Műanyag-dzsungel és műanyag-folyó: Peru válaszút előtt

Lehoczky Annamária

2018. augusztus 1. 21:42

Műanyag-dzsungel és műanyag-folyó: Peru válaszút előtt

Évi 8 millió tonna műanyag végzi az óceánokban, ami nemcsak hatalmas pusztítást okoz a vízi vadvilágban, de ártalmas a halászatra és a turizmusra nézve is. Chile után Peru is betiltaná a műanyagzacskók és egyszerhasználatos edények gyártását és forgalmazását, azonban a törvényjavaslat elfogadtatása legalább akkora kihívásnak tűnik, mint a lakosság szemléletformálása a témában. Lehoczky Annamária Amazonas menti tudósítása a greenfonak.

Peruban könnyű, sőt élvezet friss, helyi gyümölcsöt és zöldséget vásárolni. Szinte minden kerületnek megvan a maga piaca, amely minden nap, kora hajnaltól délutánig várja a vásárlókat. Az eladók kurjongatva kínálják portékájukat, túlharsogva a zenés mutatványosokat és az utca brümmögő motorzaját. Van ott minden, frissen felpucolt egész csirke hasal a pulton, míg mellette a hajnali fogás díszes példányai hevernek. Banán- és burgonyafajták garmadája, banánlevélbe csomagolt főtt ételek és kövér, proteindús hernyók élő és sült változatban kínálják magukat.

Perui életképek Perui életképek
A képre kattintva galéria nyílik.

Ami azonban már első nap meghökkentett és napról napra egyre inkább elborzasztott, az a műanyagzacskó-imádat. Minden egyes megvásárolt termék automatikusan landol a műanyagzacsiban, s ha több terméket vásárolsz, legyen az csomagolatlan vagy csomagolt, az összes együtt ismét egy nagyobb majd még nagyobb zacskóba kerül. Aztán persze ez a tömérdek tiszavirág-életű műanyagszatyor mind a szemetesben végzi, onnan pedig legális vagy illegális szemétlerakókba kerül, ahonnan aztán tovább folytatódik a természetben immáron haszontalanná vált élete (lásd, egy műanyagzacskó élete). Sajnos így megy ez már évtizedek óta, ahogy azt a szemétszőnyeg mutatja városokban, falvakban és néhol még a kietlen sivatagokban és magashegyekben is.

A műanyag bizony nem bomlik le, mint a banánlevél, mégis sokan még mindig úgy hiszik... Peruban ugyanis a termékek frissen tartásának és tárolásának hagyományos módja a banánlevélbe való csomagolás. Sok helyütt még ma is találkozunk banánlevélben kínált étellel, legyen az kukoricalisztből vagy rizsből készült tamal, vagy épp májpástétom. A banánlevél természetes, könnyen hozzáférhető és tulajdonképpen bárhol eldobható. Azonban évekkel ezelőtt a nyugati kultúrával és multinacionális cégekkel a műanyag csomagolóanyag is megérkezett az országba, csak épp azt felejtették el elmagyarázni, hogy ez a vívmány eldobva nem válik a talaj részévé, mint a banánlevél. A kezdetleges, illetve nem is létező szemételszállító szolgáltatás pedig egyenesen vezetett a mai tragikus szemétkörképhez.

Perui életképek Perui életképek
A képre kattintva galéria nyílik.

Azért egyre többen figyelnek már oda erre az égető problémára. Egyik első estémen a bevásárlást intézve besétáltam Arequipa-i otthonom közelében egy kisboltba. A bolt tulaja és egyszemélyben eladója érdeklődően fogad, kedves, hatvanas éveiben járó hölgy. Egyesével helyezem a sárgarépát, édeskrumplit, lilahagymát és arany színű papaját a mérlegre. Az eladó hölgy egy kis papírfecnire írogatja, szépen egymás alatti sorokba a külön-külön meghatározott árakat. Elegánsan aláhúzza, számol, és halk szóval közli a végösszeget. Aztán már kínálná is a zacskót, amikor én előrántom zsebemből saját textiltáskám. Elkerekedik a szeme, és egy pillanat alatt mosolyra görbül a szája. De örülök önnek hölgyem.

Hát így ismerkedtem meg Olgával. Szélmalomharcnak nevezte küzdelmét a műanyagszatyrok ellen, ugyanis vendégei gondolkodás nélkül elvárják, hogy minden zacskóba kerüljön. Olga szíve szerint már rég nem kínálna újabb és újabb zacskót, de nyilván ki kell szolgálnia vevőit. Jól emlékszik még azokra az időkre, amikor mindenki textiltáskával járt bevásárolni, a különböző termékeknek külön bejáratott táskát használva... Fél óra beszélgetés után már egy nagyobb méretű szemeteszsákkal baktattam haza, amiben az újrahasznosítható hulladékot lehet gyűjteni. Hetente egyszer jön egy speciális hulladékszállító, amely összegyűjti az általuk kiosztott zsákokat és cserébe hagy üreseket. Ez a szervíz azonban sajnos csak néhány kerületben működik még Arequipá-ban. Sőt, vannak olyan kerületek, ahol semmiféle szemételszállító szolgáltatás sem létezik. Ezért sokan elégetik a háztartási hulladékot vagy egy közeli, a lakóközösség által kijelölt szemétlerakóba viszik. Mindemellett bizony számtalan illegális lerakó is éktelenkedik a városhatárban.
 Perui életképek Perui életképek
A képre kattintva galéria nyílik.

Az ENSZ jelentése szerint, évente 8 millió tonna műanyag végzi az óceánokban, ami akkora mennyiség, mintha minden egyes percben egy teherautónyi műanyaghulladékot ürítenénk a vizekbe. Ez nemcsak hatalmas pusztítást okoz a vadvilágban – egymillió tengeri madár és százezer tengeri emlős életébe kerül évente –, de ártalmas a halászatra és a turizmusra nézve is. És hogy mi a groteszk az egészben? E műanyaghulladék egy része ügyesen visszatér hozzánk, például halhús formájában. Újabb és újabb tanulmányok mutatják ki az úgynevezett mikroműanyagok jelenlétét a tengerekben, folyókban és tavakban szerte a világban. A mikroműanyag apróra morzsolódott műanyaghulladékból, szintetikus szálakból és a tisztálkodási szerekben található mikrogyöngyökből származik, és rendkívül ártalmas a vízi állatvilágra, ugyanis az állatok tápláléknak nézik azt. Az emberi szervezetbe csapvízen és tengeri/édesvízi halétkeken keresztül kerülhet be. Ezidáig még nem tisztázott a veszély mértéke, de kutatások szerint toxikus vegyi anyagok is képesek felhalmozódni a mikroműanyagban, és a legapróbb szemcsék akár a vérkeringésbe is bejuthatnak. A tanulmányok eddig az északi félteke vizeire fókuszáltak, viszont a déli félteke fejlődő térségei – mint például Peru – sokkal rosszabb helyzetet mutathatnak, írja a Guardian.  

Chile után Peruban is határozott lépéseket akarnak tenni az egyszerhasználatos műanyag felszámolásáért. Ha a perui kongresszus elfogadja a felterjesztett törvényjavaslatot, akkor záros időn belül be lesznek tiltva az egyszerhasználatos műanyagzacskók, szívószál és eldobható műanyagedények első lépésben a természetvédelmi területeken, múzeumokban és más kulturális és állami intézményekben. César Ipenza környezeti jogász szerint ez a törvény egy kiváló alkalom lenne új iparágak fejlesztéséhez: „Peru esetében máris megkezdhetnénk átformálni a műanyagipart, például elkezdhetnénk lebomló, természetes alapanyagokból szatyrokat gyártani, mint például a burgonya vagy a manióka, ami igazán nagy dobás lenne”. Ha figyelembe vesszük a peruiak műanyagzacskó-imádatát és a közel 3000 féle termesztett burgonyafajtát – Peru a burgonya őshazája –, valóban nagy potenciál lehet ebben a váltásban.  

Ezt az ötletet mindenképp megírom Olgának, tetszene neki. Még sokszor visszatértem kisboltjába, ahol ő csak mesélt és mesélt... a városról, üzletéről, családjáról, súlyosabb és könnyebb időkről, de minden egyes történetével természetes derűt árasztva... mindig akadt vásárlója, de volt, aki csak beszélgetni tért be vásárlás ürügyén... egy üdítő, egy szál cigaretta, egy szelet süti, és mindenki könnyebben ment útjára. Egyik beszélgetésünk alkalmával lelkesen megjegyezte, hogy fontolgatja textiltáskák beszerzését. Viccelődve hozzáfűztem, hogy ez marketingfogásnak sem lenne utolsó ötlet. Erre nevetve kacsintott. 




Kapcsolódó anyagok Veszélyben a sármos delfin-férfiak

Hozzászólások

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés