A Magyar Tudományos Akadémia cenzúrája

A Népszabadság, az MTA Duna-eltereléssel foglalkozó konferenciájáról szóló tudósításában hiányolta a résztvevők közül az MTA Szigetközi Munkacsoportját. Válaszában a tudós testület azt állította, hogy ilyen munkacsoport nem is létezik. Megpróbálták eltüntetni a csoport működésének a lenyomatait is az akadémia honlapjáról, vélhetően azért, mert vizsgálatuk eredményei rossz megvilágításba helyezik a szlovákokkal kötendő megállapodást.

„A Magyar Tudományos Akadémián korábban egy Szigetközi Munkacsoport is működött. A testület utolsó tisztújítása 2008-ban volt, 2011-ben viszont már nem választottak új tagokat. Az akadémiának tehát Szigetközi Munkacsoportja nincsen” – adta hírül közleményben az MTA, nem sokkal azután, hogy lapunkban megírtuk: a Duna elterelésének ökológiai következményeit és a lehetséges vízpótlási megoldásokat elemző akadémiai konferenciára érthetetlen okból nem hívták meg az említett munkacsoportot. Az MTA nemcsak a szervezet létét próbálta meg kétségbe vonni, hanem a működésének lenyomatait is megkísérelte eltüntetni: az akadémiai honlap keresőjében a „szigetközi” kifejezésre keresve egyedül a konferencia közleménye jön elő, a munkacsoport működését dokumentáló korábbi mta.hu-s linkek pedig néhány napja már nem élnek.

A Szigetközi Munkacsoport saját honlapja 1991-től rögzíti a vízlépcső-ügy történéseit. Itt lehet megtalálni többek között a magyar–szlovák tárgyalások jegyzőkönyveit (ezeket korábban mindig nyilvánosságra hozták, újabban az Orbán-kormány már nem teszi közzé a dokumentumokat), valamint a Duna 1992-es elterelése óta végzett monitoring vizsgálatok összefoglaló eredményeit.

Az említett vizsgálatok nemcsak a környezeti változások bemutatására szolgálnak, hanem elvileg a vitarendezésben is kulcsszerepük van. A folyamatos elkészítésüket a Szlovákia és Magyarország között 1995-ben megkötött kormányközi megállapodás írja elő, így már abból is baj lehet, hogy a mérések 2013 után megszakadtak, mivel abban az évben az Orbán-kormány megszüntette a kutatás költségvetési támogatását (korábban a monitoring önálló sorként szerepelt a költségvetésben).

Jelentős joghátrányt jelent ugyanakkor, hogy a 2013 utáni időszakról már nem rendelkezünk adatsorokkal, vagyis a minket ért további károkat (például a talajvízszint süllyedését, az élővilág pusztulását, az ivóvízkészlet apadását vagy elszennyeződését) nem fogjuk tudni bizonyítani.

A monitorozást koordináló, máig működő Szigetközi Munkacsoportot 2008-tól Lamm Vanda akadémikus, nemzetközi jogász, az MTA Jogtudományi Intézetének korábbi igazgatója vezeti. A munkacsoport koordinációs megbízásáról szóló szerződést utoljára 2013 decemberében írta alá Fazekas Sándor, a környezetügyért felelős miniszter, illetve Pálinkás József, az MTA akkori elnöke – a szerződésben szereplő pénz átutalásáról szóló kormányhatározatot Orbán Viktor szignálta. Akkor tehát még senki sem kérdőjelezte meg, hogy a munkacsoport létezik – ráadásul még az elmúlt hetekben is kaptak állami felkérést egy Bőssel kapcsolatos szakmai anyag bibliográfiájának összeállítására, ami egy nem létező szervezet esetében legalábbis furcsa.
 

 

Nem létező?

"A Vidékfejlesztési Minisztérium saját költségvetési keretéből finanszírozott 2013. évi szigetközi kutatások jegyzéke. Az MTA munkacsoport monitoring tevékenységének támogatása összesen: 8,6 millió Ft” – olvasható a „nemlétező” Szigetközi munkacsoport honlapján. A költségvetési támogatáson belül „koordináció, szintézis” soron 3 millió forint szerepel Lamm Vandának, a munkacsoport vezetőjének.

 

 

Közelebb vihet a megoldáshoz az a megközelítés, hogy a Szigetközi Munkacsoport olyan információkról rendelkezik a Szigetköz környezeti állapotáról, amelyeket mára minden állami honlapról (nemcsak az MTA-éról, hanem az illetékes minisztériuméról is) eltávolítottak.

Ez a tény a Szigetközi Munkacsoport eltüntetésének szándékával együtt azt valószínűsíti, hogy a kormány olyan megállapodást készül aláírni Szlovákiával, amelynek hazai elfogadtatását a tudományos eredmények megnehezítenék

– például azért, mert az előzetes vizsgálatok szerint a mederbe beépített fenékküszöbök számos területen a jelenleginél is rosszabb vízminőségi, illetve környezeti állapotot eredményeznek majd – írta a nol.hu.