A rovat kizárólagos támogatója
Na, ennek is elmentek otthonról – gondolhatják olvasóink, amikor az önkéntes karantén idején elkövetett írásom címét olvassák, hiszen ki az, aki a koronavírus járványnak még messze nem a végén, az erőművekről gondolkozik. Bevallom, nálam nem úgy történt a dolog, mint Semjén Zsoltnál, aki éjszaka még félig lázálmosan megalkotta heti salátatörvény javaslatát, amit azon frissiben még éjszaka benyújtotta az Országgyűlésnek.
Én egy tipikus karantén tevékenység, a selejtezés kellős közepén botlottam az erőmű problémába, ugyanis a bezártság alatt sok mindent el akartam végezni, amire évek óta nem volt időm. Mivel írással foglalkozom, a lakásomban mázsányi papír gyűlt össze, a fölöslegeseket három kupacba válogattam, van, ami „újra papírnak” még jó nyomtatáshoz, vagy a gyerekeknek firkáláshoz, a másik csomag megy a szelektív kukába, a személyes iratok a kályhába. Így akadt a kezembe egy 1991-es, Alaperőmű létesítésének szakmai és társadalmi elfogadhatósága című OMFB tanulmány.
Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság a téma kidolgozására több szakembert kért fel, többségük valamilyen módon az erőműépítésben volt érdekelt. Abban az időben a Közép- és Keleteurópai Regionális Környezetvédelmi Központ (REC) munkatársa voltam, így kaptam felkérést a tanulmányt író csapatban való részvételre. Nincs kizárva, hogy csak biodíszletnek szántak, mondván, hogy legyen egy környezetvédő a csapatban, nehogy már szó érje a ház elejét, de ezt én a munka során nem éreztem. Bár a tanulmány nem csak mai szemmel tűnik elavultnak, a technológiai fejlődés, már akkor lehetővé tette volna, hogy ne csak alaperőmű építésben gondolkodjanak a döntéshozók, de az általam is felvetett környezeti szempontok bekerültek a dolgozatba, annak ellenére, hogy a szerzők többsége az alaperőmű építése mellett tette le a voksát. A különböző fejezetekben ellentétes érvelések is szerepeltek, de hát így volt kerek a világ. Hol van ma már ez az ósdi, szakértői érvekre, néhol ellentétes álláspontokra, vitákra alapozott, múlt századi megoldás?
A tanulmányban szerepeltek az akkori villamosenergia termeléssel kapcsolatos környezeti kockázatok, például a szénerőműveknél a savas esőt okozó, magas kéntartalmú szenek égetése, a különböző üvegházgázok kibocsátása, az éghajlatváltozás, az égetés során keletkező por, korom, pernye, zagy és salak, a vízszennyezés és a rekultiváció kérdése. A kilencvenes évek elején már tisztában voltak az éghajlatváltozás tényével, a dolgozatban szerepel, hogy a várható klímaváltozás miatt át kell értékelni a megújulók és az atom felhasználását. A lehetséges megújuló energiaforrások között szerepelt a víz-, a szél-, a napenergia, valamint a fatüzelés használata. Azt le kell szögezni, hogy három évtizede még a napenergia felhasználása drága, és technikai feltételei kezdetlegesek voltak. A tanulmány szerzői említették az energiatakarékosságot, az energiapazarlás megszüntetését, a jó energetikai hatásfokú technológiák alkalmazását és a nem energiaigényes gazdasági szerkezet kialakítását.
Talán nem kell mondanom, hogy az atomenergia előnyeivel foglalkozó fejezetek voltak a leghosszabbak, a felmerülő problémák között felsorolták a szakemberek a telephelyválasztás, a földrengés és árvízbiztonság, a sugárvédelem, a biztonság, a hűtővíz ellátás kérdését. Szóba került az esetleges üzemzavarok és balesetek elhárítása, a műszaki és gazdasági környezet, az urán fűtőanyag beszerzése, és a sugárzó hulladék kezelése. A fejezet írói szükségesnek tartották a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék számára egy földalatti tároló építését, ez később meg is valósult Bátaapátiban.
A legveszélyesebb hulladék, a kiégett fűtőelemek kérdését viszont elintézték azzal, hogy azt a Szovjetunióba viszik reprocesszálásra, és addig Pakson elég egy ideiglenes tároló. Azt nem is kell mondanom, hogy a szakemberek nagy hangsúlyt fektettek a közvélemény meggyőzésére, az atomerőművekkel szembeni aggályok csökkentésére, a csernobili atombaleset miatti társadalmi ellenállás leküzdésére. Az összefoglaló azt vetítette előre, hogy az évezred fordulóra megépülhet az alaperőmű, szerintük a hazai lignitre épülő szénerőmű hordozza a legkisebb kockázatot, de gazdaságilag az atomerőmű lenne a legjobb, vagyis az atomlobbi szempontjai érvényesültek a dolgozatban. .
Vajon miért érdekes egy közel harminc éve készült tanulmány lapjait olvasgatni?
Három évtized alatt nagyot változott a világ, rohamosan nőtt a világ népessége, az éghajlatváltozást okozó üvegházgázok kibocsátása még mindig növekszik, a biológiai sokféleség rohamosan csökken, az élővilág pusztulásának egyre több a jele, a környezetszennyezés lassan eléri a földgolyó minden zugát, a talajt, a vizeket, a levegőt. Vajon a hazai döntéshozók energetikai jövőképe változott-e a múlt századi szén- vagy atomerőmű kérdés óta? A negyedi ciklusát töltő, és folyamatosan több mint tíz éve hatalmon lévő Fidesz kormányzás energiapolitikája nagyrészben a gyenge minőségű és szennyező lignittel működő Mátrai Erőműre, valamint a klímabarátnak hazudott, és egyáltalán nem gazdaságos atomerőmű bővítésre épül. A megújulók közül a szélenergia hasznosítását gyakorlatilag megtiltották, a naperőművek telepítésében csak napjainkban látnak profitszerzési lehetőséget a „nemzeti oligarchák”, és az Unió elvárásainak teljesítésére a tűzifát és az időnként erőművekbe tolt erdőt mutatják fel. Így arra a kérdésre, hogy haladt-é a világ három évtized alatt a magyar energetikában előre, sajnos elég könnyű választ adni.
Előző írásom végére elfelejtettem csatolni a karanténfőzőcském termékeit, most pótlom:
Cukkinis csirkemell kockák: Gyorsan elkészíthető és finom étel. A felkockázott csirkemellet egy felaprított kápia paprikát olajban megfuttatunk, majd néhány felkarikázott cukkinivel pároljuk tovább, amig a hús és a zöldség is megpuhul. Főzőtejszínnel gazdagítjuk, köret bármi lehet: rizs, bulgur, köles, krumplipüré, tészta. Cukkini helyett más zöldséggel is elkészíthetjük.
Vöröslencse krémleves: Egy felkarikázott fehérrépát és két sárgarépát olajon megpárolunk, majd egy zacskó (250 g) vöröslencsét teszünk hozzá, vízzel felengedjük, egy húsleveskockát teszünk hozzá és puhára főzzük. Ízlés szerint főzőtejszínt vagy tejfölt teszünk hozzá, botmixerrel pépesítjük, és (vajas) pirítóssal tálaljuk.
Sült alma sütőtökkel: használjuk ki az utolsó tavalyi sütőtököt és a már nem túl szép almákat, és a felaprózott, magjától megtisztított tököt sütőben megsütjük, majd amikor már félig puha, néhány almát is melléteszünk (az alma hamarabb megsül, és ha sokáig a sütőben hagyjuk az aljén égett karamell képződik. Délutáni csemegének is finom, de köretként is használható.
Mangel Gyöngyi
Nyitókép: Tiszapalkonyai hőerőmű. 90-es évek
