Szakmai pletykák és kormányközeli források egyaránt arról szólnak az elmúlt napokban, hogy az Orbán-kormány elszánta magát a környezetvédelem 2010-ben elkezdett lerombolásának végső lépéseire. “Lerombolta, és behinté azt sóval.” (Bírák 9,45)
Annak idején (és azóta is számtalanszor) világossá tettem: az önálló környezetvédelmi minisztérium megszüntetése, és a terület VM-államtitkársággá silányítása súlyos csapás a fenntarthatóság képviseletére, a környezeti érdekek érvényesülésére. Az összevonás, amelyről akkor nagy viták folytak az újdonsült államtitkárral, Illés Zoltánnal, az évek során még sokkal nagyobb csapásnak bizonyult, mint gondoltuk.
Ami zajlott az államtitkárságon (szakmailag elismert vezetők sokaságának kirúgása az intézményeknél, a hulladékgazdálkodás szétbarmolása, a legendás Tolnainé pozícióba emelése és kitartó védelmezése a növekvő botrány ellenére, stb.), az bár ne zajlott volna. Az meg, hogy a kormányon belül mennyire képes érdeket érvényesíteni az államtitkárság, az rövid úton kiderült a pénzügyi források szemmel alig láthatóra zsugorodásakor, vagy amikor BM szőröstül-bőröstül lenyelte a vízügy szétdarabolásakor annak nagyobb (és több pénzt mozgató) részét. Vagy a szinte összes érintett törvényt elérő szisztematikus fellazításkor (környezetvédelmi tv, természetvédelmi tv, agglomerációs tv, területfejlesztési tv, energetikai tárgyú törvények, stb.)
Vagy amikor úgy lehetett ledarálni a Kossuth tér, az Orczy-kert fáit, és ugyanezt betervezni a Normafával, a Rómaiparttal, hogy az államtitkárságról még egy sóhaj sem szűrődik elő. Vagy amikor az államtitkárság és a szakhatóság konokul elutasítja, hogy felülvizsgálja az almásfüzitői vörösiszap-tározón zajló veszélyes hulladék "komposztálást", hogy aztán az EU-nak kelljen kötelezettségszegési eljárást indítania Magyarország ellen emiatt. A sor a végtelenségig folytatható – az egyenleg nyilvánvaló. Illés Zoltán bársonyszékén kívül itt kő kövön nem maradt.
Illés Zoltán egy 2010-es Duna konferenciánDe ha azt gondolnánk, hogy ennél már nincsen lejjebb, akkor tévedünk. Az utóbbi napokban több forrásból is olyan hírek kaptak lábra, hogy Orbánéknak még ez is sok a környezetvédelemből. Az új jelszó: végleg eltörölni. A nyomorult Patyomkin-államtitkárságtól a vízügy maradék részét is átveszi a BM.
A hulladékügy, és néhány járulékos terület megy az NFM-be, elvégre a hulladékbizniszben elég pénz van ahhoz, hogy a Nyerges Zsolt kezein kesztyűbábként csüngő Németh Lászlóné közvetlen felügyelete (és pénzforgalmi kéziirányítása) alá kerüljön.
A hatósági és a nemzeti parki rendszer megy a KIM-be, azaz a kormányhivatalok alá – hetekig magyaráztam Illésnek és másoknak 2010-ben, hogy a környezet- és természetvédelmet nem lehet a megyei beosztású kormányhivatalokba szervezni, mert teljesen más – természetes – határok szabják meg a területi beosztását. Hogy a Bükki Nemzeti Parkot nem lehet párhuzamosan a Nógrád, a Heves és a BAZ megyei kormányhivatalból irányítani. Akkor úgy tűnt – átmenetileg – megértették. Most majd Navracsics Tibor irányíthatja a nemzeti parkokat meg a környezetvédelmi hatóságot. Igaz, Fazekasnál, Illésnél több kárt ő se tud csinálni.
A pletykák két dologban bizonytalanok.
Az egyik, hogy mindezt még a választás előtt végigverik, vagy – legalább részben – betárazzák az esetleges kormányalakítás utánra. A másik, hogy mi lesz Illés Zoltánnal. Rebesgetik, hogy környezetvédelmi attasénak menne a brüsszeli állandó képviseletre – ilyen pozíció ugyan jelenleg nincs, de majd csinálnak. Ez a minimum, amit megtehetnek azért az emberért, aki felfelé lelkesen nyalva, lefelé minősíthetetlen stílusban ordítozva, levezényelte a környezetügy felszámolását. Életműve végül annak a területnek a felszántásában és sóval behintésében teljesedhet ki, amelynek a védelmére valaha felesküdött – írta Jávor Benedek blogjában.
A kabinetben nem lesz képviselete a környezetvédelemnek
A rendszerváltás óta ez az első olyan kormány, amelyben nincs önálló tárcája a környezetvédelemnek, ám ezt az alacsony szintű képviseletet is tovább lehet gyengíteni: a Népszabadság információi szerint a már jelenleg is két tárca között szétosztva működő vízügyet teljes egészében a belügyhöz telepítik, és konkrét tervek vannak arra is, hogy a zöldportfólió további részeit is szétosztják más tárcák között.
Hogy mi lesz a magyarázó ideológia e lépés mögött, azt nem tudni, vannak azonban olyan feltételezések, amelyek a fideszes érdekcsoportok uniós pénzekért folytatott marakodását vélik fölsejleni a történtek mögött. Orbán Viktornak a kormányalakításkor volt egy tétova ígérete, amelyet valószínűleg maga sem vett komolyan: azt mondta, a zöldtárca önállóságának megszűnése nem jelenti a zöldügyek kormányzati képviseletének csökkenését. Hogy a valóságban mennyire azt jelentette, azt a zöldhatósági intézményrendszert fokozottan sújtó elvonások mellett olyan ügyek tucatjai bizonyítják, amelyekben látványosan pusztítják a környezetet anélkül, hogy bárki szót emelt volna. A példákat a Rómaiparti mobilgáttól kezdve a Kossuth tér és a Ludovika park fáinak kiirtásán át egészen a nemzeti parki földek kiosztásáig lehetne sorolni. Lapunk úgy tudja, a környezeti kontroll csökkentése tudatos döntés volt, de eleinte csak a kétharmados kormányzásra, a nagy átalakítások és a tervezett jelentős fejlesztések időszakára szólt volna. Fideszes forrásaink szerint a legutóbbi időkig az volt a terv, hogy egy esetleges újabb választási győzelem után a kormányban lesz zöldminisztérium, a környezetvédelem, a természetvédelem és a vízügy pedig egységes irányítás alá kerül.
Ezt az elképzelést mostanra a környezeti problémák iránt amúgy kevés érdeklődést mutató Orbán Viktor egyéb politikai szempontjai felülírták. Várhatóan heteken belül a BM-be költöztetik a vízügy maradékát. (Annak idején, amikor még csak az árvízvédelmet vonta el a belügy, a teljes vízügyi és természetvédelmi szakma, illetve a tudomány tiltakozott a minden ökológiai logikát nélkülöző lépés ellen, egyebek mellett azzal érvelve, hogy nem lehet rendőrségi vagy katasztrófavédelmi vezetőkre bízni vízgazdálkodási döntések meghozatalát.)
Előkészítés alatt áll továbbá a zöldportfólió maradékának széthordása: a tervekben az szerepel, hogy a nemzeti parkok és a környezetvédelmi hatóságok felügyelete a közigazgatási tárcához (közvetlenül a kormányhivatalokhoz) kerül – vagyis a jelenlegi vízgyűjtőalapú, kilencelemű struktúra a megyékhez tagozódik –, a többi szakterület, azaz például a hulladékkezelés vagy a levegőminőség-védelem pedig a fejlesztési minisztériumhoz. Az átalakítás előkészítése során nem merül fel a hatékonyság vagy a környezeti értékek szempontja: valójában az uniós források fölötti rendelkezési jogosítványokat osztják újra.
Az agrártámogatások önmagukban is az egyik legnagyobb szeletet jelentik a tortából – erről most leválasztják a környezeti fejlesztési pénzeket, és szétosztják a Simicska–Nyerges érdekkörrel kitüntetett kapcsolatban álló NFM, illetve az egyre inkább az önkormányzati lobbi képviseletében fellépő, és az előbbi körrel szemben ellensúlyt képezni próbáló Lázár János között (forrásaink szerint azzal, hogy a KIM is kap a zöldpénzekből, valójában Lázár befolyása erősödik). A tervezett lépések természetesen Illés Zoltán környezetügyi államtitkár jövőjét is érintik – rá egyes elképzelések szerint brüsszeli kiküldetés vagy egyéb külszolgálati megbízás vár. Illés Zoltán a nol.hu kérdésére a fenti információkat nem kommentálta, csupán annyit mondott: a vízügy kettéosztottságának megszüntetésében van logika – a jelenlegi helyzetnél vélhetőleg az is jobb, ha a szakterület egy másik tárcánál egyesül –, ám például a vízügyi engedélyezés szétválasztása a környezet- és természetvédelemtől még problémák forrása lehet. Illés ugyanakkor érzékeltette: bárhogy rendezi is át a struktúrát a kormányfő, ő fegyelmezett politikusként tudomásul fogja venni a döntést.
A vélemény oldalon megjelenő írások nem minden esetben tükrözik szerkesztőségünk álláspontját.
