Az ENSZ hivatalosan egy éjfél után született orosz kisfiút nevezett meg a Föld hétmilliárdodik lakójának, egy brit segélyszervezet jelképesen egy indiai kislányt nevezett meg a hétmilliárdodiknak. Az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA) szerint ha a Föld népessége ilyen ütemben nő tovább, 2100-ra már tízmilliárdan leszünk, de az európaiak száma csökken.
Az egészséges újszülött, aki a Pjotr nevet kapta szüleitől 3600 grammal és 50 centiméterrel éjfél után két perccel jött a világra – jelentette a Rosszija 24 hírcsatorna. A hírt megerősítette az ITAR-TASZSZ hírügynökség, amely szerint az orvosok és az ENSZ szakemberei rögzítették a születés tényét. Az immár háromgyermekes édesanyának helyi idő szerint délben átnyújtják az oklevelet, amely tanúsítja, hogy azon a napon született, amikor a Föld népessége 7 milliárdra nőtt. Ezen a napon éppen Kalinyingrádban mutatják be az ENSZ Népesedési Alapja jelentését a Föld lakosságszámának alakulásáról, valamint kerekasztal-beszélgetést tartanak az Orosz Föderáció demográfiai helyzetéről.
Jelképesen egy indiai újszülött kislányt választott a Föld hétmilliárdodik lakójának a Plan International brit segélyszervezet. A kiválasztott ma reggel született az elmaradott észak-indiai Uttar Prades államban egy faluban, 30 kilométerre a terület székhelyétől, Lakhnautól. India 1,2 milliárd lakosával a világ második legnépesebb állama Kína után, de egyes becslések szerint 2025-re meg fogja előzni a távol-keleti országot. ENSZ-adatok szerint Indiában egy nőnek átlagosan 2,7 gyermeke születik, de Uttar Prades államban 3,8 ez az arány. Az indiai kormány 2000 májusában ünnepélyesen köszöntötte az ország egymilliárdodik lakosának megszületését, de nem tervezik, hogy külön köszöntsék a Föld hétmilliárdodik lakóját.
Pongrácz Tiborné, a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatóhelyettese szerint a népesség gyors növekedésének oka, hogy a fejlődő országokban magas a termékenység, sok fiatal és köztük sok nő él ezekben az államokban, ráadásul világszerte nő a születéskor várható átlagos élettartam. A növekedés üteme azonban a jövőben várhatóan csökken. A szakértő szerint a világ népességének 42 százaléka az alacsony termékenységű országokban él, ez a magas arány az ebbe a csoportba tartozó, 1,3 milliárd lakosú Kínának köszönhető. Ide sorolhatók – Franciaországot és Írországot kivéve – az európai államok is. Egy másik nagy lélekszámú ország, India (1,2 milliárd lakos) a közepes termékenységű államok közé tartozik.
Kifejezetten magas a termékenység Afrikában és egyes ázsiai országokban. Jól illusztrálja az afrikai régió népességének rohamos növekedését, hogy Uganda lakossága 1962-ben még 7,5 millió volt, jelenleg 34,5 millió, és 2100-ra elérheti a 100 milliót. Ebben a csoportban a termékenység jelentős csökkenése várható.
Pongrácz Tiborné felhívta a figyelmet arra, hogy Európa népessége 2020 után várhatóan csökken, ami társadalmi feszültséget generálhat, hiszen kevesebb fiatalnak kell megtermelnie az idősek ellátásának fedezetét. "Az európai országok túlnyomó többsége már szembesült ezzel a problémával", míg korábban ezt többen nem vették komolyan, úgy gondolták, "a gyermekvállalás magánügy", ezért nem alkalmaztak aktív, születésösztönző családpolitikát. Franciaországban azért magasabb a termékenység a többi európai országhoz képest, mert stabil, kiszámítható a családpolitikája. Erre lenne szükség minden országban, ehhez azonban nem igazán kedvező a jelenlegi világgazdasági helyzet. Magyarországon a párok eredetileg több gyermeket terveznek, ők később mégsem születnek meg, pedig ha világra jönnének, "nem lenne igazán komoly demográfiai problémánk". Azt kell elérni, hogy a párok megvalósíthassák a családalapítási terveiket – hangoztatta, hozzátéve: ehhez a család és a munka könnyebb összeegyeztethetőségét kellene segíteni.
Simai Mihály akadémikus, a Magyar ENSZ Társaság elnöke egy múlt heti konferencián azt mondta, a UNFPA jelentése rámutat, mennyire felgyorsult a világ népességének növekedése az elmúlt évszázadban. Míg 1927-ben még csak kétmilliárdan éltek a Földön, ez a szám 1960-ra elérte a hárommilliárdot, 1975-re a négymilliárdot, 1987-re az ötmilliárdot, 1999-re a hatmilliárdot, 2011-re pedig a hétmilliárdot.
A világ népessége várhatóan 2027-re meghaladja a nyolcmilliárdot, 2046-ra a kilencmilliárdot, majd a számítások szerint 2050-ben 9,2 milliárd körül stabilizálódik, és ezt követően lassulhat a növekedés – tette hozzá az akadémikus.
Kedvező változásként emelte ki, hogy az elmúlt években növekedett az élveszületések száma és a születéskor várható átlagos élettartam, továbbá csökkent a csecsemő- és gyermekhalandóság. Az UNFPA jelentése arra is felhívja a figyelmet, hogy folytatódik az urbanizáció, mind többen élnek városokban, és a fiatalok aránya egyre emelkedik a világ népességének körében – közölte.
Az ENSZ előrejelzései szerint a vízhiány egyre égetőbbé válik: 2030-ra a kereslet 40 százalékkal haladja majd meg a kínálatot.
Aggasztó elférfiasodás – hiányzik 160 millió nő
Szakértők attól tartanak, hogy a hétmilliárdos glóbuszon a nemek közötti egyenlőtlenség miatt agglegényországok jönnek létre, ahol ádáz harc dúl majd a feleségért. Egyelőre nem ismeretesek, milyen következményekkel jár majd a Christophe Guilmoto francia demográfus által „aggasztó elférfiasodásnak” nevezett jelenség a szelektív terhesség-megszakítás jellemezte országokban, mint India és Kína. Sok szakértő viszont úgy véli, hogy ötven éven belül a nőhiánynak ugyanolyan láthatatlan, de létező hatása lesz a társadalomra, mint az általános felmelegedésnek. A természetben 100 lánygyermekre 104-106 fiú születése esik, és ennek az aránynak a legkisebb változása is csak rendellenes tényezőkkel magyarázható. Indiában és Vietnamban 112 fiú és 100 lány születik, Kínában ez az arány 120 a 100-hoz, míg egyes régiókban 100 lányra 130 fiú születik. A tendencia egyre terjed: Azerbajdzsánban, Grúziában, Örményországban az arányszámok azonosak: 100 születő lányra 115 fiú esik. Szerbiában és Boszniában szintén hasonló jelenség tapasztalható.
A jelenségre világszerte 1990-ben figyeltek fel, amikor Amartya Sen indiai Nobel-díjas közgazdász "Több mint 100 millió hiányzó nő" sokkoló címmel jelentette meg írását. A demográfusok becslése szerint ez a szám mára meghaladta a 160 milliót. A jelenség annak a következménye, hogy hagyományosan népszerűbbek a fiúgyermekek, csökken a termelékenység sőt, ami még fontosabb, az olcsó ultrahangnak köszönhetően kiderül, hogy a magzat nőnemű, és illegálisan el lehet végeztetni a terhesség-megszakítást.
Egyesek úgy vélik, hogy az új jelenség növelheti a többférjűséget és a szexturizmust, mások viszont katasztrófa-forgatókönyvet írnak, amelyekben nőrablás, az erőszak és a konfliktusok számítanak társadalmi normának majd. Néhány éve Valérie Hudson és Andrea den Boer politológusok azt írták, hogy a többségében férfiak lakta ázsiai országok veszélyt jelentenek a Nyugat számára. Mara Hvistendahl, a Science című folyóirat újságírója és a Nem természetes kiválasztódás című esszé szerzője viszont rámutat, hogy a nagyszabású háború esélye kicsi, India ugyanis demokratikus állam. Elismeri ugyanakkor, hogy „történelmileg nem kellemes olyan társadalmakban élni, ahol a férfiak száma meghaladja a nőkét”, utalva ezzel az instabilitás és időnként az erőszak veszélyére.
Túlnépesedési gondok a Földön
Csaknem 40 évvel ezelőtt megjelent könyvében Konrad Lorenz "A civilizált emberiség nyolc halálos bűne" között első helyen említette a Föld túlnépesedését. A fenti Lorenz-mű kiadásának évében, 1973-ban bolygónkon mintegy 4 milliárd ember élt – 1999 októberében már 6 milliárd. Az ENSZ statisztikája szerint pedig 2011. október 31-én látja meg a napvilágot Földünk 7 milliárdodik lakosa. Vajon Lorenz riasztó prognózisának fényében sok-e ez a hétmilliárd? Mik az emberiség kilátásai, ha változatlan ütemben szaporodik a Homo sapiens?
A Nobel-díjas osztrák etológus elsősorban az emberi élettér elpusztításától tartott, attól, hogy az emberi rablógazdálkodás felborítja a kölcsönhatásban álló életközösségek egyensúlyát. Ennek következményét látta a termőtalajok eróziója nyomán terjedő sivatagosodásban éppúgy, mint a tengerek halállományának túlhalászásában vagy az erdők kiirtását követő karsztosodásban.
Viszonylag jó hírnek nevezhető, hogy lassul a Föld népességének növekedési üteme. Ennek csúcsa a 60-as évek végén volt, amikor az emberiség lélekszáma évente csaknem 2 százalékkal emelkedett. Manapság 1 százalékos a gyarapodás üteme. Ennek eredményeként nem 12, hanem csak 14 év múlva fog újabb egymilliárddal növekedni a Földön élő emberek száma. A 9 milliárdodik földlakó érkezéséig pedig még több, további 18 év fog eltelni az ENSZ előrejelzése szerint.
Egykor a népesség kerek számainak elérését világszerte ünneplés fogadta (József Attila "Már két milliárd" című szerelmes versében utalt 1927-ben az eseményre). Manapság inkább aggódó hangok hallatszanak egy-egy újabb milliárd elérése alkalmából. Hillary Clinton tudományos tanácsadója, Nina Fedoroff két évvel ezelőtt arról beszélt a BBC-nek, hogy "feltehetőleg már ma is túl sok ember él a Földön". Csakhogy a "túl sok" fogalom rugalmasabb, mint amilyennek első hallásra tűnik.
Földünk aligha volna képes eltartani 10 milliárd vadászó-gyűjtögető életmódot folytató embert; ezeknek ugyanis egyenként jóval nagyobb területre volt szükségük, mint korunk emberének, amely többnyire iparszerű mezőgazdaság által előállított termékeket (hús, kenyér, zöldség, gyümölcs) fogyaszt. Ugyanakkor az is igaz, hogy a Föld azt sem bírná ki, ha a majdani 10 milliárd ember ugyanolyan intenzíven venné igénybe a bolygó erőforrásait, mint ma 7 milliárd földlakó. Mindazonáltal ez sem vetíti előre a malthusiánus rémkép szükségszerű megvalósulását. Thomas Malthus angol gondolkodó 1798-ban írt tanulmányában arra figyelmeztetett, hogy az emberiség rohamos gyarapodása "elkerülhetetlenül éhínséghez" fog vezetni. (Akkoriban alig 1 milliárd ember élt a Földön.)
A népesség növekedése kapcsán a legtöbb embert az alábbi kérdések foglalkoztatják: lesz-e elegendő élelem 2050-ben 9 milliárd száj számára? Belerokkan-e környezetünk ekkora embertömegbe? Vajon nem fog-e gyakoribb háborúkhoz vezetni a népsűrűség emelkedése?
Kezdjük az utolsó fölvetéssel. Konrad Lorenz kísérletekkel igazolta, hogy különböző állatfajok egyedeinek kis helyen történt összezsúfolása fokozza azok agresszivitását. Ez értelemszerűen vonatkozik a Homo sapiensre is, különösen abban az esetben, amikor az embereknek szűkülő erőforrásokért (élelem, víz, legelő, termőföld) kell megküzdeniük egymással. Egyes szakértők szerint a dárfúri (Szudán) konfliktust is részben az ottani lakosság túlzott szaporodása váltotta ki. Ennek nyomán ugyanis konfliktusok robbantak ki a gazdálkodáshoz szükséges földért és vízért.
Csakhogy különbség van a helyi konfliktusok és a globális fejlemények között – írta a The Economist. Jóllehet az utóbbi 50 évben csaknem olyan gyorsan nőtt a szuverén államok száma, mint a világ népessége, az államok közötti háborúk száma folyamatosan apadt. A polgárháborúké előbb emelkedett, azután csökkent. A harcokban meghaltak száma mintegy háromnegyedével esett vissza. Ezeket a tendenciákat a jelek szerint nem befolyásolja sem a népesség töretlen gyarapodása, sem a szaporodás ütemének ingadozása.
Kétségtelen, hogy az ember tevékenysége jelentős változásokat idéz elő a légkörben, a biodiverzitásban, az óceánok vízminőségében. A Föld népességének szaporodásával azonban nem áll egyenes arányban a környezeti károk növekedése. 2007-ben egy-egy amerikai és ausztrál állampolgár fejenként csaknem 20 tonna széndioxidot bocsátott ki a levegőbe. Ugyanakkor a 60 legkevésbé fejlett ország esetében ez a mutató nem érte el az 1 tonnát. A szegényebb országok népességének növekedése kevésbé volt hatással a légkörre, mint az Egyesült Államok népszaporulata (amely 1970 és 2010 között meghaladta az 50%-ot). A Föld lakosságának a következő 20 évben várható gyarapodása zömmel azokra az országokra esik, amelyek a legkevésbé terhelik a légkört üvegházhatású gázokkal.
A népesség szaporodása jelentősen érinti az élelmezést. Kétségtelen, hogy 7 milliárd főt nehezebb élelmezni, mint 6 milliárdot. A Világbank szerint 2005 és 2055 között kétharmadával kell fokozni a mezőgazdaság termelékenységét ahhoz, hogy lépést lehessen tartani az emberiség gyarapodásával. Ha viszont a Föld népessége 2005. évi szinten állandósulna, akkor csak 25 százalékkal kellene növelni az agrárszektor hozamait. Vagyis az élelmiszer-szükséglet jövőbeni emelkedését inkább a lakosság szaporodása, semmint az egyéni fogyasztás növekedése okozza.
A mezőgazdaság teljesítményének kétharmaddal való növelése nem irreális. 1970 és 2010 között az agrárszféra termelékenysége három és félszeresére nőtt! A problémát nem az emberiség szaporodása, hanem a termésnövelés korlátai okozzák. Egyre kevesebb a parlagon heverő, művelésbe fogható földterület. Sok régióban krónikus a vízhiány, a műtrágya-felhasználás elérte a csúcspontját. Ezek együttesen azt jelentik, hogy az élelmezés jövőbeni problémái nem a fogyasztás, hanem az ellátás oldalán jelentkeznek.
