A sztyepp az egyik legnagyobb kiterjedésű gyepes élőhely a Földön, ugyanakkor számos tényező veszélyezteti. A Debreceni Egyetem Ökológiai Tanszékének professzora és munkatársai a Flora című tudományos lap ezen témájú különszámát szerkesztették a közelmúltban.
A nagy múltú, 1818-ban alapított angol nyelvű szaklap, a Flora különszámában jelent meg egy hiánypótló, a sztyeppekkel, ökológiájával és biodiverzitásával foglalkozó cikkgyűjtemény. A különszám vezető szerkesztője, Török Péter, a Debreceni Egyetem Ökológiai tanszékének egyetemi tanára elmondta, hogy a sztyepp biom története nagyjából 20 millió évre nyúlik vissza, és jelentős biológiai sokféleséget hordoz. Ugyanakkor számos szyteppet – termékeny talajuk okán – mezőgazdasági területté alakították át, máshol létüket, sokféleségüket a túllegeltetés veszélyezteti. A lapszám életre hívóinak az volt a céljuk, hogy bemutassák a legfrissebb eredményeket a sztyepp biológiai sokféleségével, filogeográfiájával (azaz a fajok leszármazásának földrajzi vonatkozásaival) és evolúciójával kapcsolatban.
A szerzők munkáját a Nemzetközi Vegetációtudományi Társaság, szárazgyepes munkacsoportja is támogatta (Eurasian Dry Grassland Group), melynek Török Péter egyik vezetője. A különszámba 13 ország 75 szerzője által jegyzett 12 tudományos publikáció került beválogatásra. A különszámban szereplő cikkek rámutattak, hogy az Eurázsiai sztyeppek kiemelkedően magas biodiverzitásának kialakulása és fenntartása többek között annak is köszönhető, hogy a sztyepp nem egy homogén nagy kiterjedésű pusztaság, hanem igen változatos termőhelyi feltételek mellett kialakult, térben, kisléptékben is igen mozaikos közösségek együttese. A kutatók rámutattak arra is, hogy a sztyeppek sokféleségének kialakulásához és fenntartásához a természetes zavarás mellett a tradicionális legeltető állattartás is jelentős mértékben hozzájárult. A professzor kiemelte: annak ellenére, hogy a sztyeppek közel 10 millió négyzetkilométer kiterjedésben húzódnak Európa keleti felétől Kína távol-keleti régiójáig és igen értékes élőlényközösségeket hordoznak, csupán töredékük van csak természetvédelmi oltalom alatt.
