Egykoron a Túrkeve és Ecsegfalva között elterülő területen egyesültek a Tisza Mirhó-fokon keresztül érkező áradásai, a Hortobágy vizei és a Réz-hegységből eredő Berettyó folyó.
Ugyan Ecsegpusztát sem kerülték el a 19. századi folyószabályozások hatásai, mégis a Berettyó folyó kanyarulatai az Alföldön egyedülállóan maradtak fenn eredeti formájukban. A Nagy-Sárrét egykori vízivilágának maradványai mellett a terület értékét a nagy kiterjedésű, változatos élőhely-mozaikokból álló szikes puszták adják.
Ecsegpuszta, mint jellegzetes alföldi táj, védettségének igénye már többször felmerült a 20. század folyamán, amíg dr. Tóth Albert koordinációjában el nem készült az a védettségi tervjavaslat, amelynek hatására éppen 40 éve, 1984-ben Szolnok Megye Tanácsa védett természeti területté nyilvánította a puszta Túrkeve és Kisújszállás melletti területét, amelyhez egy évvel később az Ecsegfalva melletti területek is csatlakoztak a Békés Megyei Tanács rendelete nyomán. Ma már mindkét terület a Körös-Maros Nemzeti Park része.
A 40 éves jubileum apropóján rendezték meg az „Ecsegpuszta 40” emlékkonferenciát Túrkevén, ahol dr. Tirják László igazgató, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság nevében köszöntötte dr. Tóth Albertet kiemelve a nemzeti park létrehozásában munkásságának jelentőségét. A konferencián két további munkatársunk is tartott előadást. Szegedi Fruzsina természetvédelmi őrkerület-vezető a térség madárvilágát mutatta be, Molnár Géza pályázati felügyelő pedig az ecsegpusztai táj változásairól számolt be.
Nyitókép: Ecsegpuszta vihar előtt. Fotó: Molnár Géza
Képgaléria a park honlapján >>>
