A műanyagok tömegtermeléséről készült első nagyszabású globális elemzés szerint több mint 9 milliárd tonna műanyag keletkezett 1950 óta, ennek zöme hulladéklerakókba vagy a természeti környezetbe jutott, károsítva az emberek egészségét és az ökoszisztémát.
A 60 év "műanyag termésének" 80 százaléka végezte a hulladéklerakókban vagy a környezetben, és a Kaliforniai Egyetem kutatói szerint a plasztikmennyiség gyorsan növekszik. Mint a most közzétett tanulmányban kiemelték: a műanyagnak csupán 10 százaléka lett újrahasznosítva és 12 százalékát égették el. “Ha ezt a mennyiségű műanyagot egyenletesen szétszórnánk, Argentína nagyságú területet borítana be bokamagasságig” – érzékeltette az ipari ökológiával foglalkozó Roland Geyer professzor, a tanulmány vezető szerzője. Egyúttal aggódva tette hozzá: “hatalmas mennyiségű anyagról van szó, amely nem bomlik le”. A műanyagok elégetése hozzájárul a klímaváltozáshoz és káros az egészségre, emellett a szélesebb környezetet is károsítják építőelemeik – mutatott rá a professzor.
A műanyaggyártás legnagyobb piaca a csomagolóipar. A kőolaj alapú termékek gyártása az újrahasznosíthatótól az egyszer használatos csomagolások felé tolódott el. Ennek következtében a városi hulladékgyűjtőkben nagyon magas a műanyag szemét aránya. A közepes bevételű országok esetében 2005-ben már meghaladta a 10 százalékot, míg 1960-ban csupán 1 százalék volt. Geyer hangsúlyozta, hogy más anyagokkal szemben a műanyagok több ezer évig megmaradhatnak a környezetben. Több mint 5 billió műanyag darab úszik a világ óceánjaiban egy 2014-ben a Public Library of Science folyóiratban közzétett tanulmány szerint. Ezek súlyosan károsítják a tengeri élővilágot, a vízi és földi ökoszisztémát. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, 2050-re már több mint 13 milliárd tonna műanyag szemét halmozódik fel a szeméttárolókban és a környezetben – figyelmeztettek a kutatók, akik tanulmányát a Science Advances folyóirat közölte. (MTI)
Percenként egymillió műanyagpalackot vásárolnak az emberek világszerte, és az emberiség műanyagéhsége további 20 százalékkal fog növekedni 2021-ig, ami egyesek szerint a klímaváltozáshoz hasonló súlyosságú környezeti válsághelyzetet fog teremteni.
Plasztik-óceán
Több mint 5 billió műanyagdarab úszik a világ óceánjaiban egy 2014-es tanulmány szerint. Ezek súlyosan károsítják a tengeri élővilágot, a vízi és földi ökoszisztémát. Évente átlag 10-12 millió tonna műanyagszemét került a világtengerbe. Noha a műanyag palackok és plasztik szatyrok illetve más hasonló műanyagtárgyak egy idő után feldarabolódnak a tengervízben, ám az apró műanyagdarabokat a nagy tengeri áramlatok hosszan és nagy távolságra elsodorják, a szemét jelentős része pedig leüllepedik a tengeraljzatra. A műanyagból készített leszakadt halászhálók súlyos veszélyt jelentenek a nagytestű tengeri élőlényekre, cetekre, cápákra, teknősökre. A tengeri állatok szervezetébe jutott műanyagdarabok pedig halálos veszélyt jelentenek rájuk. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, 2050-re már több mint 13 milliárd tonna műanyag szemét halmozódik fel a szeméttárolókban és a környezetben – figyelmeztettek a kutatók.
Kínának már nem kell a hulladékunk
Alapjaiban rendíti meg a hulladékhasznosítási piacot, hogy 2017 végétől Kína lezárja határait a feldolgozásra érkező szállítmányok előtt, és további korlátozásokat is tervez.
Kína értesítette a Világkereskedelmi Szervezetet (WTO), hogy ez év végétől gyakorlatilag leállítja a hulladékimportot, így sem papírt, sem műanyagszemetet nem lehet bevinni az országba, ahogy kohósalakot, hamut, fém- és textilhulladékok egész sorát sem. Az intézkedést környezetvédelmi okok mellett a külföldi hulladékbehozatal elleni erősödő társadalmi fellépéssel indokolták, emellett azzal is, hogy a szilárd hulladékba sokszor ellenőrizetlen eredetű és összetételű veszélyes anyagok is bekerülnek. A tiltással a globális hulladéküzlet és -feldolgozás legnagyobb szereplője vállal önkorlátozást. Csak műanyagból tavaly 7,3 millió tonnányit szállítottak az országba, összesen 3,7 milliárd dollár értékben.
A láthatatlan veszély, mely mindenütt jelen van
Az ENSZ 2011-ben a tengeri műanyagszennyezést új globális környezeti problémává nyilvánította. Egy olyan komplex jelenségről van szó, mely érinti az egész óceáni élővilágot, a társadalmat, a gazdaságot, az emberi egészséget és geológiai időskálán még a Föld jövőjét is átformálja. Ugyan vannak már módszereink a probléma valódi kezelésére, de ezek gyors és széleskörű elterjedése még várat magára.
A hulladékfoltok, vagy más néven szemétszigetek megjelenésének története a világtengerekben a múlt század 50-es éveire nyúlik vissza. Az emberiség ekkor kezdett el ipari mennyiségben mesterségesen előállított polimereket, azaz műanyagokat gyártani. Méghozzá évről évre ugrásszerűen nagyobb mennyiségben. Alig több mint 60 év alatt a világ műanyag termelése a 180-szorosára nőtt: ma már 300 millió tonnát állítanak elő évente. És nincs megállás: 2050-re a 700 millió tonnát is elérheti.
