Aligha van napirenden a csongrádi vízlépcső megépítése, de a helyieket izgatja, mivel a témát a tavalyi aszály idején kormánytagok is felvetették. A csongrádiak a strandjukat féltik, a térségben gazdálkodók vizet szeretnének. Bárhogy is lesz, a Körös-torok sorsa már megpecsételődött.
Az agrárminisztertől kezdve a köztársasági elnökig mindenki szóba hozta a tavalyi aszálysokk után a vízlépcső megépítését Csongrádnál, a Tiszán, de most nagyon úgy néz ki, hogy ismét félretolták az ügyet. Az utóbbi ellenére az AHang szervezett egy lakossági fórumot szeptember 13-án Csongrádon, ahol érdekes dolgok derültek ki.
A terv már hosszú szakállat növesztett, a tiszalöki és a kiskörei duzzasztók után a csongrádit mégsem fejezték be, 1973-ban leállították a megkezdett építkezést. Ezek után került évtizedekre a fiókba a terv, és attól eltekintve, hogy egy-egy politikus előhúzta a duzzasztó szükségességét bizonygatva az ötletet, végül semmi sem történt. Tavaly ősszel megint előkerült az ügy, majd az év elején, főként a helyieket annyira el kezdte foglalkoztatni a lebegtetett beruházás, hogy Csongrádon már arról folyt a vita, hogy a város fölött, ahogy azt 50 évvel ezelőtt is tervezték, vagy alatta épüljön.
Csongrád alatt a Körös torkolatánál egy olyan üdülőterületet veszélyeztetne a duzzasztó déli megépítése, amelynek víz alá kerülésének még csak a lehetősége is kiakasztotta a csongrádiakat, a helyi képviselő testület januárban még egy határozatot is hozott, amelyben tiltja a várostól délre a vízlépcső megépítését. Egy rakás érdekellentét került napvilágra a terv okán: a várostól északra eső alpári részen a természetet féltik, akár a tiszavirágzást is ellehetetlenítené egy esetleges északi duzzasztó, délen meg ott a strand, a Körös-torok, mindeközben kellene a gazdálkodóknak is a víz, ami momentán nincs. A 13.-i fórumra az AHang három olyan előadót hívott meg, akik lényegében vízmérnöki, hidrológiai és ökológiai szempontból igyekeztek a tiszai vízkérdést megközelíteni. A három egymástól eltérő szempont ellenére az mindenképpen kiderült, hogy Csongrád alatt, fölött megépültek a duzzasztók, és a Tisza mellékfolyóin a szomszédos országok tározókat építették, így valamit lépni kell. Mivel egyelőre nincs napirenden a vízlépcső építése, a fórum inkább civilek eszmecseréje volt, de egyáltalán nem volt parttalan a vita, és egy sor olyan dolog is kiderült, amiről korábban szó sem volt.
A Szegedi Tudományegyetem környezetföldrajzi tanszékének docense, Kiss Tímea azt mutatta be, hogy duzzasztó akár épül, akár nem, a csongrádiak kedvenc partja, amely a vízlépcső-terv miatt a legnagyobb felzúdulást kiváltotta, és amely lényegében egy homokzátony, a Tisza hordalékhiánya, és a minden szempontból csak károkat okozó tisztavíz-erózió miatt el fog tűnni. Ennek az oka korábbi emberi beavatkozások sorának köszönhető: a tiszalöki, kiskörei duzzasztók évtizedek óta csapdázzák a hordalékot, így a Tiszának ezen a szakaszán a folyó viszi, amit tud, így a zátonyt is. Ezt a folyamatot monitoringozták is, az eredmény az, hogy néhány év alatt 16 cm-t legyalult már a víz a Körös-torok homokos partjából. Ha a várostól északra építik meg a vízi létesítményt, akkor a duzzasztó, a Tisza felsőbb szakaszain működőkhöz hasonlóan szintén hordalékhiányt okoz, tehát felgyorsítja ezt a folyamatot. Ha délen építenék meg a monstrumot, akkor víz alá kerülne az alacsony és lapos part. Kiss Tímea szerint az önkormányzatnak azon kellene gondolkoznia, hogy milyen fejlesztési lehetőségek vannak a turisztikai attrakció megmentésére, egy másik formában. (A város polgármestere, Bedő Tamás is ott volt ezen a fórumon, itt nem szólalt fel, de utóbb azt mondta, hogy valóban bele kell vágni a strand átalakításába, ha nincs más mód a fürdőzőhely megmentésére.)
A Körös-torok témát tehát igyekezett a szegedi docens plasztikusan megvilágítani, de azért itt összesűrűsödtek más problémák is.
A hordalékhiány miatt a folyó keresi a természetes útját, ezért a part felé terjeszkedne, alámosva a vízügy által megerősített partot. Erre vízügy azt rehabilitálja sok pénzből, így a folyó nem képes szélesíteni a medrét, amellyel a mély bevágásokat kompenzálni tudná. Ez utóbbit érzékeltetve Kiss Tímea elmondta, hogy egykor a Tisza nagyjából 5-6 méter mély volt, mára helyenként 15 méteres a meder, ennek irányában folyik a talajvíz is, csökkentve a művelt területek talajvízszintjét. Azt azonban az egyetemi oktató elismerte, hogy a Felső-Tiszán már megépültek a duzzasztók, és ezzel Csongrád egy kicsit csapdába is került. Az alsóbb szakaszon, a szerb oldalon Törökbecsénél megépült létesítménynek egy magasabb vízszintet köszönhet Csongrád, rögtön az elkészülte után, a kisvárosban egy méterrel, Szegednél két méterrel lett magasabb a Tisza. Ezt Keve Gábor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem mérnök-oktatója is megerősítette azzal, hogy a Romániában a Körösökön és a Maroson is épültek tározók, amelyek miatt viszont a tiszai mellékfolyókon csökkent a víz, ezért ezek vízpótlása is fontos, a csongrádi duzzasztóval ez a gond is megoldódhatna, ahogy a szolnoki ivóvíz biztosítása is stabilabb lehetne, kevésbé lenne a nagyváros ivóvízellátása kiszolgáltatva.
A fórumon ott volt, és fel is szólalt Balogh Péter geográfus is, aki évtizedek óta szorgalmazza, hogy a szerinte elavult vízlépcsős, csatornás rendszert meg kellene haladni. Balogh, a fórumon előadó WWF-s Király Andrással egybehangzóan a mélyárterek elárasztását, új talajművelési technológiák megismerését hangsúlyozta azzal, hogy ezek rentábilis művelését már az uniós támogatások is lekövették, nem kell éhen halnia annak, aki bevállalja.
Keve Gábor, az NKE mérnök-oktatója arra figyelmeztetett, hogy a mély területekről elosztani a vizet legfeljebb óriási energiákkal lehetne, mert a víz nem folyik visszafelé, így a visszatartott víznek lokális, és nem globális hatása lehet. Az esővízgyűjtéssel kapcsolatban felhozott érvekre Keve számokkal felelt: az éves átlagban és országosan leeső 5-600 mm esőből, ez nagyjából 59 köbkilométer csapadékból mindösszesen 6 köbkilométer kerül lefolyásra, ez legfeljebb a felét éri el a folyókból kinyerhető víznek, így a folyók vize ebből nem pótolható. Balogh Péter, geográfus szerint viszont elfogadhatatlan, hogy emberi beavatkozás okozta károkat, újabb emberi beavatkozással terveznek helyrehozni. Keve azon az állásponton volt, hogy az ősi állapotokba már belenyúltak, az aligha visszaállítható.
A fórum végeredményben békésen lezajlott, azt nem állítjuk, hogy indulatok nélkül. A csongrádiak, legalábbis a felszólalások alapján, szeretnének vízlépcsőt, de ott, ahova azt évtizedekkel ezelőtt tervezték. A Csongrádtól délre, Hódmezővásárhelyen gazdálkodó Sirkó Zoltán meg egyenesen azt mondta, hogy ő magasról tesz a csongrádi strandra, őt az érdekli, hogy családi gazdaságában végre ki tudja hajtani az állatokat a legelőre, mivel az most a vízhiány miatt nem lehetséges, így nem a plázzsal, hanem a Dél-Alföld vízellátásával kellene foglalkozni. Egy alpári gazda pedig a természetvédelmi szempontokat hiányolta, szerinte a kérészek nyakára tesznek hurkot, ha a vízlépcső megépül.
Keve Gábor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem mérnöke szerint komplex kérdést boncolgatnak, nagyon sokféle szakmai szempontot kell majd ütköztetni. A mérnök már a fórum elején felhozta Széchenyi István példáját, akit a folyószabályozásokról folyó vita során majdnem megkéseltek. A Vásárhelyi-tervet lehet szapulni, azt már visszacsinálni nem lehet, egyébként pedig nehéz most azt eldönteni, hogy akkor mi szolgálta jobban a Tisza mentén élők érdekeit. A mérnök szerint ez a csongrádi vízlépcsővel kapcsolatban is sok érdekellentét van, és lesz is.
