A legtöbb énekesmadár június második felében másodköltésbe kezd. Ennek fiókái hamarosan megjelennek a kertekben, parkokban, utcákon, így ismét időszerű beszélni a fiókamentés kérdéséről – most egy kevéssé közismert szempontból.
Első olvasatra a címben feltett kérdés, a – Miért jobb, ha a szülők nevelik a fiókákat? furcsának tűnhet, hiszen azzal valószínűleg szinte mindenki tisztában van, hogy a tojásból kikelő, és fészekben maradó fiókákat a szülőpár eteti. Az azonban már kevésbé köztudott, hogy mi történik a fiatalokkal a fészek elhagyása után. Ez pedig azért fontos, mert az ekkor történtek jelentős érvet jelentenek az elárvultnak tűnő, valójában szülői utógondozás alatt álló fiókák teljesen felesleges összeszedésével, "megmentésével" szemben.
A véletlen kiesés ritka
Nem gyakori, hogy egy fióka magától essen ki a fészekből. Ez többnyire erős szélben lengedező, esőtől terhelt ágakkal megdőlő fészkeknél fordul elő. Nem véletlen, hogy a legtöbb, valóban mentésre szoruló fiókát erős frontbetörést követően (ilyet tapasztalhattunk idén májusban is) találják meg. A kiesések, kilökések hátterében több egyéb ok is állhat:
— a szülőpár egyik tagjának elhullása, ilyenkor a magányos madár kevesebb fiókát (vagy egyet sem) tud etetni, a többi a fészekben pusztul éhen vagy ezt megelőzendő a madár maga szabadul meg a leggyengébbektől (az olyan nagyobb testű fajok, mint a fehér gólya, ilyenkor gyakran meg is eszik a fiókákat, hogy legalább ezzel a táplálékbevitellel ellensúlyozzák a veszteséget);
— pár nélkül maradt magányos hím támadása (ez különösen a fehér gólyáknál látványos, gyakori);
— táplálékhiány vagy rossz minőségű, például növényvédő szerekkel mérgezett táplálék okozta legyengülés, megbetegedés, elhullás;
— szélsőséges időjárás, hőguta vagy kihűlés miatt bekövetkező legyengülés, elhullás;
— fiatal, először költő szülőpár/egyik szülőmadár tapasztalatlansága okozta legyengülés, elhullás;
— fiókák születési, fejlődési rendellenessége, amit a szülők számára a megszokottól eltérő viselkedés jelez;
— a szülőpár vagy az egyik szülő rossz genetikai háttere, ami öröklött betegséget, elhullást okoz a fiókáknál;
— ragadozók (hangyák, pelék, nyest, erdei sikló stb.) támadása.
Hím fekete rigó félig már önálló fiókáját zöld lombszöcskével eteti (Fotó: Orbán Zoltán).
Folytatás: a fészeklakók korai fészekelhagyása
