A Magyar Közlekedési Klub a most életbe lépett vasúti és autóbusz járatritkításokat a magyarországi közösségi (más szóval közforgalmú személy) közlekedési szolgáltatási hálózat végső megsemmisüléseként értékeli.
Álláspontja szerint ezek az intézkedések akadályozzák, a közösségi közlekedési szolgáltatásoknak az ország fejlettségi szintjéhez illeszkedő helyreállítását és a fejlesztés terheinek jövőbeni megtöbbszörözését jelentik. Egy rövidtávon jelentkező fiskális megtakarításért a jövőben a többszörösét költheti el az ország.
Nem vitatjuk, hogy a költségvetés teherbíró képessége korlátozott, ugyanakkor álláspontunk szerint egy jelentős fix költséggel működő, de nem kihasznált kapacitás igénybevételének további csökkentése növeli a szolgáltató vállalatok üzemi szintű, és ezzel vélhetően vállalati szintű veszteségét.
Ezzel a hiányzó költségvetési pénzek megjelenési helyét csak tovább delegáljuk a még többségében állami, önkormányzati tulajdonú társaságokhoz, és már halljuk is, hogy milyen rosszul gazdálkodtak és milyen sok hitelt halmoztak fel. És már itt is az „új” hír: …A fizető utasok számának csökkenése miatt elkerülhetetlennek látszanak a további járatrikítások….
A „vasút-reform”, a „közösségi közlekedés strukturális reformja” a szolgáltatásokat igénybevevők számára – kevés, elsősorban a távolsági szolgáltatásokat érintő kivételtől eltekintve – a szolgáltatás mennyiségének és minőségének folyamatos romlását jelenti.
A járatok csökkentésének a térbeli és időszaki elhelyezkedését látva megállapítható, hogy a legsúlyosabbnak az egyébként is hátrányos, a centrumoktól távol esők életminőségének további romlása következik be.
A közösségi közlekedés termelési tényező jellege mellett meghatározó egy ország lakossága mobilitásának fenntartásában. Ez a mobilitási potenciál a munkaerőmozgástól a kulturális szolgáltatások elérésén át a társadalomból való kizáródás megakadályozásáig tart. Ennek a képességnek a leépülése (leépítése) nem csak közlekedéspolitikai szakkérdés, mert olyan, mint a test keringési rendszerében az érszűkület. Mi most mesterséges érszűkületek előállítását látjuk, és biztosak vagyunk abban, hogy következményei a társadalomban is ahhoz hasonló hatással járnak.
Amikor a hipermarketek vasárnapi zárva tartása kapcsán a szakemberek elbocsátásokról, bezárásokról beszéltek, az üzleti lobbi és a vásárlási szokások megváltoztatásának nehézségét belátva a vasárnapi bezárást szorgalmazóknak idővel el kellett hallgatniuk. A közösségi közlekedés kínálati oldalának fenntartását vagy növelését, akár ezen szolgáltatások utasért folyó versenyét is legalább olyan értéktermelőnek kell tekinteni, mint a hipermarketek vasárnap kihasznált kapacitását, azaz nyitva tartását.
Összefoglalva:
Az egységnyi megtakarítás eltörpül az össztársadalmi veszteségek mellett! Kérjük, hogy a járatszám csökkentéseket ne csak a közösségi közlekedésre fordított költségvetési kiadások csökkentéseként tekintsük, hanem egy ilyen súlyú döntésnél vegyük számba az érintett területeteken lakókra, vagy az oda utazni szándékozókra a megtakarítások többszörösét jelentő terheket (utazások elmaradásából származó társadalmi kiadások, az utazással eltöltött több idő, stb.) is.
