A halloween ősi kelta hagyományokból kialakult autentikus ír ünnep október 31. éjszakáján (a Mindenszentek katolikus ünnep előtti estén), melyet elsősorban az angolszász országokban tartanak. Az ünnep 1840 körül került Észak-Amerikába, amikor sok elszegényedett ír földműves vándorolt ki Írországból.
A halloween eredete a római időkre nyúlik vissza, amikor a rómaiak elfoglalták a Brit-sziget jelentős részét. A halloween ünnepben idővel összemosódott a római Pomona(wd), a gyümölcsfák és kertek istennőjének ünnepe; a Parentalia, a holtak tiszteletének szánt nap; a Lemuralia ünnep, ami a római vallásban olyan ünnep volt, amelynek során az ókori rómaiak ördögűzési rítusokat hajtottak végre, hogy kiűzzék a halottak rosszakaratú és félelmetes szellemeit a házaikból; valamint a pogány kelta samhain ünnep, amit október 31-én tartottak, és amit ők az óév utolsó napjának is tekintettek. A druidák hite szerint a szellemek, azok közül is inkább a gonoszak, ilyenkor látogattak fel az élő emberekhez az alvilágból, illetve az esztendőben elhunytak lelkei ezen az éjszakán lépnek át a túlvilágba. Szintén idetartozik még az úgynevezett tündérdombok megnyílása, melynek során mítikus teremtmények özönlik el az emberek világát, melyek közül nem mindenki épp jóindulatú. A római hódítások során Gallia integrálódott a Római Birodalomba, így a kelta kultúra ünnepeinek elemei kezdtek a római ünnepek hagyományaival összemosódni. A pogány kelta hagyományok közt szerepelt az őszi samhain ünnep, amit a kelta napisten tiszteletére rendeztek. Ekkor a mai Nagy-Britannia, Írország és Észak-Franciaország területén élő kelták megünnepelték a kelta újévet, amely október 31. éjszakájára esett, és megköszönték a napistennek, hogy a földet és a termést gazdaggá tette.
Úgy hitték, hogy ezen az éjszakán az elmúlt évben meghaltak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjelen vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék vándorlásukat. A kereszténység elterjedésével később halloweennek nevezett pogány kelta ünnep napjának éjszakája jelentette a téli sötétség kezdetét, ez volt a kelta újév. Október 31-e, a samhain napja összehívta a szellemeket, akik különböző formákban jelentek meg gonosz lelkek, rosszindulatú állatok figuráit öltötték magukra. A kelta papok egy hegytetőn, a szent tölgy alatt gyülekeztek, tüzet gyújtottak és termény- és állatáldozatokat mutattak be, majd a tűz körül táncoltak. Reggel minden családnak adtak ebből a parázsból, hogy új tüzeket gyújthassanak velük, melyek elűzik a gonosz szellemeket és melegen tartják az otthonokat.
A magyar néphit szerint a mennyországban minden léleknek van egy égő gyertyája és ameddig az lángol, addig él az ember. A gyertya a megemlékezés szimbóluma, ami a nyugalmat, megbékélést jelképezi. A keresztény közösségek a november elsején megtartott mindenszenteken és a november másodikán megtartott halottak napján a szolid emlékezés gyertyáival és virágaival fényt hoznak az éjszakába a halottaknak.
A Halloween fő jelképe
A belsejében mécsessel világító, sok esetben különleges formájú töklámpás lett az idők folyamán a halloween legfontosabb kelléke, illetve tradicionális szimbóluma. A faragott sütőtök először az aratási idényhez kapcsolódott, jóval azelőtt, hogy a halloween jelképévé vált volna az Egyesült Államokban. A kivájt töklámpás angol elnevezése „Jack O’Lantern”, azaz „Lámpás Jack”. Forrás és további infók a wikipédián.
Évek óta visszatérően aktuális, hogy a közösségi médiában több helyen felbukkant a javaslat: a kifaragott Halloween-tököket, illetve töklámpásokat az ünnep után vigyük ki a vadállatoknak táplálékul a természetbe.
KÉRJÜK NE TEGYE! A halloween tök nem való a természetbe!
A takarmánytök nem természetes része az erdőnek, mezőnek. A vadállatok egy része ugyan elfogyasztja (pl. a mindenevő vaddisznók), de más fajok megbetegedhetnek tőle. A faragott tökben gyakran maradnak szennyezett gyertyamaradékok, a mécsesek műanyag, fém részei, melyek miatt az ezeket elfogyasztó állatok elpusztulhatnak.
A málladozó bomló rothadó tök különben sem szép látvány egy erdei séta közben…
A Duna-Ipoly Nemzeti Park szerint aki teheti, a töklámpást komposztálja kertjében, vagy tegye az elszállításra váró zöldhulladékba. A gyertya, mécses maradékát természetesen ilyen esetben is a kommunális hulladékgyűjtőbe tegyük.
