeken, ahol az emberek nyugodt kikapcsolódásra vágynak, szintén megjelenhetnek bizonyos szolgáltatások – ez alatt azt értem, hogy a turistautak mentén ki lehetne helyezni szemétgyűjtőket, vagy a népszerűbb célpontok környezetében kialakíthatók lennének új illemhelyek, sőt bizonyos helyszíneken akár közvilágítás is megengedhető. Azokat a területeket ugyanakkor, ahol a legértékesebb növény- és állatfajok élnek, még a turistaösvényeknek is el kellene kerülniük. Ezt a hármas zónarendszert, ami a nemzeti parkokban világszerte már jól beváltan működik, a Normafánál is ki lehetne alakítani a természeti értékek hatékony védelme és a látogatói igények színvonalasabb kiszolgálása érdekében.




Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés